A magyar monetáris politikai viszonyokra visszatekintve nyugodtnak mondhatók a mögöttünk hagyott hónapok. Az egy éve hivatalba lépő jegybanki vezetés az előzőhöz képest sok tekintetben mást mondott: „a jegybank az alaprendeltetésére koncentrál” – ami implicit kritikája a megelőző elnök sokirányú gazdaságpolitikai ténykedésének; nem hangsúlyozta, hogy „az MNB-nek nincs árfolyamcélja”, viszont megemlítette az árfolyam stabilitásából adódó előnyöket. És sok mindent másként tett: tartotta az alapkamatot, noha az inflációs ráta kezdett mérséklődni nálunk is. Igaz, volt honnan.
Sokáig tartott, míg az MNB elszánta magát kamatcsökkentésre. A 25 bázispontos mérséklés jól indokolható volt az egyidejű reálkamat tekintélyes mértékével: a két és három százalék közötti fogyasztói árindexhez mérve tekintélyes lett a reálkamat 2025 vége felé. A 6,5 százalék, de még a 6,25 százalék is jókora kamatfelár a térségben az eurókamatokhoz vagy a cseh, lengyel irányadó kamatokhoz képest. A kormány felől jöttek sürgető hangok, de azok a jelek szerint nem sokat hatottak a monetáris tanács döntéseire.
A hosszú idő óta első kamatmérséklés 2026. február 24-én nem vezetett a forint árfolyamcsökkenéséhez az euróval szemben; ami pedig a dollár-HUF kurzust illeti, azt leginkább az amerikai dollár gyengülése határozta meg.
Fotó: MTI/Purger Tamás
Estek az élelmiszerárak, nagyot drágult az egészségügy és a vendéglátás
Mondhatnánk, hogy a magyar gazdaság számos baja között legalább ezen a területen viszonylagos nyugalom honolt. Amikor most kijött a 2026 februári inflációs adat, örülhettünk volna annak, hogy az előző hónaphoz képest a fogyasztói árak emelkedése e rövid hónapban csupán egy ezrelék lett. Ha innentől minden hónapban így alakulna az index, bőven kettő százalék alatt maradna a pénzromlás üteme. Persze nem így lesz. Már eddig is tudható volt, hogy az árindex egy ideig még javul, egyebek között a tavalyi igen magas bázis hatására, valamint igen jelentős az elfojtott infláció, amely előbb-utóbb felszínre tör.
Ám amire a KSH közzétette az év második havi ár-adatait, február 28-án kitört az iráni háború, ami hamar átrendezte a gazdasági viszonyokat és kilátásokat. Pedig a hivatalos adatok nem mutattak előnytelen képet. Az iparcikkek éves inflációja 2,1 százalék lett a tavalyi február bázisán: kedvező mutató, amelyben a stabilizált forintárfolyamnak nagy szerepe volt. A piaci szolgáltatások éves árindexe viszont jóval nagyobb: 5,2 százalék lett (február/február). Ez már más világ, még ha a korábbiakhoz képest mérséklődés is. A szolgáltatások tág körén belül figyelemreméltóan erősen drágult a vendéglátás és az egészségügy.
Ezzel szemben az élelmiszerek esetében egyenesen némi ármérséklődés következett be. Ami ténylegesen csökkent, az az üzemanyagok ára tavaly februárhoz képest: 11,1 százalék a mérséklődés. De már az előző havi, januári mértékhez mérve 0,6 százalékkal drágult a tankolás – mindez persze még a márciusi nagy energiaár-sokk előtti időszak adata. Továbbá lefele vitte az általános inflációs indexet a hatóság által szabályozott tarifájú termékek, szolgáltatások áralakulása is. A vezetékes gáznál februárban januárhoz képest fogyasztói árcsökkenést jelentett a KSH. Ennek értelmezéséhez tudni kell, hogy a tavalyi december viszonylag enyhébb volt, és a kisebb fogyasztásból kevesebb esett a drága tarifatartományba: az alkalmazott statisztikai módszertan szerint ez árcsökkenésként jelenik meg. Csakhogy a mostani január az utóbbi időkben megszokottnál hidegebb lett, attól bepánikolt a kormány, a saját rezsistoppos árazásába újabb intézkedéssel beavatkozott. Ennek az árstatisztikai hatása a KSH elszámolási módszertana szerint majd a márciusi árindexben jelentkezik, felfelé emelő tényezőként.
A maginfláció sem néz ki rosszul
Helyesebb ezért a fogyasztói kosáron mért index mellett a maginflációt nézni; aszerint az éveleji helyzet tűrhető, legalább is inflációs szempontból, február végéig. A fogyasztói árindex az egyhavi egy ezrelékes (0,01 százalék) emelkedéssel 2025 februárjához képest 1,4 százalékkal lett, míg a sajátos tételektől megtisztított maginfláció esetében az előző évi bázison 2,1 százalék a növekedés. Ez utóbbi adat már hihetőbb, jobban illeszkedik a korábbi ártrendekbe. Még ez is jónak mondható, noha tudjuk, hogy a tavalyi magas bázishoz képesti növekedésről van szó.
Az árstatisztikák az előre jelzettnél jobbak lettek, ez akkor is örvendetes fejlemény, ha a magyar gazdaság tudhatóan megint elmulasztotta az év eleji repülőrajtot. Az ipari, fogyasztási adatok mutatnak némi emelkedést, de semmiképpen sem konjunkturális fordulatot. Stagnálásközeli viszonyok mellett pedig nincs külön ok arra, hogy az árak lendületesen alakuljanak. Ami kiolvasható az adatokból: a 2025 tavaszától stabilizálódó forintárfolyam sokat tett az árdinamika megállításához.
