Magyarországon 2010-ben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) működésének céljait soroló ún. státusztörvényben jelent meg először prioritásként a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése. A felügyelet tavaly ősszel elfogadott új működési szabályzata már eleve nagyobb hangsúlyt fektet a fogyasztóvédelmi feladatoknak, így nem meglepő, hogy a közvetítők munkáját is jobban figyelemmel kíséri a PSZÁF.
A szabályozás szigorodott Magyarországon is, de az európai országok döntéshozói sem voltak restek. Abban nem volt különbség a magyar és a külföldi szabályozók között, hogy kissé megkésve, csak 2010-ben kezdtek neki a szigorításoknak, sőt Magyarország ebben a tekintetben sok szempontból az európai piacok előtt jár. A magyar szabályozásban azonban így is akadnak fehér foltok.
Szigorúbb szabályozók és öntisztulás
A pénzügyi ügynökök, képviselők és tanácsadók jogállásának tisztázása, tevékenységüknek a jelenleginél szigorúbb kritériumokhoz kötése, valamint a szektorra jellemző kompenzációs mechanizmusok (vagyis a jutalékok) szabályozási kereteinek az újragondolása - ez ma mind prioritás az Európai Unió tagállamaiban, derül ki az ING Biztosító által készített európai körképből. Persze nem csak a szabályozók egyre szigorúbb hozzáállásáról van szó, a piac maga is hozzájárul az "öntisztuláshoz", a válság után a pénzintézetek elemi érdeke, hogy vissza- illetve megszerezzék az ügyfelek bizalmát. Bár az ING Biztosítónál érdeklődésünkre Kovács Zsolt elnök-vezérigazgató úgy nyilatkozott, hogy újra nem- csak tovább kell építeni a bizalmat. "Tapasztalataink szerint a 2008-as pénzügyi világválság gyengítette, ám nem rombolta szét a pénzügyi termékekbe, szolgáltatókba vetett bizalmat" - válaszolta kérdésünkre a biztosító első embere.
Ki lehet ma ügynök?
A közvetítői hálózat kapcsán alapvetően két területen léphet fel a jogalkotó: az egyik az ügynökök képzése, a másik pedig a jutalékrendszer átalakítása. A magasabb színvonalú képzés és az engedélyszerzés nehezebb kritériumai is hozzájárulhatnak a piac tisztulásához, csakúgy mint az ügynökök ösztönző eszközeinek újragondolása.
A PSZÁF kimutatásai szerint míg korábban 65 ezer "B" ügynök és majd 560, szintén a régi elnevezéssel élve, "A" közvetítő cég alkalmazottja dolgozott ezen a piacon hazánkban, a 2010-ben bevezetett szigorítások után már csak kevesebb mint 10 ezer fő tudta letenni az ügynöki tevékenység folytatásához szükséges felügyeleti vizsgát. Ez a szám a jövőben valószínűleg növekedni fog, a PSZÁF az ország legtöbb nagyvárosában, szinte hetente hirdet meg vizsgaalkalmakat. A közvetítői tevékenységgel foglalkozóknak ráadásul nincs sok idejük, az új jogszabályok június 30-ára tolták ki a határidőt, vagyis aki a hónap végéig sikeresen vizsgázik a pénzügyi felügyeletnél, az továbbra is dolgozhat ezen a piacon.
Binder István, a PSZÁF szóvivője kérdésünkre válaszolva elmondta, a piaci lobbi miatt is tolódott éveket a közvetítői rendszer felülvizsgálata Magyarországon, a mostani féléves haladékot is a közvetítők harcolták ki. Enélkül a közvetítői hálózat azonban vélhetően összeomlott volna, a határidő ugyanis valóban túl szűk volt - és valószínűleg sokan tevékenykedtek megfelelő képesítés nélkül. A felügyelet szerint az éve elején közel 10 ezer olyan ügynök dolgozott a szektorban, aki bizonyosan nem rendelkezett megfelelő képesítéssel.
