Egy városon áll vagy bukik a Jobbik sikere

A Jobbik tiszavasvári önkormányzati győzelme túlmutat magán a településen: az a párt kormányzóképességének próbája lesz az elkövetkező négy évben.

A polgármesteri cím elnyerése és a képviselőtestületi többség megszerzése ugyanis nem csak a lehetőséget, hanem a radikálisok számonkérhetőségét is magában rejti a karakteres baloldali politikai hagyományokkal rendelkező városban. A választástörténeti adatok azt mutatják, hogy a Jobbik elmúlt két évben tapasztalt tiszavasvári megerősödése az MSZP rovására történt, míg a jelenlegi kormánypártok szereplése messze elmaradt az országos arányoktól. Az október 3-án a „Jobbik fővárosává” előlépett település 2006 őszéig biztos baloldali fellegvárnak számított. 1990-től kezdődően 10 alkalommal is az MSZP és a Munkáspárt jelöltjei, illetve listái szerezték meg a szavazatok többségét – úgy, hogy mindegyik esetben 10-15 százalékkal az országos átlag felett teljesítettek. A rendszerváltás politikailag tehát nem hozott változást Tiszavasvári életében - áll a Nézőpont Intézet elemzésében.

A települést 1981-től 2006-ig a korábbi tanácselnök Sulyok József (MSZP) irányította, mindvégig biztos támogatást tudva maga mögött a képviselőtestületben. Emellett a baloldali pártok az országgyűlési vagy EP-választásokon a városban mindig legalább relatív többséget szereztek. A trendvonalban törést csak 2006 októbere hozott: ebből azonban hosszútávon nem a konzervatív jobboldal, hanem az új típusú radikalizmus profitált. Bár a négy évvel ezelőtti önkormányzati választásokon a Fidesz-KDNP korábbi eredményeihez képest jól szerepelt, 2009-ben, majd 2010-ben a Jobbik vált domináns tényezővé a helyi politikában. Azonban a tradicionálisan baloldali település különböző, és az elmúlt évek során csak fokozódó nehézségeit most a tiszavasvári Jobbiknak úgy kellene megoldania, hogy a helyi kampány során mutatott visszafogott stílus és politika egyszerre igazodjon a párt országos imázsához és az MSZP-s városvezetésen szocializálódott szavazóbázis elvárásaihoz. Ha pedig a „mintaváros-projektet” nem sikerül eredményesen kivitelezni, az 2014-re a Jobbik országos esélyeit érdemben ronthatja.

Tiszavasvári 2009. június 7. óta a Jobbik kelet-magyarországi megerősödésének egyik szimbóluma: itt a párt az EP-választásokon megszerezte a szavazatok 42 százalékát – többet, mint a Fidesz-KDNP és az MSZP együttvéve. Mindez előrevetítette a 2010-es jó szereplést: az „új erő” idén áprilisban úgy egyéniben, mint listán első helyen végzett a szabolcsi városban, majd októberben jelöltjük megszerezte a polgármesteri címet is. A képviselő-testületben abszolút jobbikos többség jött létre – erre korábban helyben csak a baloldal volt képes, most azonban egyetlen MSZP-s sincs a grémiumban.

A radikális párt tiszavasvári sikere azonban nem kizárólag a közbiztonság és a „cigánybűnözés” központi témává emelésében rejlik. Szerepet játszhattak abban a szocialista szavazóbázis felé is nyitottságot mutató, a Jobbik országos irányvonalánál mérsékeltebb helyi üzenetek, valamint a többi politikai erő belső megosztottsága is. Bár Vona Gábor leendő jobbikos „mintavárosként” tekint a településre, az új polgármester, Fülöp Erik tervei között sem közrendvédelmi telepek felállítása, sem a Magyar Gárda igénybevétele nem szerepel. Sőt, a mindösszesen 5 százalékot szerző MSZP-s polgármester-jelölt, Koltai Tamás a szavazás után úgy fogalmazott: „az MSZP és a radikális erő helyi programja nem is különbözött egymástól érdemben”. A radikálisok polgármestere pedig „jó választásnak”, valamint „köztiszteletben álló személynek” nevezte szocialista kihívóját – aki 1990 és 2006 között helyi, valamint egy cikluson keresztül a térség MSZP-s országgyűlési képviselője is volt. Ráadásul Fülöp – szintén nem összhangban pártja központi kommunikációjával – nem csak a kormánypártokkal, de valamennyi helyi szervezettel is jó viszonyra szeretne törekedni.

A kormányzóképesség próbája

A Jobbik vezetői már 2010 tavasza előtt is több alkalommal hangsúlyozták, hogy pártjuk valójában a kormányzásra készül. Ez a kommunikációs toposz az országgyűlési választások után is központi eleme maradt a radikálisok retorikájának, azonban a kormányzás átvételének időpontja négy évvel „kitolódott”. Október 3. után a párt alelnöke maga rögzítette: a Jobbik célja, hogy 2014-re váljon kormányzóképes erővé. A kormányzóképesség próbája szempontjából pedig szimbolikus jelentőségű lesz majd az, hogy a tiszavasvári városvezetői pozíció mellett a képviselőtestületi többséget is megszerző párt hogyan tudja irányítani a számos szociális és etnikai problémával terhelt települést. A Jobbik számára ugyanis a nagyarányú győzelem nem csak a lehetőséget, hanem a felelősség, a számonkérhetőség veszélyét is magában hordozza. A tradicionálisan baloldali település különböző, és az elmúlt évek során csak fokozódó nehézségeit ugyanis a tiszavasvári Jobbiknak úgy kell megoldania, hogy a kampány során mutatott visszafogott stílus és politika egyszerre igazodjon a párt országos imázsához és az MSZP-s városvezetésen szocializálódott szavazóbázis elvárásaihoz. Ha pedig a „mintaváros-projektet” nem sikerül eredményesen kivitelezni, az 2014-re a Jobbik országos esélyeit érdemben ronthatja.

Privátbankár