Válság után
Súlyos válság alakult ki az ősszel Spanyolországban, miután az autonóm tartomány, Katalónia kormányfője népszavazást írt ki Katalónia függetlenné válásáról, azt Spanyolország betiltotta, de mégis megtartották, rendőri atrocitásoktól sem mentesen. Patthelyzet alakult ki, Spanyolország, hogy mindenáron megóvja az ország egységét, felfüggesztette az autonómiát, a katalán vezető pedig még az utolsó pillanatban kikiáltotta a függetlenséget, majd menekülnie kellett, mivel letartóztatási parancsot adtak ki ellene.
A tartomány most elvileg visszatér a normalitáshoz, mivel csütörtökön megtartják a helyi választásokat, újra lesz katalán parlament. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a szeparatisták és a Spanyolországban maradás pártiak esélyei kiegyenlítettek, nagyjából fele-fele, így nem zárható ki, hogy nem is tud majd senki többségi kormány alakítani.
A szép akasztott
Akárhogy is lesz, a katalán társadalom most mélyen megosztott, és a hangulatnak nem tesz jót, hogy az előző vezetőket a spanyol kormány bűnözőknek minősítette (a szabadságharcosokkal ez szokott történni, ha elbukik a harc, aztán hősök és vezetők lesznek, ha nyernek, a legjobb példa Andrássy Gyula volt miniszterelnökünk, ő mindkét utat megjárta). Carles Puigdemont, a volt kormányfő Brüsszelben van száműzetésben, és onnan kampányol. Korábbi helyettese, Oriol Junqueras versenyben van a Katalán Republikánus Baloldali párt vezetőjeként – de a börtönből. Őt nem engedték ki, félnek, hogy folytatja szeparatista tevékenységét.
Az egész probléma itt gyökerezik: a demokrácia csak addig tarthat, amíg nem akarják Katalóniát önálló országgá alakítani, ami persze érthető Spanyolország részéről, hisz minden ország próbálja magát egyben tartani, amíg lehet. A spanyolok feltehetően abban bíznak, hogy nem jön össze a függetlenségpárti többség, vagy ha igen, az nagyon csekély lesz, és a fő szeparatista hangadók bebörtönzésével, forgalomból való kivonásával szerényebb politikusok lehetne a vezetők, akik nem erőltetik az elszakadást.
Várható spanyol lépések
A spanyol kormány valószínűleg a továbbiakban is bármire kész lesz, hogy megakadályozza Katalónia kiválását, ugyanakkor valószínűnek látszik, hogy megpróbálnak olyan kedvezményeket adni, amik részben okafogyottá tennék a függetlenséget. A legfontosabb kérdés Katalónia hozzájárulása a spanyol költségvetéshez, ami a katalánok szerint aránytalanul nagy, többnek kéne náluk maradni. Valószínűleg ebben lesz változás, ugyanakkor ennek súlyos hatásai vannak a spanyol költségvetésre, így időigényes lehet a folyamat, hisz a keletkező kiesést pótolni kell.
Mindeközben a spanyol gazdaság jó formába került, az idei GDP növekedés várhatóan 3,1 százalék lesz, jövőre 2,4-et várnak. A legjobb lenne, ha Spanyolország többi része úgymond felzárkózna Katalóniához (hasonló probléma van Olaszország fejlett északi és elmaradottabb déli része között, de zajlik a felzárkózás). Ha a gazdasági különbséget sikerül áthidalni, vagy legalábbis a katalánoknak meghagyni az általuk termel többletet, akkor már csak a nacionalizmus, mint örökös erő marad az elszakadás melletti érvként, ez azonban már feltehetően nem lenne elég ahhoz, hogy a többség az elszakadást válassza.
Az egyezség azonban elég törékeny. 
