Donald Trump az elmúlt napokban mindig újabb és újabb botrányokkal szembesült. Már az is nagy felzúdulást váltott ki, amikor egy hete menesztette James Comey FBI főnököt, majd hétfőn olyan jelentés látott napvilágot, hogy az elnök kényes információkat osztott meg az oroszokkal, végül kedd éjjel a menesztett FBI igazgató által korábban írt feljegyzés bukkant fel, mely szerint az elnök megkérhette őt, hogy tekintsen el a korábban elbocsátott nemzetbiztonsági tanácsadó, Michael Flynn elleni vizsgálattól.
Az ügy és az eljárás
Flynnt azután rúgták ki, hogy kiderült: félrevezető információkat közölt arról, hogy miről tárgyalt az orosz nagykövettel. A Bloomberg szerint másnap Comey tárgyalt az elnökkel, és a tárgyalásról feljegyzést készített, melyben az említett kérés szerepel. A dokumentumról egy olyan személy számolt be, aki másolatot kapott a feljegyzésről, de az illető kilétét nem hozták nyilvánosságra. A feljegyzésről először a New York Times számolt be, de tartalmát más hírügynökségek is megerősítették, noha a feljegyzés maga nyilvánosan még nem jelent meg.
Ha mindezek az állítások bizonyosságot nyernek, az a kongresszusi demokraták szerint egy szövetségi nyomozószerv befolyásolásának szándékát, az igazság kiderítésének akadályozását jelenti, ami már olyan cselekmény, melynek ügyében „impeachment” indulhat, azaz olyan eljárás, melyben a képviselőháznak és a szenátusnak kell döntenie arról, hogy bűnösnek tartják-e az elnököt, és ha igen, lemondatják-e.
Az előző komolytalan volt
A folyamat nem egyszerű. Azt a képviselőháznak kell kezdeményezni, ők egyszerű többséggel dönthetnek az eljárás megindításáról. Ha így döntöttek, a szenátus tartja meg a kvázi bírósági tárgyalásnak megfelelő procedúrát, melynek végén szavaznak, hogy bűnösnek mondják-e ki az elnököt. Itt viszont már nem elég az egyszerű többség: kétharmadra van szükség, és ez eddig még sosem jött össze.
Az eljárás megindítása sokszor felmerült az idők során, de csak két esetben került sor rá ténylegesen. Az egyikre, amely ráadásul egy viszonylag komolytalan ügy miatt indult, még sokan emlékezhetnek: az Egyesült Államok 42. elnökét, Bill Clintont vádolták azzal, hogy nem mondott igazat Monica Lewinskyval folytatott viszonyáról. Lássuk be, ez meglehetősen vicces vád a mostanihoz képest. Nem is lett meg a kétharmad. Mindez ráadásul úgy zajlott, hogy az elnök népszerűségi indexe nagyon magas volt, 72 százalék, míg Trumpé már a botrány előtt is 40 alatt járt.
Majdnem sikerült
A másik eset egy nagy ugrás a múltba: 1868-ban történt, amikor Andrew Johnson, az Egyesült Államok 17. elnöke ellen indult kongresszusi eljárás mindössze 11 nappal azután, hogy menesztette hadügyminiszterét, aki nem értett egyet az elnök politikájával (az amerikai sajtó hasonlóságot emleget a mostani esettel, amikor az elnök az FBI elnökét menesztette). A szavazás viszont igen szoros volt: mindössze egy szavazat hiányzott a kétharmadhoz. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy ez közvetlenül a polgárháború utáni időszak volt, amikor az elnökre a legyőzött dél pacifikálásának és integrálásának nehéz feladata hárult.
Csak ha pártja magára hagyja
Az egyetlen elnök, akinek tényleg távoznia kellett, Richard Nixon volt. Ő úgy úszta meg az elkerülhetetlen szenátusi szavazást, hogy önként lemondott. De mi is kellene ahhoz, hogy most Trump esetében is sor kerüljön egy ilyen eljárásra? Mindenekelőtt a képviselőházi többség, ami csak akkor jöhet össze, ha pártja nem kis része is az elnök ellen fordul, miután jelenleg 238:193 arányban a republikánusok vannak többségben. A republikánusok ugyanakkor mindeddig lojálisak maradtak az elnökhöz (vannak persze kivételek, mint például John Cain szenátor, aki szerint a botrányok már a Watergate méretét kezdik elérni).
A szenátusban 52:46 a republikánusok és a demokraták aránya, és van két független szenátor, így különösen nehéznek tűnik a kétharmad elérése. A helyzet akkor változhatna, ha az említett feljegyzés és annak tartalma megcáfolhatatlanul bizonyításra kerülne, ami ugyancsak nem egy egyszerű eljárás.
Aleksandar Vucic szerb elnök a hanyatló Nyugat-római Birodalomhoz hasonlította Európát. 
