A mostani az első választás azóta, hogy legyőzték az egykor Irak harmadát elfoglaló Iszlám Államot. Az országnak politikai nyugalomra és gazdasági stabilitásra lenne szüksége, utóbbit elvileg az olajexport biztosíthatná, előbbi sokkal nagyobb kihívás.
Összetákolt ország
Irak egy természetellenesen, az első háborús nyertesek által létrehozott ország, síita arab lakosságú többséggel, valamin szunnita arab és kurd kisebbségekkel. A három népcsoport egymással ugyanolyan nehezen fér meg egymással, mint az egykori Jugoszlávia népei, így az ebből keletkező konfliktusok is hasonlóak voltak.
Szaddam és utódai
Az országot a szunnita Szaddam Husszein irányította vasmarokkal évtizedeken át, majd mikor amerikai segítséggel megdöntötték uralmát, mindenki arra számított, hogy valamiféle stabilitás következik. Nem így lett: az addig elnyomott síita többség ragadta magához a hatalmat, és most a szunniták kerültek elnyomás alá, olyannyira, hogy amikor megjelent az Iszlám Állam, kezdetben szinte felszabadítóként üdvözölték.
Ezt aztán gyorsan megbánták, mivel minden eddiginél brutálisabb elnyomót kaptak a nyakukba, így aztán felszabadítóként üdvözölték a síita többségű, de már sokkal mérsékeltebb iraki haderőt. Azóta is a mérsékelt Haider al-Abadi vezeti az országot, aki próbál egyensúlyt találni a síiták és a szunniták között, bár a kurdokat elidegenítette magától azzal, hogy brutálisan elfojtotta függetlenségi törekvésüket.
A legjobb választás
A jelenlegi jelöltek közül messze ő lehet a legjobb választás, a másik lehetőség elődje, Nuri al-Maliki, aki alatt teret nyert az Iszlám Állam, a harmadik egy síita milícia vezetője. A közvélemény-kutatások szerint al-Abadi esélye a legnagyobb, de ha nyer is, koalíciós tárgyalásokra kényszerülhet más erőkkel.
Közel 12 milliárdét veszik meg a Hugging Face-t. 
