Ma van a megtakarítási világnap, az MNB összeszedte, melyek a leggyakoribb tévhitek, amelyek megakadályozzák az embereket abban, hogy gyarapítsák a pénzüket, és ne veszítsenek a befektetéseiken.
A befektetés hozama eltér a kamattól
A kamat és a hozam két olyan fogalom, ami gyakran összekeveredik a köznyelvben. Habár a kamat is a hozam egyik fajtája lehet, a hozam egy tágabb fogalom, ami a befektetés teljesítményének megítélésére szolgál. A kamat a pénz „használatáért” fizetett díj. Lehet előre meghatározott (fix), vagy valamely gazdasági tényezőhöz, például az inflációhoz, állampapírok hozamához kötött (változó).
A kamatot a kölcsön vagy a betét névértéke után fizetik – ehhez kapcsolódóan kamata csak pénzügyi eszköznek (bankbetét, kötvény) lehet. Hozama viszont másféle befektetésnek is lehet (például arany, ingatlan), és a befektetés teljes nyereségét vagy veszteségét mutatja, jellemzően a befektetett összegre vetített százalékos formában.
Fontos különbség emellett, hogy a kamat előre adott, míg a hozamot csak utólag lehet kiszámolni.
A hozammutató figyelembe veszi a befektetés összes jövedelmét: az esetleges kamatokon túl a fizetett osztalékokat, valamint az árfolyamváltozásból eredő nyereséget vagy veszteséget is (utóbbiba a részvények árfolyam-elmozdulása, illetve a devizaeszközök árfolyamváltozása egyaránt beletartozik). Ha csak a befektetés jövedelmeit veszi számba, akkor bruttó hozamról, ha annak költségeit is számba veszi, akkor nettó hozamról beszélhetünk. Az infláció figyelembevételével beszélhetünk reál-, vagy anélkül nominális hozamról.
A múltbeli hozam nem feltétlen jelent helyes előrejelzést a jövőre
A részvényeknél, befektetési jegyeknél könnyű abba a hibába esni, hogy a múltbeli hozamokat egyfajta jövőben várható hozamnak tekinti az ember. A pénzügyi piacok hatékonysága miatt azonban a pénzügyi eszközök ára már tükrözi a jelenben elérhető információkat és a várakozásokat.
Emiatt a gazdasági helyzet, illetve a várakozások változásával a múlt sikeres pénzügyi eszközei a jövőben akár a nagy vesztesek is lehetnek.
Ezen kívül a piacok működése is folyamatosan változik, így az a stratégia, amit például egy befektetési alap a múltban követett, nem biztos, hogy a jövőben is hasonló eredményre vezet. A fentiek miatt egy magas múltbeli hozam láttán arra is lehet gondolni, hogy ez egy kockázatosabb befektetés lehet, nem csak arra, hogy a jövőben is ez a hozam lesz várható. Az egyes alapkezelők megítélésénél pedig érdemes a megfelelő viszonyítási alaphoz (benchmark) hasonlítani az adott alap teljesítményét.
Fotó: Depositphotos
Az állampapír általában biztonságosabb befektetés, mint a készpénz vagy a bankbetét
Van, aki azt gondolja, hogy biztonságosabb bankbetétben vagy otthon (esetleg banki széfben) készpénzt tartani, mint az államot finanszírozni, hisz a költségvetés állandó hiányban van, és kétséges, hogy az állam időben vissza tudja majd fizetni a kölcsönkapott pénzt (nemfizetési kockázat).
A valóság ezzel szemben az, hogy a jegybank mellett az állam a legstabilabb szereplő a gazdaságban, mely például szükség esetén további bevételekhez tud jutni az adókivetési jogán keresztül (sőt, végső esetben akár nemzetközi hitelsegítséget is kaphat).
Ha az állam finanszírozhatóságával kapcsolatos befektetői bizalom meginog, akkor a bankrendszer finanszírozása is bajba kerülhet – vagyis ebben az esetben a bankbetétek visszafizetése is kérdéses lehet. Főleg, miután a bankbetéteket is végső soron az állam által működtetett betétbiztosítási alap (OBA) garantálja. A készpénztartással – a tárolás kockázatai és esetleges költségei mellett – az a fő probléma, hogy nem nyújt fedezetet például az energiaválság vagy a háború nyomán akár magas szintre is emelkedő infláció ellen, ezért is lehet jobb megoldás például a hazai állampapír vásárlása.
