A hivatalos narratíva szerint az európai konjunktúra gyengesége, különösen a német gazdaság válsága és az orosz-ukrán háború akadályozza meg Magyarországot abban, hogy a korábbi növekedési pályán haladjon, előre a felzárkózás útján. Amint majd lehet úgymond „békeköltségvetést” készíteni, és a német ipar is magára talál, akkor lendületet vesz a magyar gazdaság. A már többször beígért szárnyalás, repülőrajt valóra válik, ha a külső körülmények visszatérnek a normális kerékvágásba.
Nem fekszik a pálya
Viszonyainknak ez a keretezése azonban nem torz, téves. Eleve nem állja ki a valóság tesztjét az állítás, hogy a magyar gazdaság az utóbbi években kialakult szerkezetben, irányítási mechanizmusok mellett, a termelési erőforrásokkal való ellátottság szintjén képes lenne fenntartható módon, tehát komoly makrogazdasági egyensúlytalanságok nélkül, évi négy százalékos vagy a körüli növekedésre.
Voltak ugyan esztendők, amikor az itteni gazdasági teljesítmény – a nyugat-európai kettő százalékos tempót meghaladva – mintegy négy százalékkal nőtt évente, ám rendkívül kedvező piaci viszonyok között, komoly üzleti tőkék és uniós transzferek beáramlása mellett, felszívva az addig még kihasználatlan munkaerőállomány zömét. De ez a szakasz rövid volt, 2019 végén lezárult. Máshol is.
2020-tól a gazdasági pálya kanyargó és emelkedő – az ilyen pedig nem fekszik nekünk, sajátos adminisztratív-irányítási viszonyaink közepette.
Ezt már megtapasztaltuk a 2008-as pénzügyi válság idején: a térségbeli kevésbé fejlett országok akkor fogtak be GDP-szintben, mások akkor kerültek elénk.
Fotó: DepositPhotos.com
A világjárvány, a geopolitikai bizonytalanságok növekedése, a korábbi időszakban esedékes fejlesztések elmaradása, majd pedig a technológiai váltások miatti kihívások együttesen megterhelték az egész európai gazdaságot, és különösen erősen érintették a jóléti államokat (Németországot, Franciaországot). Vannak továbbá olyan régiók és ágazatok, amelyeket a korábban kialakult szerkezeti merevségek miatt a gazdasági ciklus átmeneti gyengélkedése az átlagnál is erősebben sújtott.
Minőség helyett mennyiség
Az európai átlag e vonatkozásban is úgy áll elő, hogy jelentős a tagországok, sőt egész térségek közötti szóródás.
Lehet okolni tőlünk nézve a német autóipart, csakhogy az annak való kitettség tartósulásához nagyon is hozzájárult a kormányzati iparpolitika, amely a nehezebb feladatot (nevezetesen a felsőbb feldolgozottsági szintre lépéshez szükséges modernizációt, humántőke-fejlesztést) nem vállalva, az extenzív, mennyiségi növekedés útját választotta.
Azon haladt eleinte sikerrel, amíg a tudottan ciklikus járműiparág lendületes szakasza kitartott – aztán már nem.
A térségben máshol is nehezedtek a gazdasági növekedési feltételek a járvány, az orosz agresszió, a geoökonómiai átrendeződés, újabban a vámmizéria következtében, és máshol sem lehetett tartani a korábbi lendületet. Érdemes viszont megnézni a közelmúlt adatait, és a következő néhány évre vonatkozó legfrissebb prognózist, amelyet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) most tett közzé az éves közgyűlése alkalmából.
Az európai kontinens, és benne az Európai Unió a mögöttünk hagyott években is lassabban növekedett a világátlagnál, és hasonló várható. A világban a gazdasági növekedés az idén és a további két évben a prognózisok szerint valamivel három százalék felett alakul. A fejlett és gazdag térségek a már szokott mintát követve annál kisebb ütemben bővülnek.
Ez várható az Egyesült Államok gazdasága esetében is, amely minden élénkítési és vámvédelmi intézkedés ellenére (vagy részben éppen azok hátrányos következményei miatt) a kettő százalékos pályán halad. Az európai átlag némileg ez alatti.
Lehúzzuk a térségi átlagot
Ezt a tényt gyakran hallhatjuk annak magyarázataként, hogy a kormányzat miért orientálódik másfelé abbéli törekvésében, hogy a „hanyatló Európa” ne húzza vissza a magyar fejlődést.
Csakhogy éppen a magyar gazdaság az, amely a hozzá mérhető adottságú, helyzetű, méretű és fejlettségi szintű országokból álló kelet-közép-európai térség növekedési nívója alatt teljesít – mi húzzuk le, tartós jelleggel, a térségi átlagot.
A „Németország a hibás” magyarázkodás komolytalan. Szlovákia, Csehország ipara nagymértékben, a lengyel vagy román gazdaság közepes mértékben kötődik a német iparhoz, de a gazdasági teljesítmény minden nevezett országban sokkal jobban alakult, mint nálunk. Az a bizonyos két százalékpont növekedési előny ezekben az években nem a mi javunkra mutatkozik Németországgal szemben, hanem inkább Magyarország kárára a nekünk referenciát jelentő térséggel szemben.
Az IMF idei várható adatai és kétéves kitekintése egy fokkal optimistább az európai gazdasági viszonyokat illetően, mint tavasszal, az amerikai vámháború április eleji kitörésekor. Az EU-t érintő effektív amerikai importvámszint mintegy hét százalékkal nőtt március óta (vannak mentesített ágazatok, termékek), a britekre kivetett vámok szintje kissé alacsonyabb, a svájci, szerb ennél nagyobb. Kereskedelem-rontó hatású, de a mértéke még elviselhető, és kisebb az Európát sújtó effektív vámemelés mértéke, mint a világpiaci versenytársak (Kína, India, Japán) esetében, azaz végső hatása Európára nézve nem negatív - lásd alábbi cikkünket:
Ami visszahúz minket, az nem annyira az amerikai importvámok megemelt szintje, mint a kereskedelmi és egyéb kapcsolódó ügyek intézésének kiszámíthatatlansága, a bizonytalanság általános növekedése.
Mi várható?
Az IMF prognózisában (amely nagyrészt egybeesik más előrejelzésekkel) az EU keleti-délkeleti peremvidéke vagy más megközelítésben: Európa fejlődő-kiemelkedő (emerging) gazdaságainak csoportja várhatóan eléggé ütemesen fog nőni (e kategóriába az IMF nem számítja bele Törökországot, Ukrajnát, Belaruszt, Oroszországot). Az EU magországaihoz képest eddig is lényegesen gyorsabb volt a térség növekedése, most a védelmi kiadások általános emelkedése, a Németország által megkezdett költségvetési fordulat, az EU-programok együttes hatása ad további lendületet a térségi átlagnak.
Magyarország prognosztizált növekedési üteme is emelkedik a 2023-2025-ös évek csalódást keltő eredményeihez mérten, részben hasonló körülmények miatt. A térséghez mért ütemhátrányunk mértéke kisebb lesz, de nem tűnik el.
A kisebb itteni lendület ország-specifikus okokra vezethető vissza, nem pedig a globális kereskedelmi vagy általános európai tényezőkre. A magyar dinamika visszaerősítése is alapvetően az itteni működési rend korrekcióján és a gazdasági irány sikeresen megváltoztatásán múlik.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
Jövő héten érkeznek Budapestre a küldöttség tagjai. 
