Cessnával a Vörös téren - 20 év távlatából

Az évforduló kapcsán az jutott eszembe, vajon egy mai álmodozó hová próbálna most elrepülni a világbéke érdekében

Tegnap volt húsz éve, hogy egy romantikus lelkületű német kamasz, Mathias Rust gondolt egyet, és az egész szovjet légvédelmet kijátszva elrepült Moszkvába a Vörös térre, hogy összehozza végre a világbékét. Nos valahogy így ismeri a világ az elképesztő történet lényegét, ami egyébként több helyen korrekcióra szorul.

Az ifjú pilóta nem egyszerűen gondolt egyet, hanem nagyonis alaposan felkészült, még Izlandra is elrepült, hogy lássa, alkalmas-e a gép és ő maga a kalandra. És nem játszotta ki, legalábbis nem akarta kijátszani a szovjet légvédelmet, nem a fatetők magasságában lopakodott, hanem ezer méter fölött repült, hogy mindenki lássa tisztességes szándékait, nos a kijátszás annyiban sikerült, hogy a szovjet légvédelem annyira nem hitt a szemének, annyira összezavarodott, annyira nem volt felkészülve egy apró túragép berepülésére, hogy Rust végül egészen a Vörös térig jutott.

Bezzeg egy amerikai Phantomot vagy brit Tornádót biztos leszedtek volna még valahol az Észt SZSZK zónájában. És Rust nem a Vörös téren landolt, hanem az arrafelé vezető hídon, aztán csak begurult a Lenin Mauzóleumhoz, kétségtelen, megpróbált a térre leszállni, de ott túl sok volt a turista. Mindenesetre a világbéke azóta sem jött el, de kétségkívül a német fiatalember botrányos landolása jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy a világbékét ugyancsak óhajtó Gorbacsov elnök megszabaduljon a világbékét legkevésbé óhajtó katonáitól.


Meg úgy egyáltalán, olyan képzetet keltett a történet az emberekben, hogy ha ennek a kölyöknek sikerült ez a nagy buli, hátha mégsem olyan rendíthetetlen ez a hatalmasan erős nagy Szovjetunió. Ha a vörös hatóságok a Cessnát nem tudták megállítani, lehet, hogy mást sem tudnak megállítani, talán fontosabb folyamatokat, nagyobb változásokat sem. Ezzel az eseménnyel aztán lelkileg, és mint később kiderült, a légvédelem csődje kapcsán gyakorlatilag is valóban közelebb került - mint láthattuk, ha nem is a világbéke, de legalább a hidegháború lezárása.

Rust köszöni, azóta is elvan valahogy, bár életét később olyan furcsa kalandok övezték, mint hogy egy kórházi alkalmazott elleni erőszak miatt többet ült Németországban, mint a moszkvai híres Lefortovóban.

Az évforduló kapcsán az jutott eszembe, vajon egy mai álmodozó hová próbálna most elrepülni a világbéke érdekében, talán Phenjanba, talán Teheránba? Hát, nem tudom, az az érzésem, hogy most ezeken a helyeken a Cessnát habozás nélkül lelőnék, ennyire vált furcsa mód veszélyesebbé a mi kis világunk, úgyhogy azt javaslom Mathias Rust mai híveinek, hogy még az évforduló tiszteletére se próbálkozzanak újból. Biztos ami biztos, még Moszkva felé sem.

Márványi Péter