Nem mindig kapjuk vissza a befektetett összeget
A kisbefektetők számára sokszor nem világos, hogy az egyes befektetési formáknál csak a pozitív hozam mértéke bizonytalan-e, vagy a befektetett tőke visszafizetése is a kockázat tárgyát képezi-e.
Természetükből adódóan például a befektetési jegyek általában, de különösen a tőzsdei részvények nem garantálják a befektetett összeg nominális megtérülését sem.
Ezzel szemben léteznek olyan, úgynevezett tőkevédett befektetési alapok is, melyek jellemzően egy meghatározott időszak lejárta után garantálják a befektetett tőke visszafizetését (eredeti devizában): az esetlegesen elérhető nagyobb hozam lehetőségéért cserébe viszont ilyenkor az is előfordulhat, hogy a kockázatmentes állampapírokénál is alacsonyabb hozamot ér el a kisbefektető.
A befektetett összeg befektetési időszak végi garantált visszafizetése jellemző a lakossági állampapíroknál, és – az esetleges költségektől eltekintve – a bankbetétekre is. A tőke nominális visszafizetése persze ilyenkor sem jelenti a befektetés reálértékének a megőrzését, ezért a befektetési döntések meghozatala során mindenkinek érdemes az inflációval korrigált reálhozamban gondolkodni.
Kis összeggel is érdemes megtakarítani
Sokaknak az veszi el a kedvét a pénzügyi megtakarítástól, hogy azt gondolják: kis összeget nem is érdemes félretenni, a befektetés inkább a gazdagoknak való. Ezzel szemben az hozható fel érvként, hogy vannak olyan befektetési lehetőségek is, amelyek gyakorlatilag teljesen költségmentesek a lakossági szereplők számára (pl. a Magyar Államkincstárnál vezetett számlára vásárolt állampapír), így nem kell attól tartani, hogy az esetleges díjak felemésztik a hozamot.
Ugyanakkor a rendszeresen befektetett kis összegekből idővel jelentős megtakarítás halmozódik fel. A növekedéshez a befektetések lejáratkori újrabefektetésével a kamatos kamatozás is hozzájárul, vagyis a már elért hozamon is újabb hozam keletkezik.
Ha például valaki kamatos kamatozás mellett minden hónapban tízezer forintot félretesz, akkor 5 százalékos éves kamat esetén 7 év alatt 1 millió forintja gyűlik össze, ha havonta újrabefekteti az addig felhalmozódott pénzt.
A kis összegű, rendszeres megtakarítás felhalmozására alkalmasak a bizonyos költség mellett működő biztosítók és pénztárak is, ahol a megtakarítók kockázatvállalási hajlandósága szerint is alakíthatóak a portfóliók. Kockázatosabb befektetési eszköz választásával ugyanis hosszabb távon akár magasabb hozam is elérhető – azonban az is fontos, hogy mindenki csak a saját kockázatviselő képességének megfelelő megtakarítási eszközt válasszon.
A kockázat nem mindig kerülendő
Nagyobb kockázatot csak úgy érdemes vállalni, ha cserébe magasabb hozam elérése várható. Ezt a logikát jól tükrözi a hatékony pénzügyi piacok működése és az ott kialakuló árviszonyok. A részvények a tapasztalatok szerint hosszú távon magasabb megtérülést biztosítanak, mint a többi pénzügyi eszköz. Ugyanakkor a részvények árfolyama változékonyabb,ezért a rajtuk elért hozam nagyban függ a beszállás és a kiszállás időzítésétől.
Ha például valakinek sürgősen szüksége van a pénzére, akkor elképzelhető, hogy csak nyomott áron tud kiszállni a részvénybefektetéséből. Hasonlóképpen, rövid távú befektetésként spekulatív eszköznek tekinthető a részvények vásárlása, hisz a rövid időn belüli árváltozások nagyon bizonytalanok. Ugyanakkor hosszú távú befektetésként a részvények már egy óvatosabb befektető számára is megfontolandó választást jelenthetnek.
A részvénybefektetések kockázata diverzifikációval, vagyis többféle részvény (vagy más pénzügyi eszköz) együttes vásárlásával csökkenthető. Az így létrejövő befektetési portfólió kockázata kisebb lesz, mint a benne lévő részvények egyedi kockázata, ami lehetővé teszi a megtakarítók számára, hogy úgy részesüljenek ennek az eszközosztálynak a hosszú távon magasabb hozamából, hogy nem kell az egyes vállalatok működését napi szinten nyomon követniük.
A kisebbségi tulajdonos kivásárlását a tőzsde honlapján jelentették be.
