Az említett kételyekkel szemben azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az arany egy hosszútávú, konzervatív befektetés. Az aranybefektetés elsődleges célja az egy életre szóló tartalékképzés, ami a megspórolt vagyon 5-10%-ának minél biztosabb eszközkategóriába történő elhelyezését jelenti. Az érmék és rudak formájában történő klasszikus, fizikai aranybefektetésre nem alkalmazható az a pénzügyi szektorban elterjedt elemzői szemlélet, amely kiemelten a rövidtávú árfolyammozgásokra fókuszál. Márpedig egy minimum 20-30-40 éves időtávra tervezett tartalékképzést figyelembe véve, teljesen érdektelen, hogy valaki jelenleg 1.100, 1.200 vagy éppen 1.300 dolláros árfolyamon vesz aranyat.
Az arany évezredek óta bizonyítja, hogy minden más eszköznél alkalmasabb a tartalékképzésre. A puha fém a világ legkeményebb devizája, éppen ezért számítja bele az aranyat a monetáris politika is a devizatartalékokba. Az arany likviditása páratlan, a világon mindenhol elfogadott. Az emberiség kezdete óta kitermelt aranykészlet évente mindössze 1-2%-al bővül a bányákból újonnan felszínre hozott arany révén. Ezzel szemben az aranystandard megszűntetésének eredményeként a 70-es évek eleje óta a papírpénz mennyisége drámaian növekszik a világban. Mivel tehát az exponenciálisan növekvő globális pénzmennyiséggel (deviza „A”) csaknem változatlan mennyiségű arany (deviza „B”) áll szemben, nem lehet kétséges, hogy ez hosszútávon mit jelent a papírpénz-arany devizapáros árrelációja, más szóval az aranyárfolyam bármely devizával szembeni árfolyama számára. A jegybankok az állami adóssághegyeket és a válság következményeit a gazdaságba pumpált friss pénzzel próbálják orvosolni. Amíg a nyakló nélküli pénzáradat fennáll, nincs mit csodálkozni új árfolyamcsúcsokon az arany (és az ezüst) piacán.
Privátbankár