Háború a Közel-Keleten és példátlan magyar-ukrán konfliktus borzolja a kedélyeket
Csakhogy mindez a 2025 februári állapot. Március már egészen más a világ számára, különösen nekünk. Az Iránt ért február 28-i támadás és annak folyományaként a világ nyersolajforgalmának ötödét adó víziút lezárása felrepítette a nyersolaj és a gáz árát.
Azt csak tippelgetni lehet, hogy a háborús események mikor és hogyan érnek véget. A Hormuzi-szorost nem az amerikai-izraeli fél zárta le, így nem is tudja egyszerűen szándéka szerint újra nyitni. Márpedig amíg nem jöhetnek ki biztonsággal az ott rekedt teli tankerek és nem sorolhatnak be a töltőhelyekre az üresek, addig nem állhat helyre a szállítási rend.
A magyar helyzetet kritikussá teszi a Druzsba vezeték leállása a januári orosz bombázást követően, és az a példa nélküli konfliktus-sorozat, amely azóta kifejlődött a magyar-ukrán kormányzati relációban. A Raiffeisen Bank és ukrán partnere közötti (amint tudható: rendszeres és szokásos) pénzszállításból bűnügyet, majd nagypolitikai szintű eseményt kreált a kormány. Majd pedig ismételten adott ügyhöz gyártott joganyagot, azonnali jogalkotási üzemmódban („alacskai pihenő törvény”).
Az iráni ügy nyomán pánikjelek tűntek fel a nemzetközi olaj- és gázpiacon; volt olyan nap, amikor az nyersolaj hordónkénti ára 40 dollárral ment fel és le. A nyersanyag áringadozását a fogyasztói árnak nem kell azonos mértékben követni, de a megugró kereslet nyomán megindult felfelé a késztermék ára is. A globális energia-árdrágulásra az Orbán-kormány az immár szokásos módon, azonnali és meglehetősen átgondolatlan intézkedésekkel reagált, még mielőtt meggyőződhetett volna a tényleges energiahelyzetről. Nevezetesen: átmeneti izgalomról van-e szó, vagy tartós mennyiségi hiánnyal kell számolni. Az utóbbi esetben az árazásban való ad hoc beavatkozás nem segít. Ha viszont tényleg csak piaci túlreagálás áll fent, és azt akarja jóléti szempontok miatt tünetileg kezelni a kormány (amire kampányidőszakban különösen nagy a hajlama), akkor az átmeneti árintézkedés mellett lehet érveket találni. Amennyiben tartósan drágul az energia, akkor a lefojtott kis- és nagykereskedelmi árakat záros időn belül fel kell szabadítani, és azzal később kell elszenvedni egy felfelé történő árkorrekciót.
Az MNB feltartja a stop táblát – a kormány sosem látott hiányt hozott össze két hónap alatt
Ebben a helyzetben a jegybank akkor jár el helyesen, ha kivár. Nagyon kellemetlen lenne egy túl korai kamatmérséklés, a megelőző időszak kedvező adataira hivatkozva, amelyet aztán szükségszerűségből a kamat visszaemelése követne.
Hogy az MNB vezetése így látja, az eléggé világosan kiolvasható a legutóbbi nem-kamatdöntő üléséről kiadott közleményéből: „A Monetáris Tanács továbbra is folyamatosan értékeli a gazdasági és pénzügyi piaci fejleményeket, ezek inflációs kilátásokra gyakorolt hatásait, és fenntartja az eddig követett óvatos és stabilitásorientált monetáris politikai megközelítést.”
Ami új elem: az MNB a devizatartalék terhére rendelkezésre áll hitelezőként az importőröknél a megnövekedő energiabehozatali számlára tekintettel: „a következő hónapokban közvetlenül biztosítja az energiaimport kapcsán felmerülő jelentősebb devizalikviditási igényt”.
Láthatóan manapság már két hét is hosszú idő. Amikor az MNB a kedvező árfolyamatokat látva és prognosztizálva hosszú idő után 6,25 százalékra csökkentette az irányadó kamatot, a piaci szereplők még az idénre további három-négy hasonló méretű kamatvágást vártak. Ez azonban még Irán előtt volt.
Az sem segít a korábban járhatónak látszó pályán való továbbhaladásra, hogy már adataink vannak az államháztartás korai és komoly felborulásáról. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint február végén az államháztartás központi alrendszerének számított hiánya 2106 milliárd forint volt, ami a formálisan érvényes költségvetési törvény szerinti 4218 milliárdos deficitcélnak a fele. Február végén még soha nem volt ilyen magas a hiány.
Mivel a választási harcban sorban bejelentett adómérséklések az idén folyamatosan mérséklik az állami bevételeket, könnyen kiszámítható, hogy a deficit csak növekedni képes, hacsak hatalmas kiadás-mérséklésbe nem kezd a kormány, Országgyűlés. Az viszont mással van elfoglalva.
A hitelminősítők minden bizonnyal kivárják a politikai cezúra eljövetelét, és annak kimenete szerint, valamint a látható trendek alapján, meghozzák a döntésüket. Annak pedig közvetlen kihatása lesz a monetáris politika további teendőire.
A Benchmark rovat cikkei itt érhetők el.
Hasznos tárgyaláson van túl a magyar delegáció vezetője Kijevben, de nem az ukránokkal tárgyalt. 
