A görög csőd nem lenne megrázó, de fertőzne

Willem Buiter szerint a teljes körű felbomlás, amelynek nyomán az euróövezetből egy "kiterjedtebb Deutschmark-zóna és mintegy tíz nemzeti valuta" jönne létre, súlyos zűrzavarhoz vezetne, és nem a jelenlegi politikai, gazdasági és jogi kötelezettségek tervezett, rendezett, fokozatos leépítését jelentené. Úgy véli, hogy ha Spanyolország és Olaszország távozna, már az is a legfontosabb pénzügyi intézmények összeomlását okozná az Európai Unióban és Észak-Amerikában, ezt pedig többévi globális gazdasági depresszió követné.

A szakember - aki korábban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank főközgazdásza volt - 20-25 százalékos esélyt ad annak, hogy egy gyenge helyzetű tagállam, például Görögország távozik. A szakember szerint ezt az "új drachma" meredek, akár 65 százalékos leértékelődése is követheti, de a betétesek már előbb kimenekítenék pénzüket a görög bankokból, számítva a görög eurótagság megszűnésére. Ugyancsak még a távozás előtt mind a görög állam, mind a bankrendszer csődbe menne finanszírozás híján, és a görög ipari termelés is összeomlana. Szerinte az új drachma leértékelődése csak időleges versenyképességi előnyt jelentene, mivel ezt hamar felemésztené a meredek bér- és árinfláció, és külső finanszírozás nélkül az import is összeomlana. Willem Buiter szerint a távozási járvány söpörne végig az európeriféria maradékán - Portugálián, Írországon, Spanyolországon és Olaszországon -, majd e járvány elkezdené fertőzni az euróövezet "lágy magvát", Belgiumot, Ausztriát és Franciaországot is.

Willem Buiter szerint Görögország rendezetlen körülmények közötti csődje és eurótagságának megszűnése még kezelhető lenne, mivel a görög gazdaság az euróövezeti GDP-értéknek mindössze a 2,2 százalékát adja, a görög államadósság pedig a teljes valutauniós közadósság-állomány 4 százaléka. Ha azonban Olaszország állna le rendezetlen módon törlesztéseivel és távozna a valutaunióból, az az európai bankszektor jelentős részét romba döntené. Ha ugyanez mind az öt perifériális tagállammal megtörténne - amire Buiter mindössze 5 százalékos esélyt lát -, az a közgazdász szerint nem csak az európai bankszektort, hanem a teljes észak-atlanti pénzügyi rendszert, valamint a globális bankrendszer nemzetközi piaci kitettségű részeit is magával rántaná.

Az ebből eredő pénzügyi válság évekig tartó világgazdasági depressziót, 10 százalékot meghaladó GDP-visszaesést, a nyugati gazdaságokban pedig 20 százalékos vagy ennél is magasabb munkanélküliséget okozna. Mindez a felzárkózó térséget is a mélybe taszítaná.

A német csőd esélye kicsi, de rombolna

Ha Németország és más erős tagállamok távoznának - ennek a Citi főközgazdásza szerint 3 százaléknál kisebb a valószínűsége -, az még ennél is nagyobb felfordulást okozhatna. Ebben az esetben Németország és a többi központi eurótagállam - "talán Franciaország kivételével" - "új német márkát" vezetne be, amely meredeken felértékelődne, a perifériális tagállamok pedig törlesztésképtelenné válnának. Az ebből eredő veszteségek miatt az új pénzügyi térség bankjainak mentőcsomagot kellene nyújtani, és mivel immár semmi nem tartaná össze a maradék eurótagállamokat, ezek saját nemzeti valutát használó gazdaságokká bomlanának szét.

Így látja London

Az Economist Intelligence Unit - a világ legnagyobb gazdaságelemző csoportja - decemberre szóló havi globális előrejelzése hozzávetőleg 40 százalékosra taksálja az euróövezet "részbeni összeomlásának" esélyét. Az EIU értékelése szerint az európai pénzügyi válság "gyorsan közeledik a végkifejlet felé", és már nincs messze "az átbillenési ponttól". A Moody's Investors Service hitelminősítő szerint már nem elhanyagolható annak a valószínűsége, hogy Görögország mellett több más euróövezeti gazdaság is törlesztésképtelenné válik, és ez jelentősen növelné annak az esélyeit, hogy egy vagy több tagország elhagyja a valutauniót. A Moody's szerint az euróövezet válaszúthoz közeledik: egyaránt elindulhat a szorosabb integráció vagy a szétforgácsolódás felé.