Bezzeg lovak a fal előtt

Hogy mondta a viccbeli jóember, amikor a vásárban a lova nekiment a falnak? Nem vak ez, csak bátor. Nos, sorra jönnek a meglepő információk a bátor országokról. Márványi Péter jegyzete.

Hogy mondta a viccbeli jóember, amikor a vásárban a lova nekiment a falnak? Nem vak ez, csak bátor. Nos, sorra jönnek a meglepő információk a bátor országokról. A baltiakat kezdik leminősíteni, súlyos egyensúlyi problémák miatt. A román közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a magas növekedési ráta mögött ugyancsak komoly bajok vannak. Hónapokig vitatkoztak itt, a mi rádiónk műsoraiban is a szakértők az egykulcsos adórendszerről, most a bukarestiek javasolják, hogy náluk vagy állítsák vissza a progresszív szisztémát, vagy más intézkedésekkel ellensúlyozzák az egykulcsos következményeket. Kicsit vulgárisan fogalmazva: ez itt a bátorság ára. Egy ideig lehet produkálni szenzációs növekedési pályát úgy is, hogy közben sehol semmi más nem történik: felpörög a belső fogyasztás és jön a külföldi tőke, de közben például nincs államháztartási reform, könnyű a bérkiáramlással és alacsony adókkal ösztökélni, csak az a kérdés, meddig. A román szakemberek most kezdik óvatosan, de határozottan jelezni, hogy: nem a végtelenségig.

Amennyire emlékszem, a magyarországi közgazdászok legjobbjai a magyarországi helyzettel kapcsolatban valamikor 2000 után kezdték ugyanezt mondani, 2002 után különösen hangosan, de akkor még nem sokan hallgattak rájuk. Most már mindenki tudja, akkor miről beszéltek, de érdekes mód ebben az elmúlt néhány évben a Baltikumban és Romániában nem figyeltek fel a kézenfekvő magyar példára, arra, milyen buktatói lehetnek az előre menekülésnek. Most már csak az a kérdés, vajon lesznek-e arrafelé is olyan politikusok, akik fejük beverésének veszélyét is vállalva hallgatnak a közgazdászokra. Nálunk pedig most már arra érdemes felfigyelni, milyen roppant kellemetlen, egyben kellemetlenül ismerős dolgokat sorolnak fel például a bukarestiek a szükséges lépések között: a közszféra kiadásainak csökkentése, a szociális kiadások lefaragása, a túlzó bérpolitika lefékezése, és így tovább, és így tovább. Csak azt nem mondják még, hogy kiigazítás, hogy megszorítások. Mi legalább már a gyakorlatban is szembenéztünk alapvető bajainkkal, nálunk ezek a lépések már a kínkeserves megtörténés fázisában vannak. Nekik a reform kényszerének, a felismerésnek a keservei jelentik a perspektívát, nekünk meg már az, hogy túljutunk ezeken. És ha túljutunk, tényleg elgondolkodhatunk, előbbre tart-e nálunk a bátor ló, két lépéssel a fal előtt.

Márványi Péter