A Wall Street átvágta a világot?

Vajon képesek lesznek-e a politikusok úrrá lenni a pénzpiacok destruktív erőin? - tette föl a kérdést minap a Der Spiegel, amely A bankrablás címmel 23 oldalas (!) cikket szentelt a világot megrendítő pénzügyi-gazdasági válságnak. A német hírmagazin által főbenjáró bűnnek nevezett krízisnek - amelyet bankárok követtek el, politikusok pedig eltűrtek - a rekonstruálása arra utal, hogy az igazán nagy összeomlás még hátravan.

Úgy tűnik, erősen inog az eddig érvényesnek hitt világrend, inognak a kapitalizmus szilárdságáról, a piac erejéről szóló gondolatok. A társadalmak pedig egyre kevésbé hajlandók minden további nélkül eltűrni a "globális kockázati társaság" pimaszságait. Páratlan sebességű és erejű világválság van kibontakozóban mind anyagi, mind erkölcsi szempontból, és még messze nem látszik a fény az alagút végén.

Minden, amit a válságról tudni lehet - Hitelválság 2008

A számszerűsített pénzügyi veszteségeknél is többet nyomnak a latban a könyv szerinti mérlegekben ki nem mutatható költségek: valutájukat baljós érzésnek hívják, elvégre elvesztett bizalomról és arról a globális bizonyosságról van szó, hogy emberek milliói ültek föl álmodozó, inkompetens, csalárd üzletelőknek.

A csodálatos pénzszaporítás modelljeit a nagy amerikai befektetési bankházak, elsősorban is a JP Morgan, ötölték ki, és ezek a modellek most egymás után dőlnek fel, dominókockák sorához hasonlatosan. Lényegében a bankok klasszikus, mindig is többé-kevésbé kockázatos üzletéről volt szó: pénzhez jutni, azt kölcsönadni, majd nyereséggel visszakapni. A Wall Street agyafúrt embereinek elgondolásában az volt a forradalmian új, hogy varázsképletükkel leválasztották a hiteleket a hitelkockázatokról. Elméletileg megszüntették a kockázatokat, amikor azokat "értékké" nyilvánították és eladták a világ minden táján élő befektetőknek.

Újabb jel: fordulóponthoz érkezett a válság

Ezáltal teljesen új piac jött létre, amelyen sokkal több pénzt lehetett keresni, mint a régi jó kamatrendszerben. A pénzügyi forradalom mámorában feledésbe merült, hogy a kockázat nem szüntethető meg, a kétkedőket pedig lehurrogták. Az amerikai ingatlanpiacon beindult mesés fellendülés mindenkivel elhitette, hogy örökké tartó aranykor köszöntött be.

A Wall Street oly csábító nyereségmodelleket produkált, hogy hamarosan az egész világ bedőlt neki. Jelzálog-szerződések, hitelkockázatok, bankadósságok kezdték meg kusza útjukat a Föld körül, hamarosan gyanútlan emberek milliói bonyolódtak bele, tudtuk nélkül, a befektetési bankok üzleteibe. Az akció sikeres volt, dacára a figyelmeztető hangoknak, amelyek már a 90-es években hallhatók voltak, dacára a pénzkeresés fura könnyűségével kapcsolatos kételyeknek, és dacára annak, hogy mindenki tudott a múlt számos pénzügyi buborékjáról, amelyek szabályos időközönként sorra kipukkadtak. 

Kína és Japán pénzeli Amerikát

Most, a válság kellős közepén, adott a lehetőség, hogy tanuljunk a múlt hibáiból. Aki a világot - és magát - meg akarja óvni a következő buboréktól, annak meg kell próbálnia megérteni, milyen elemekből tevődik össze a mostani válság, hogyan fonódnak egymásba a szálak, mi a helyzet a kényes "pénzügyi eszközökkel", amelyek változatlanul forgalomban vannak, és miért érdemes alaposan megrágni az olyan kifejezéseket, mint credit default swap (CDS), azaz hitelnemfizetés-biztosítási felár.

Eszük ágában sincs építkezni az amerikaiaknak
Kazahsztán lehet a legújabb bezzeg-ország
A nép szava: ne a bankokat, az embereket mentsék! 
Az autóiparnak nem jár mentőcsomag? 
Jövőre húzhatják le a legtöbben a rolót 
IMF: csak lassan térünk magunkhoz a pofontól
Dermesztő év vár a világra

MTI