Az ügynök ára A felügyelet által akkreditált oktatási központokban a legolcsóbb helyen 33 ezer forintért végezhetjük el a vizsga letételéhez szükséges képzést, de Budapesten akad 4 napos 30 órát magába foglaló 160 ezer forintos tanfolyam is. Vagyis 42 ezer forintért (ebben a 9000 forintos vizsgadíj is benne van) szinte bárkiből lehet ügynök. A vizsga hasonlatos a KRESZ-teszthez, a felügyelet honlapján ugyanis megtalálhatóak a lehetséges kérdések és válaszok is - ebből több száz van. A megmérettetés 60 perces. A pénzintézetek persze saját továbbképzéseket és tanfolyamokat is szervezhetnek, szintén szigorú szabályok mentén. A nagyobb cégek élnek is ezzel a lehetőséggel. Az ING-nél a továbbképzések és belső vizsgák folyamatosak, a biztostó szerint a jól képzett közvetítők a piac és az ügyfelek érdekeit is szolgálják. |
A közvetítéssel foglalkozó cégeknek már január 1-je óta meg kell felelnie a szigorúbb követelményeknek, eddig például a független hitelközvetítéssel foglalkozó cégek vezetőinek még csak erkölcsi bizonyítványt sem kellett bemutatniuk. A legfontosabb, hogy ezeknek a cégeknek kötelező felelősségbiztosítást kellett kötniük januártól: káreseményenkénti 5 millió, de legalább 50 millió forintos összeghatárig, az alkuszoknak pedig ennek dupláját.
Sokan elvéreztek, a felügyelet januári adatai szerint 659 alkusz illetve független közvetítő rendelkezett kvázi megelőlegezett engedéllyel - de közel 10%-uk nem tudta igazolni, hogy a jövőben is meg tud majd felelni a törvényi feltételeknek.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyan sok szegmensben szűkült a piaci kínálat a pénzügyi közvetítőknél, a nem megbízható elemek kikerültek a rendszerből. Sokakat a magas felelősségbiztosítási összeg riasztott el, de volt olyan cég, aki erre hivatkozva maga kérte engedélye visszavonását.
Az ugyanakkor aggályosnak tűnik az elmúlt évek pénzpiaci tendenciáit és a magyarok pénzügyi kultúráját tekintve, hogy a fogyasztási kölcsönzéshez és pénzforgalmi tevékenységhez nem kell majd semmilyen képesítés.
Tudni fogjuk, miből él az ügynökünk
A másik terület a jutalékok rendszere. Az általános gyakorlat szerint azt a termékgazda fizeti az ügynöknek - csakhogy az ügyfelek nem tudják pontosan, hogy a közvetítő mi alapján és mennyi pénzt kap. Márpedig ez nyilván befolyásolhatja a közvetítőket is.
Az ING szerint az elmúlt években előfordult, hogy az ügynök a nagyobb jutalék reményében a fogyasztó számára kevésbé előnyös terméket ajánlott ki. A közvetítői díjstruktúra nyilvánossá tételével azonban az ilyen esetek talán megszűnhetnének. A másik lehetőség, hogy az ügynök nem a termékgazdától, hanem az ügyféltől kapja a jutalékát, ez esetben ismételten a korrekt tájékoztatáshoz fűződik érdeke.
A válság legelőször az angol bankrendszert tette próbára 2008-ban Európában, nem véletlen, hogy a "reformnyomás" talán Nagy-Britanniában a legnagyobb. A britek 2013-tól vezetnék be a szigorítást, ennek fejében a közvetítői díjakat a szolgáltatókról az ügyfelekre hárítanák át. Ez nem feltétlenül jelenti a termékek drágulását, hiszen az ügynökök munkáját eddig is be kellett valahogy árazni a termékekbe, a "bújtatott jutalék" viszont kikerülne így a rendszerből. Londonban nyilvánosságra hoznák a részletes díjstruktúrát is: bármelyik ügyfél kutakodhatna abban, hogy ügynöke miből szerzi a havi betevőjét.
Mindez Hollandiában már szinte valóság, ott 2012-től az ügynökök már így dolgoznak. Nem is meglepő ez, hiszen mindkét országban az életbiztosítások piacát tekintve, a közvetítőkön keresztül létrejövő szerződések volumene 90% közelében van a teljes állományt nézve (Magyarországon ez az arány kicsivel 80% alatt van, lásd táblázatunkat).
