Meglepő statisztikai adattal állt elő Vincenzo Trani, az Olasz–Orosz Kereskedelmi Kamara elnöke nemrégiben. Az Oroszországban jelen lévő olaszországi vállalatok 70 százaléka a háború negyedik évében folytatja tevékenységét a brutális nyugati szankciókat nyögő országban.
Ezzel többféle kockázatot is vállalnak. Az egyik, hogy Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke egyszer csak hoz egy rendeletet, amelyben elkonfiskálja az ottani vagyonukat. A másik, hogy a szankciós rezsimet üzemeltető európai országok egyszer csak olyan szabályt találnak ki, amely lehetetlenné teszi ottani tevékenységüket. A harmadik, hogy súlyosan károsodik imázsuk. Trani az orosz RBC üzleti portálnak adott interjút, ebből idézett részleteket a Moscow Times. Kiderült, hogy az olasz cégvezetők éppen úgy fogadták a 2022. február végi Ukrajna elleni orosz agresszió hírét, mint minden külföldi üzletember. Zavarodottan és az azonnal távozás gondolatát fontolgatva. Ezután elindult a nyugati vállalatok óriási kivándorlása Oroszországból.
Az olaszok mindig jól érezték magukat Oroszországban
Az élen a legismertebb, fogyasztóorientált vállalatok haladtak, amelyek attól tartottak, hogy ha nem szakítanak az orosz piaccal, akkor hazai fogyasztóik szakítanak velük, azaz bojkottot indítanak szolgáltatásaik vagy termékeik vásárlása ellen. Azok az olasz cégek, amelyeket közvetlenül érintenek a nyugati szankciók, beálltak a távozók sorába.
Ezek közé tartoztak az állami tulajdonban lévő vállalatok, továbbá azok, amelyeknek olyan kicsi volt az orosz üzletük, hogy nem volt értelme ragaszkodni hozzá. Az összes nyugati országok figyelembe véve végül néhány száz, összesen talán ezer vállalat maradt az orosz piacon. Így az ezek közé tartozó olaszok nincsenek egyedül kitartásukkal.
Trani szerint az olasz vállalatok mindig „kényelmesen” érezték magukat Oroszországban. Nem találkoztak az inváziót követő ellenségességgel, amit a németeknek, a franciáknak, a dánoknak vagy a finneknek el kellett viselniük. A Kreml csak egy olasz vállalat – az Ariston fűtéstechnológiai cég – képviseletét államosította, ám erős lobbizás nyomán visszaadták a gyárat jogos tulajdonosának.
Akik vulkánok mellett építenek várost, nem ijednek meg az oroszoktól
Ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy az olasz vállalatok ne lássák olyan erősnek a távozás kényszerét, mint amerikai, német vagy dán társaik. Trani szerint az olasz üzletemberek egyébként is egészséges kockázattűrő képességgel rendelkeznek. Finoman fogalmazva kedvelik az olyan üzleti környezetet, ahol a játékszabályok homályosak.
A szakember szerint van némi nosztalgia is a viselkedésükben. A két ország kereskedelmi kamaráját például 1965-ben hozták létre, egy évvel azt megelőzően, hogy a Fiat aláírta a szovjet kormánnyal a Zsigulik/Ladák oroszországi licencgyártásáról szóló szerződést. Silvio Berlusconi híresen jó viszonyt ápolt Vlagyimir Putyinnal.
Trani személy szerint 25 évet élt és dolgozott Oroszországban. Övé az ország legnagyobb autómegosztó vállalkozása. Nem akar hazatérni, amíg a helyzet el nem kezd rendeződni. Nápolyinak vallja magát, ami azt is jelenti, hogy olyan városból származik, amelyet egy vulkán lábánál építettek. Nápoly lakóinak nem újdonság, hogy az élet elkerülhetetlenül kockázattal jár.
Egy stratégiailag fontos faluban. 
Új világrend jöhet, új nagyhatalmakkal, kriptovalutákkal
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
