Padlóra küldte Elon Musk az orosz hadsereget, de lesz rászámolás is?

Az elmúlt időszak egyik legfontosabb eseménye az orosz-ukrán háború viszonylatában az volt, hogy Elon Musk némi ukrán nyomásra végül is úgy döntött, hogy megszünteti az oroszok hozzáférését a Starlink rendszerhez. Igaz, az oroszok elméletben korábban sem használhatták volna a műholdas terminálokon keresztül bárhol jó minőségű internetkapcsolatot biztosító rendszert, azonban eddig a gyakorlatban senki nem ellenőrizte, hogy Ukrajna környékén ki és milyen terminálokat használ, így az oroszok az innen-onnan, szürke- és feketepiaci forrásokból beszerzett termináljaikat vígan használhatták.

De mekkora gondot jelent ez a változás az oroszoknak? Sokszor segíthet megítélni ezeket a kérdéseket, ha megnézzük, mennyire reagálnak idegesen egy-egy fejleményre az orosz vezetéshez tartozó, vagy ahhoz közel álló megszólalók, illetve az orosz „milbloggerek”, azaz a háborús eseményeket a közösségi médiában kommentelő szereplők.

Ha ezt a mércét vesszük alapul, akkor most bizony nagy a baj.

„Érdekes lesz most meghallgatni a létra tetején üldögélők magyarázatát arról, hogy a kommunikációs problémákat miért nem hangoztatták évekig. Mindenki látja fogja a következményeket. És elég hamar”

– írja egy orosz milblogger.

„Most minden visszatért a különleges katonai művelet 2022-es kezdetén látott állapotba, amikor teljesen hiányzott az egységek közti koordináció, ami a jól ismert eredményhez vezetett” – fogalmaz egy másik. Vlagyimir Szolovjov, az orosz állami tévé egyik legismertebb – és hírhedten keményen háborúpárti – műsorvezetője pedig egyenesen Musk műholdjainak atomfegyverekkel történő megsemmisítését követelte.

Elveszett kapcsolat

De mire használták az oroszok a Starlinket? Egyrészt kommunikációra. Az ukrajnai frontvonalak közelében a mindkét oldal által erőteljesen használt elektronikus hadviselési eszközök (jelzavarók, blokkolók és hasonlók) miatt a hagyományos rádiózás szinte lehetetlen. Kábelekkel és telepített átjátszókkal ugyan lehet tartani a kapcsolatot a harcoló egységek és a hátrébb található irányítási központok között, de ez egy dinamikusan változó harci helyzetben – akár támadás, akár védekezés esetén – nem ideális megoldás, márpedig egységek közti hatékony koordináció nélkül bármilyen feladat ellátása sokkal nehezebb.

Az oroszok előszeretettel alkalmazzák a kis csapatokban az ukrán állások közé-mögé beszivárgás taktikáját is, ehhez is elengedhetetlen, hogy az orosz katonák kommunikálni tudják saját és az ellenség pozícióit a következő hullám felé, illetve a tüzérségi és dróncsapásokat indító egységek irányába. A nehezen blokkolható és zavarható (mivel a jelek alapvetően csak függőleges irányba jönnek és mennek a terminálok és a műholdak között) Starlink az összes ilyen helyzetben jól használható volt.

A Starlink-rendszer másik fontos alkalmazási módja orosz oldalon a drónokkal való kommunikáció volt. A frontvonal közvetlen közelében mindkét fél – a fenti okokból – egyre inkább kizárólag optikai kábelekkel vezérelt drónokat használ, azonban ezek relatíve drágák, és érthető okokból hatótávolságuk is korlátozott.

A mélységi, az ukrán hátország elleni csapásokhoz pedig az oroszok elsősorban előre beprogramozott, műholdas navigációval célravezérelt drónokat használnak, mint mondjuk az iráni/orosz Sahedek/Geranok. Ezek hátránya viszont, hogy miközben például egy erőművet vagy raktárépületet el tudnak találni, mozgó célpontok – mint mondjuk utánpótlást szállító eszközök, lövegek, légvédelmi ütegek és hasonlók – ellen nem használhatók.

Egy Starlink-terminállal felszerelt drón viszont akármilyen mélyen a frontvonalak mögött is képes egyfelől adatokat visszaküldeni célpontokról, másfelől lehetőséget adni a kezelőknek, hogy célpontot válasszanak és célra is vezessék a drónokat.