Érik a változás Németországban is. Szinte hihetetlen, hogy az egyik legnagyobb európai pénzpiacon a 300 ezer közvetítő kétharmada nem is rendelkezik semmilyen szakirányú képesítéssel. A szomszédos Ausztriában is az oktatás színvonalán emelnének: az ügynököknek nem lenne elég a 40 órás szakmai tanfolyam elvégzése, ezen felül folyamatosan számot kéne adniuk tudásukról.
Ki fizeti Magyarországon a révészt?
Aki arra számít, hogy most jön az a rész, hogy "bezzeg Magyarországon", azokat el fogjuk szomorítani: Magyarországon a szabályozás sok tekintetben megelőzi a nyugat-európai gyakorlatot, sőt a terveket is.
Először is a jogszabályok megkülönböztetik a függő és független ügynököket (tehát akik vagy csak egy cég termékeit, vagy "szabadúszóként" több pénzintézet ajánlatait kínálhatják ).
A jogalkotó a bujtatott jutalékokat is megpróbálja felszámolni. Magyarországon a leginkább az volt a jellemző, hogy az ügynökök a termékgazdával és az ügyféllel is megfizetették fáradozásaikat. Ezentúl csak a pénzintézet fizeti ezt, kivéve az alkuszokat, akik az ügyféllel fizettetik meg munkájukat. A teljes díjstruktúra felfedéséről szó nincs, de a jogszabályok meglehetősen erős korlátok közé szorítják az ellentételezés maximumát. A korábbi gyakorlatot felszámolandó áprilistól már az ún. keresztkapcsolatokat is bünteti a törvény.
A magyar szabályozás termékcsoportok szerint határozza meg a jutalékok limitjét. Így például ingatlanfedezetű - és pénzügyi lízingszerződéseknél a teljes közvetítői díj minimum egyötödét, gépjármű-finanszríozási szerződéseknél pedig legalább 70%-át a fenntartási jutalékrésznek kell kitennie. A gépjármű-szerződésekre érvényes díjszabályok már élnek, a többi szeptember 1-jétől lesz hatályos.
Mi tehetünk mi a magunk védelmében?
A törvényi változások fontosságát a piaci szereplők is belátták, a válság előtt ugyanis egyre több "Mekk Elek" jelent meg a piacon, illetve nagyon sok ügynök csak a saját pénztárcája vastagságát tartotta szem előtt, az sem volt ritka, hogy ügyfeleket egy már megkötött szerződés felbontására is rábeszélték. Ahogy a Kovás Zsolt fogalmazott, "a közvetítői rendszer kezdett felhígulni".
A változások okán egyes pénzintézetek maguk is szigorításokat vezettek be törvényi előírás vagy kényszer nélkül. Az ING Biztosító például azt tervezi, hogy a jövőben függő ügynöki hálózatában megtiltja a készpénzes fizetést és csak elektronikus úton lehet majd fizetni - mondta el a biztosító elnök-vezérigazgatója kérdésünkre.
Kovács Zsolt ugyanakkor úgy látja hogy az ehhez hasonló változásoknak a jogalkotónak kell az élére állnia: "a közvetítői szakma újraszabályozásának úgy kell megtörténnie, hogy azt a szabályozó kezdeményezi minden cégre átfogóan, így a piac egységesen válik átláthatóbbá, ezáltal az ügyfelek is egységesen és számukra érthető módon és okokból kerülnek új helyzetbe, ugyanakkor egy cég sem jut versenyhátrányba" - mondta el érdeklődésünkre.
Ezzel együtt nekünk is figyelmesebbnek és tudatosabbnak kell lennünk. A közvetítőknek ugyanis fogyasztóvédelmi információkkal is el kell minket látniuk: meg kell nevezniük mely céget képviselik, s hogy felügyelő hatóságuk a PSZÁF, melynek nyilvántartásában megtalálhatóak. Tisztázni kell, kinek a megbízásából járnak el, s hogy ki fizeti a munkájukat ez alapján. Sőt, azt is el kell árulniuk, hogy az esetleges károkért ki áll majd helyt az ügyfél irányába. Noha úgy tűnik, ezeket az információkat evidens módon lekérjük, a gyakorlat azt mutatja, hogy a magas hozamok ígérete gyakran elfeledteti velünk az óvatosságot.
Privátbankár - Zsiborás Gergő