|
| Donald Trump. Kép forrása: EPA |
Egy éve ezen a napon választották meg Donald John Trump médiaszemélyiséget és ingatlanos kóklert az Egyesült Államok 45. elnökének, amely megrázta az egész világ politikai rendszerét. Az USA keleti- és nyugati partjainak liberálisai ezrével tüntettek az utcákon és ordították „Not my president”. Csak kevesen érezték meg előre, hogy a globalizáció megrendülésének korában az eddig elfelejtett és lesajnált milliók a Clinton által képviselt plutokrata kaszt ellen fordulnak és gyökeres változásokat követelnek.
Nem múló rémálom
Egy évvel Trump megválasztása után a világ leghatalmasabb országát még mindig súlyosan megosztják a történtek. A liberálisok még mindig abban bíznak, hogy Trump belebukik a Moszkával való összejátszás ügyébe. Vezető akadémikus körök Trumpot őrültnek nyilvánítják, mert ugye egy szellemi fogyatékossal és követőivel nem is kell leállniuk vitatkozni.
A washingtoni politikai osztály abban bízik, hogy legkésőbb három év múlva vége lesz ennek a rémálomnak. Pedig mekkorát tévednek! Mert Trump egy olyan parázsló elégedetlenség megnyilvánulása, amely hosszú évtizedek alatt halmozódott fel és nem egyhamar fog eltűnni. A társadalmat tátongó szakadékok szabdalják szét fehérek és feketék, gazdagok és a roncstársadalom, a tengerparti övezetek és a belső államok között. Ezen konfliktusok közös halmazában találhatók Trump szavazói: a tehetősek által vidéki tahóknak (’hillbillies’) nevezettek, akik politikai forradalmat hajtottak végre.
Új tabudöntögetők jönnek
Kintről nézve a Fehér Ház mára káoszba süllyedt, ahol a kormányzat semmit sem tud elérni. De a republikánusok 83 százaléka mégis elégedett Trump teljesítményével. Az elnök pontosan érzi, milyen jelzésekre várnak a törzsszavazói, ezért hangsúlyozza a gazdaság stabilitását, hogy mennyi állást tartott az országban és hogy milyen szabályozókkal korlátozza a muszlimok vízumhoz jutását.
Ha pedig valami kétségtelenül rossz irányba megy – például az egészségügyi reform, vagy az orosz összejátszás ügye – akkor felváltva a kongresszus, vagy a hamis híreket gyártó média a ludas. Közben a nacionalisták számára Trump mellett új csillagok is emelkednek, így a radikális Roy Moore Alabamából, illetve a republikánus kormányzójelöltek New Jersey-ból és Virginiából, akik Trumphoz hasonlóan levetettek már minden tabut. Őket segíti Steve Bannon Breitbart-ja és a Robert Mercer milliárdjai is.
|
| Káncz Csaba |
A politikai múmiák felelőssége
A politikai osztály talán ellent is tudna állni a további radikalizációnak, ha végre hamut szórna a fejére és beismerné, hogy túl sokáig sajnálta le és ignorálta a globalizáció veszteseit. Különösen a demokraták idegenkednek attól, hogy a legkisebb mértékben is tanuljanak a múlt novemberi felsülésükből. Ehelyett ugyanazzal a leszerepelt garnitúrával parádéznak, így a 77 éves Nancy Pelosi frakcióvezetővel, vagy a 85 éves Dianne Feinstein szenátorral, akik a világ minden kincséért sem hajlandók feladni a bársonyszéket fiatalabb arcoknak.
Márpedig ha a politikai osztály nem ébred fel, akkor 2020-ban egy újabb politikai földrengés rázhatja meg Amerikát. A friss felmérések szerint az amerikaik csaknem kétharmada szerint országuk még soha nem süllyedt ilyen mélyre. A feszültség tehát benne van a rendszerben.
Káncz Csaba jegyzete