Ez különösen fontos volt az oroszoknak azokban a szektorokban, amelyekben támadásokat indítottak, mivel az ukrán utánpótlási útvonalak folyamatos támadása is kellett ahhoz, hogy megakadályozzák az erősítés beérkezését, illetve az ukrán védők ellátását, és folyamatos, kis létszámú támadásokkal lassan felőröljék az ellenállást.

A Starlink lekapcsolásával leálltak a veszélyes szektorokban utánpótlás-szállításra használt orosz vezető nélküli járművek is. Ez is tovább növeli az orosz veszteségeket – hiszen a drónok vagy a tüzérség által kilőhető járműveket így embereknek kell vezetni –, illetve gyengíti a fronton harcoló egységeket az utánpótlás csökkentésével.

Összességében tehát igencsak fontos képességektől esett el az orosz haderő (vagy esik el, hiszen a tiltás technikai okokból nem volt azonnal teljes, az ukránok például külön csapatokat állítottak rá az orosz kézen lévő Starlink-terminálok digitális levadászására, hogy aztán a listákat Musk cégének elküldve letiltassák ezeket a hálózatról).

Gyorsan meglátszott a hatás

Mennyire lehetnek ennek súlyos következményei? Rövid távon mindenképp. A Starlink-tiltás utáni napok, első hetek tanúsága szerint megugrottak az orosz veszteségek, és az oroszok támadásaikat sem tudták a megszokott intenzitással folytatni, sok frontszakaszon le is állították ezeket.

Február közepére több hír is érkezett arról, hogy az ukránok a Starlink-leállást kihasználva több ellentámadást is indítottak, több frontszakaszon is fontos településeket, stratégiai jelentőségű pontokat visszafoglalva.

Az oroszoknak arra nincs igazán lehetőségük, hogy egy az egyben lecseréljék egy másik rendszerre a Starlinket. Ugyan fejlesztés alatt van egy Rasszvet (Hajnal) nevű orosz Starlink-alternatíva, de ez már a tervek szerint is csak 2027-ben „élesedett” volna - ismerve az orosz high-tec fejlesztések esetén a tervek és a valóság viszonyát, ez valójában akármit is jelenthet. Kínának is van egy Csianfan (Ezer vitorla) elnevezésű projektje, azonban ezt is csak 2027-ben tervezik beüzemelni, de a műholdak fellövésének üteme már 2025-ben elmaradt a tervezettől.

Ez persze nem jelenti azt, hogy semmit nem tehetnek az oroszok a Starlink kiváltására. Kábelek és átjátszóállomások segítségével ki lehet építeni viszonylag stabil kapcsolatot a frontvonalban harcoló egységekkel, de ez a hálózat soha nem lesz annyira megbízható és rugalmas, mint a Starlink volt. A drónok esetében szintén lehetséges hálózatokat építeni átjátszódrónokból, illetve az oroszok korábban sikeresen használták az ukrán mobiltelefonhálózatot is jeltovábbításra, bár ezt a kiskaput állítólag nagyjából le tudták zárni az ukránok azóta.

Mindenki veszélyben van?

Hosszabb távon azonban nem érdemes lebecsülni az oroszok találékonyságát. Az orosz haderő a háború évei alatt eddig is többször került már komoly kihívások elé, de valamit mindig ki tudtak találni. Ezek a megoldások néha nem éppen a legelegánsabbak – gondoljunk csak például a lóháton vagy olcsó motorokkal rohamozó katonákra –, de ahhoz elég jól működnek, hogy továbbra is nyomás alatt tartsák az ukrán haderőt.

A történteknek azonban nem csak orosz szempontból vannak fájdalmas tanulságai. A leállás – mivel nem sikerült azért tökéletesen csak az oroszok által használt eszközökre szűkíteni – az ukránoknál is okozott zavarokat.

Ennél is fontosabb azonban, hogy mindez jól mutatja, milyen hatalomra tehet szert egy magáncég. Elon Musk gyakorlatilag egyszemélyes döntéssel hozhatta súlyosan hátrányos helyzetbe a világ egyik – még mindig – legerősebb haderejét, és közvetetten sok ezer orosz katona halálát okozhatta ezzel az egy döntésével. És ugyanezt megteheti éppenséggel Ukrajnával is, ha éppen olyan lábbal kel fel – vagy olyan ajánlatot, fenyegetést kap valakitől.

Forbes, Meduza, Yahoo News, The Wall Street Journal, Kyiv Post