A pénztári túlélők okozhatnak még fejfájást a kormánynak

Lavinát indíthat el, ha az Alkotmánybíróság csak a magánnyugdíjpénztáraknál maradó közel 100 ezer tag esetében állapít meg diszkriminációt, miközben két hét múlva már megkezdődnek a reálhozam-kifizetések. A legjobban azok izgulhatnak, akik több pénztárnál is megfordultak - lesz, akinek hiába volt számlája 1998 óta, nem kap semmit.

A Stabilitás Pénztárszövetség beadványa az Ab-nál van, a taláros testület meghallgatásokat is tartott már a pénztártörvény ügyében, de döntést egyelőre még nem hozott. Jelenleg ez a legmagasabb fórum, ahol az érdekvédők jogorvoslatot nyújtottak be a nyugdíjrendszer második pillérének felszámolása miatt. Strasbourgba csak akkor kerülhet az ügy, ha a legfelsőbb szinten kimerítették a hazai jogorvoslati forrásokat, de a Stabilitás már előre dolgozott, kész beadványaikkal a számukra nem megfelelő Ab-döntés után azonnal a nemzetközi fórumokhoz tudnak fordulni – mondta el Borza Gábor, a Stabilitás Pénztárszövetség alelnöke.

Mondhatjuk tehát, hogy a pénztári rendszer átalakítása ezzel még közel sem zárult le, miközben Selmeczi Gabriella miniszerelnöki megbízott bejelentése szerint két hét múlva már meg is kezdődhetnek a kifizetések az állami rendszerbe átlépő egykori tagoknak.

Arról nem is beszélve, hogy a közel 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári befizetéseket az állam már jóformán elköltötte. A Széll Kálmán Tervben meghatározott célok számszerűsítve is megjelentek az újra elfogadott költségvetésben - aligha elképzelhető az államadósság csökkentése, a BKV és a MÁV pénzügyi konszolidációja valamint a PPP-projektek kiváltása az állami rendszerbe átfolyatott pénztári forintok nélkül. Ha az Alkotmánybíróság elkaszálja és visszavonja a szabad pénztárválasztásról szóló törvényt, az beláthatatlan következményekkel járna - mivel a rendszer visszafordítására gyakorlatilag nincs mód.

Az új név még nem új minőség?

A Stabilitás a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosítások visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, mert álláspontjuk szerint annak több passzusa sérti a jogállamiságot és a tulajdonhoz fűződő jogokat, miközben visszamenőleges hatályú rendelkezéseket tartalmaz.

A pénztárszövetség beadványai több pontot is kifogásolnak a törvényben. Így például azt a passzust, amely szerint az a tag, aki maradt a magánynyugdíjpénztáránál – ez nagyjából 100 ezer főt érint - nem kap állami nyugdíjat jövőbeni szolgálati ideje után, szolgálati éveit a jövőben nem írják jóvá, jól lehet a 24%-os közterhet továbbra is fizeti. A 24%-ot, mely a törvény elfogadása óta már nem nyugdíjjárulék, hanem nyugdíj hozzájárulás néven fut.

A Stabilitás szerint az átnevezéssel a befizetett összeg még marad járadék, vagyis kifizetés jár utána a jövőben. A pénztárszövetség szerint a rendelkezés diszkriminatív, és azt az Alkotmánybíróság majd ki is fogja mondani. Így aki maradt, majd nem jár rosszul (most mindenképp rosszul jár, hiszen befizetései után nem kap majd járulékot).
 
"De ez a könnyebb eset. Ezt tovább gondolva az állami rendszerbe már átlépett tagoknak egyéves türelmi időt kellene adni, hogy gondolják meg, így is otthagyják-e a magánnyugdíjpénztárukat. Ha az Ab szerint ugyanis diszkriminatív a törvény kifogásolt passzusa, és a pénztáraknál maradók mégiscsak kapnak állami nyugdíjat is, akkor az új helyzetet teremt. Meg kellene tehát engedni az embereknek, hogy ezen új körülmény felmerülése esetén visszamehessenek a pénztárukhoz és visszakérjék a pénzüket az államtól, ha úgy akarják.

„Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen döntésbe az Alkotmánybíróság belemenne, például mert nem biztos, hogy megvalósítható lenne” - tette hozzá Borza. A "túlélő", tehát maradó pénztártagok kompenzálásának kérdésében a Stabilitás egyelőre elég optimista.

"Nyugdíjtőzsde": a pénztáraknak kötelező volt részvényeket vásárolnia
 
A becsült adatok alapján a 1998 és 2010 közötti időszakban szektorszinten nagyjából 220 milliárd forint reálhozam keletkezett. A tagdíj-kiegészítés összegével együtt a pénztáraknak közel 260 milliárd forintot kell majd visszautalnia az egykori tagoknak (2010. december 31-én rögzített adatok alapján, ez még a pénztári teljesítmények és az infláció miatt változhat).

A magán-nyugdíjpénztári befektetések hosszú távra szólnak, vagyis ezeket eleve hosszú távra is tervezték – magyarázta kérdésünkre Borza Gábor arra a felvetésre, hogy miként lehet majd megítélni a reálhozamokat. A kormány képviselői korábban többször használták a „nyugdíjtőzsde” kifejezést. Ennek kapcsán a pénztárszövetség alelnöke úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a tőzsdén történő értékpapír-vásárlás  a befektetéseknek egy teljesen elfogadható, hétköznapi formája, melynek használatára törvény kötelezte a pénztárakat.  

A törvény szigorúan meghatározta, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak a megtakarítások mekkora részét lehet részvényekbe és mekkora részét más papírokba fektetni. Dr Borza Gábor érdekességként hozzátette, hogy például az ING esetében a befektetések csak elenyésző része volt tőzsdei befektetés – mert az adott helyzetben ezt tartották hatékonynak, nem azért, mert a tőzsdével bármi gond lenne.

Három fajta pénztártag létezik

Vegyük először a stabil pénztártagokat, hiszen azok voltak többen, akik kitartottak kasszájuk mellett. Ha megnézzük azokat, akik 1998-ban léptek be, akkor azt látjuk, hogy ők valószínűleg jelentős reálhozamot fognak kapni. Ha a későbbi belépőket nézzük, akik például a válság előtt lettek tagok, akkor ott már előfordulhat az, hogy ők nem kapnak reálhozamot. Döntően azokról van szó, akik 2006-ban vagy az ezt követő években kötöttek szerződést magánnyugdíjpénztárukkal.


„Jó váltás esetén persze ez is elkerülhető. Azoknál, akik több pénztárat is megjártak, a reálhozamok nagy szórást mutatnak majd valószínűleg. Előfordulhat, hogy egy ilyen tag az átlaghozam akár többszörösét is megkapja – persze ehhez némi szerencsére is szükség van” - így Borza. A pénztárat váltók között azonban még az is elképzelhető, hogy olyan tag marad kifizetés nélkül, akinek 1998 óta volt számlája.

„A később belépők esetében arról van szó, hogy egy hosszú távú befektetés elején jött a hullámvölgy, vagyis a válság. Ebben az esetben hiába volt ügyes vagy a tag (és váltott időben), vagy a pénztár, a krízis mindenképp érezteti hatását” - hívja fel rá a figyelmet a Stabilitás Pénztárszövetség alelnöke. 

Számszerűsítve ez azt jelenti a Stabilitás Pénztárszövetség szerint, hogy minden ötödik tagnak kell negatív reálhozamokkal számolnia. Veszteség azonban senkit sem ér, hiszen "a hiányzó részt az állam kipótolja a TB-rendszerben", emlékeztetett rá minapi sajtótájékoztatóján a kormányfő nyugdíjügyi megbízottja, Selmeczi Gabriella.

A pénztári vagyont a kasszák június 12-éig utalták át a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapnak, ahonnan szintén a pénztáraknak kellett lehívnia - saját számításaik alapján - a tagoknak kifizetendő reálhozamok és kifizetések összegét (lásd ábránkat balra lent). A reálhozamok kifizetéséről és a felmerülő problémák kezeléséről lásd összefoglalónkat: Nyugdíjas reálhozam: így juthatunk a pénzünkhöz.

