A nem- vagy késve fizetés országa vagyunk

Írásos kockázatkezelési folyamatot nem, azonban céginformációt a közép- és nagyvállalatok nagy része használ. A kutatás keretében megkérdezettek 62 százaléka válaszolta azt, hogy használ valamilyen céginformációs szolgáltatást.  Ez már ugyan egy jelentős arány, azonban ekkora cégméretnél már a közel 100 százalékos arány is elvárható lenne, különösen amiatt, hogy a PartnerControll.hu 2010 áprilisi kisvállalati körben végzett kutatása szerint a magyar kisvállalatok 57,5 százaléka használja tevékenysége során ezt a szolgáltatást.

Az írásos kockázatkezelési folyamat megléte és a céginformáció használati szokás egyenes arányban van a cégek árbevételével. A nagyobb árbevételű vállalatok, nagyobb arányban kezelik kockázatmenedzsmentjüket szervezetten, és nagyobb mértékben használnak professzionális szolgáltatásokat partnereik ellenőrzésére. Gondolhatnánk azt, hogy a nagyobb cégek jobban tartanak a vevői nemfizetésektől. Ez azonban nem feltétlenül állja meg a helyét, mivel egy jól átgondolt kockázatkezelési folyamattal pont a kisebb vállalatok kerülhetik el az olyan veszteségeket, amelyek működésbeli problémákat is okozhatnak - fogalmaz a kutatás.

Az eltérés oka a tulajdonosi háttérben és a folyamatszerű szemlélet lassú elterjedésében keresendő. Korábban elsősorban a külföldi tulajdonú vállalatok végeztek kockázatkezelést, hazánkban ennek nem volt kultúrája, sőt az oktatási rendszerben a mai napig nem kap megfelelő hangsúlyt a vevői, szállítói kockázatkezelés. A legtöbb magyar cég tehát saját bőrén tapasztalta meg, mekkora veszteségeket okoz egy vevő nem-, vagy késve fizetése, egy stratégiai szállító kiesése, és azt, hogy egy üzlet akkor zárul le, ha annak az ellenértéke ki is van fizetve. Keleti József úgy véli, a magyar vállalatok is kezdik felismerni, hogy megfelelő kockázatkezelés nélkül hosszú távon már nem lehet versenyképesen működni, a nem-, és késve fizetések mértéke visszavetheti egy cég fejlődését.

A közép- és nagyvállalati vevőkör fizetési szokásai

A D&B közleménye szerint a nemfizetési kockázattal a közép- és nagyvállalati körben szükségszerű számolni, mivel a válaszadók 3,3 százaléka jelezte csak, hogy nincs olyan vevője, aki utólag fizetne. A legjellemzőbb az évi 1-50 halasztott fizetésű vevő, de a válaszadó cégek közel 15 százalékának évente több mint 500 olyan vevője van, aki csak a teljesítés után fizet.
Egy 500-as vevőkörrel rendelkező vállalat esetén a 3 százalék feletti magyarországi bedőlési arány miatt ez azt jelenti, hogy egy éven belül 15 partnere fizetésképtelen lehet. Egyáltalán nem mindegy, hogy a vevők hitellimit- és kockázatosság-vizsgálata milyen alaposan történik meg, mivel már 15 vevő is felhalmozhat olyan tartozást, ami még egy nagyvállalatnak is jelentős veszteséget okoz.

Új vevők tekintetében a válaszadók 75 százalékának 50-nél kevesebb, 17 százalékuknak 50 és 300 közötti új vevője van évente, és közel 8 százalék csak azoknak az aránya, ahol az új vevők száma évente meghaladja a 300-at - derül ki a kutatásból. A kevés új vevő mellett egy üzletkötés alkalmával nem szabad elfeledkezni a meglévő vevőkről sem, mivel a jelenlegi gazdasági környezetben, még az évekig megbízhatónak tartott partnerből is lehet hírtelen rosszul fizető, ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy a vevői nemfizetések 80%-a meglévő partnerektől származik.

A válaszadók 56 százaléka ismerte fel, hogy a meglévő vevők kockázatosságát érdemes nyomon követni, ami alacsonynak mondható. A nagykereskedelem és szállítás, raktározás iparágakban a legjellemzőbb a vevők folyamatos nyomon követése, ami nem véletlen, mert ezekben az iparágakban nagyobb arányban kell több mint 300 vevőt is éves szinten szemmel tartani - olvasható a D&B felmérésében.

Magyarországon tehát a nem, vagy késve fizetésekből eredő kockázat jelentős volument képvisel, ennek ellenére a közép- és nagyvállalati kör meglepően kis része kezeli csak tudatosan, folyamatorientáltan ezt a rizikót.

Privátbankár