Minden jel arra mutat, hogy bejött Észak-Korea terve, miszerint nukleáris fegyverzetének a világot fenyegető kifejlesztése után békeoffenzívát indít, barátkozni kezd mindenkivel, népe déli felének vezetőit kenyérre keni, és végül legnagyobb ellenségével is barátságosnak mutatkozik. Kim Dzsongun amerikai foglyokat engedett el, hirtelen kedves lett mindenkihez, elnagyolt ígéretekkel rávette Donald Trumpot, hogy személyesen találkozzon vele.

A csúcs után

A találkozón a két fél meglepően visszafogott volt, sőt úgy tettek, mintha nagy barátság kezdődne, de legalábbis véget érne az ellenségeskedés. Kim Dzsongun lelkesen beszélt a nukleáris leszerelésről, de arra gondosan ügyelt, hogy ne mondja ki azt, miszerint ő teljesen és egyoldalúan leszerelné nukleáris fegyvereit. Ezt az amerikai elnök a jelek szerint nem is követelte, megelégedett a további együttműködés ígéretével, talán azért, mert azt szerette volna, ha mindenképpen sikeres a csúcstalálkozó.

A siker meg is lett, Trump a béketeremtés bajnokának tűnt, ezzel viszont kissé le is szűkült a mozgástere a jövőt illetően, mert ha most megint összeveszés jön a korábbi ellenséggel, akkor visszamenőleg kudarccá alakul a csúcstalálkozó. Kim Dzsongunnak ezzel szemben már megvan a trófea: neki mindenképpen siker, hogy találkozott a legfőbb ellenség vezetőjével, és ezzel világméretű elismerést nyert, nem kiközösített pária többé.

Ereszd meg után húzd meg

Ha azonban ezek után nem történne semmi, az amerikai részről kudarc lenne, ezért érthető módon szorgalmazzák az észak-koreai nukleáris leszerelést. Miután azonban úgy tűnik, nem született semmilyen többhatalmi megegyezés, ami a kis ország sérthetetlenségét garantálná, a teljes leszerelés nem lehet opció. Ezt most elég keményen tudtára is adták a Phenjanban látogató amerikai külügyminiszternek, pontosabban távozása után a világnak.

Míg Mike Pompeo úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalások megfelelően haladtak, nem sokkal később a phenjani külügyminisztérium dörgedelmes nyilatkozatot adott ki, miszerint Mike Pompeo látogatása sajnálatosan rosszul sikerült, mivel gengszterszerű követeléseket fogalmazott meg az észak-koreai leszereléssel kapcsolatban. Ahogy mondták, a külügyminiszter a múlt havi Trump-Kim találkozó légkörét aláásva egyoldalú követeléseket, ultimátumokat fogalmazott meg Észak-Korea telje, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan nukleáris leszerelését illetően.

Hozzátették, hogy ez igen aggasztó, mivel megingatja az eddig stabil észak-koreai leszerelési szándékot. Úgy gondolták, Hogy az Egyesült Államok konstruktív és kölcsönös javaslatokat fog tenni (nem tudni, mit értettek ezalatt, talán hogy Amerika is szerelje le nukleáris fegyvereit?), de miután erről szó sem volt, így úgy gondolják, hogy Észak-Korea naiv volt az amerikai szándékokat illetően.

Régi trükk

Ügyes retorika, valószínűleg megfelelően fel is készültek rá előre. Amíg megvolt a csúcs Trumppal, addig korlátlanul engedékenynek mutatkoztak, most viszont visszakeményítenek egy kicsit, de nem annyira, hogy megint háborús helyzet legyen, csak annyira, hogy senki ne erőltethessen teljes leszerelést. Ugyanakkor olyan kérdésekben közben konstruktívak maradhatnak, mint az egykori háborúban elesett amerikai katonák holttestének átadása, vagy akár a 75 éve húzódó békeszerződés megtárgyalása, de ezt most Észak-Korea nem szorgalmazza, miután ennek kapcsán esetleg megint felvetődne a teljes leszerelés.