Drágák voltak-e a pénztárak?

Hogy a vagyonkezelés mennyibe kerülhet, azt törvények szabályozzák. És bár ezek a törvények nem mindig értelmezhetőek könnyen vagy egyértelműen, a pénztárak mindig is törekedtek ezek betartására – felelte Borza arra a felvetésünkre, mit szólnak a pénzárak a „drága működést” érintő kritikákra.

„A pénztári termék Magyarországon egy lakossági szolgáltatás, tehát nem céges, hanem egyéni szolgáltatás - ilyen szinten a befektetési jegyekkel vagy az életbiztosításokkal érdemes összevetni az ügyfél szempontjából. Egy pénztár esetében márpedig sokkal-sokkal több tranzakció van, mint egy befjegynél vagy biztosításnál, mégis sokkal olcsóbb a pénztárak működése. Tehát abszolút értékben nem egy drágán működő dolog” - vont mérleget kérésünkre az alelnök.
 
„Azt is szokták mondani, hogy bezzeg a nagyobb pénztárak nem versenyeztetik az alapkezelőket és ily módon magasabb vagyonkezelési díjakat szednek be az ügyfelektől. Azt kell látni ebből, hogy az ügyfél nem feltétlenül abban érdekelt, hogy minél alacsonyabb legyen ez a díj, hanem inkább abban, hogy az ő nettó hozama minél magasabb legyen. Ilyen szempontból érdemes megnézni a portfóliókat. Messze nem arról van szó, hogy sok pénzt terheltünk át az ügyfelekre, hogy azok rosszul járjanak” - húzta alá Borza.

Hozzátette: korábban több kisebb pénztár volt, melyek az átlag alatti hozamokat produkáltak és végül beolvadással végződött pályafutásuk - eredményeik azonban meglátszódnak a nagyobbak elszámolásában. A nagyok a veszteségeket le kell hogy nyeljék, a nem túlélők tehát ma is éreztetik hatásukat – hívta fel rá a figyelmet Borza Gábor.
Átadás-átvétel: mit kért az állam?

Az eszközök domináns része mindenhol olyan befektetésekben van, ami átadható. Azt lehet mondani, hogy a maradék és az átadott portfólió típusára teljesen megegyezik – felelte Borza Gábor a pénztári vagyoneszközök átadását firtató kérdésünkre,  bár nincsenek adatai a többi pénztárról.

„Probléma olyan pénztárak esetében lehetett, ahol esetleg volt ingatlan, amit nem lehet elosztani. Azonban az olyan befektetések, melyeket nem lehet megosztani, valószínűleg nagyon kis súlyt képviselnek az egész pénztári vagyonból - ha viszont a pénztáraknál maradó befektetéseket nézzük, ezek súlya nőhet. A Stabilitás erre nézve nem gyűjt azonban külön adatokat. Az állami oldalról az ÁKK hírzárlatot rendelt el egyelőre, így arról sincsenek információink, voltak-e olyan eszközök, amelyektől az állam kifejezetten elzárkózott.

Közel sincs vége a történetnek

A pénztártörvény történetének első fejezete tehát csak akkor ér véget, ha az Alkotmánybíróság az előtte lévő beadványokat elbírálja - de valószínűsíthető egy újabb csavar az ügyben. Ha a kifogások egy részét mégis elutasítják a Donáti utcában, a következő állomás Strasbourg, ahol valószínűleg évekig parkol majd az újabb beadvány. De nemcsak ezért érezteti majd hatását a távolabbi jövőben a második pillér felszámolása, a nyugdíjkassza hatalmas sokk előtt áll a Ratkó-korszak gyermekeinek nyugdíjba vonulása miatt. A nyugdíjrendszerből - az Európai Bizottság hallgatólagos beleegyezésével - közel 3000 milliárd forintot von ki a kormány, és ennek az állománynak csak egy része megy majd el nyugdíjcélú kifizetésekre, holott a jelenleg hatályos uniós szabályozás szerint ilyen jellegű megtakarításokat csak társadalombiztosítási célokra költhet el az állam.

Privátbankár - Zsiborás Gergő