Ha ma lennének elnökválasztások az Egyesült Államokban, akkor Hillary Rodham Clinton lenne a befutó. A legutóbbi három felmérés szerint Trump legalább 5 százalékkal alulmaradna Clintonnal szemben. Ez természetesen nem jó hír azon amerikaiak és külföldiek számára, akik komoly kurzusváltást szeretnének látni Washington globális politikájában. Hillary kritikusai pedig egyenlőre hiába sopánkodnak, hogy az elnökjelöltet már régen őrizetbe kellett volna vennie az FBI-nak, hiszen szigorúan titkos anyagokat küldözgetett a nyílt elektronikus levelezésén.

A republikánus párton belüli polgárháború komoly hátszelet biztosít Hillary számára. A republikánusok teljes pártvezetése, a mérsékelt szárnya és a Fox News televíziós csatorna már jó ideje próbálja kitalálni, hogyan állíthatná meg Trump menetelését. Normál esetben a republikánusok mögött álló nagytőke már régen a vezető jelölt mellett kampányolna, de ebben az esetben éppen azért küzdenek kétségbeesetten, hogy végezzenek Trumppal. De miközben egymást ölik, Hillary bizony vezet a republikánusok vezető jelöltje előtt.

Merkelt a törökök tartják nyeregben – de milyen áron?

Közben Németországban Merkel kancellár a második világháború óta nem látott izolációba navigálta országát. Legalábbis így látja a Humboldt Egyetem történész-professzora, Jörg Baberowski és bizony nehéz lenne vele vitába szállni. A professzor szerint Svédország ás Ausztria elfordulásával menekült-ügyben Berlin elvesztette utolsó partnereit. Erdogan török elnök pedig kénye-kedvére zsarolja Németországot, mert már csak rajta múlik, hogy mekkora embertömeg áramlik a Berlin irányába.

Baberowski szerint Németország eljátszotta vezető szerepét Európában. A szomszédai kiszámíthatatlannak tartják, ráadásul egy biztonsági rizikó-faktor is lett. A német és az európai társadalmi béke megőrzése érdekében Berlinnek radikális kurzusváltást kellene végrehajtani a migráns-politikájában.

Eddig viszont inkább a rossz paktumokat látjuk Ankarával, amelyek még a Eurojust jelentése szerint sem fognak működni. Egyelőre azonban hiába a belföldi és külföldi nyomás és kritika, a berlini nagykoalíciónak továbbra is 80%-os többsége van, így Merkel saját döntésén múlik, hogy veszi-e a kalapját.

Bejöhet a Fideszes rémálom

Káncz Csaba

Ha pedig Merkel mégsem mondana le és Hillary Clinton bejönne amerikai elnöknek, akkor a Nyugat legfontosabb politikai pozícióit egyszerre két olyan ember ellenőrizheti, akik nemcsak jól ismerik, de óriási ellenszenvvel is viseltetnek a magyar miniszterelnök iránt. Nem véletlen, hogy egyes hírek szerint a Fidesz külügyesei feszülten figyelik a német és amerikai csillagállást.

Ha Clintonné és Merkel egyszerre lenne vezető, akkor újult erővel kerülhetne napirendre nemzetközi fórumokon a hazai demokrácia állapotáról szóló aggodalom. Minden bizonnyal a hazánkba irányuló tőkebefektetések is ellenszélbe kerülhetnének. Most, amikor alapjaiban rendült meg Budapest Keleti nyitás-politikája a célországok recessziója miatt, ez a nyugati fejlemény úgy jönne a hazai kormányzatnak és gazdaságnak, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.

Káncz Csaba jegyzete