Egyre több fedezetlen, nem jelzálogalalpú hitel dől be

A Díjbeszedő Faktorház Zrt. legfrissebb elemzéséből kiderül, hogy míg 2009 első negyedévében az adósok csak mintegy tizede került ingatlanfedezet nélküli, forint alapú lakossági banki hitellel 90 napon túli késedelembe, addig 2010 végére ez az arány elérte a 22 százalékot, az idei év utolsó negyedévére pedig már az ilyen típusú hitelek több mint negyede lehet problémás.

Kiss Ádám, a Díjbeszedő Faktorház Zrt. vezérigazgatója kiemelte, hogy a probléma mértékét jól szemlélteti, hogy a fedezetlen lakossági hitelek körében háromszoros a késedelmes ügyek aránya, mint az ingatlannal fedezett hitelek esetében. Míg a lakáscélú hitelek teljes, négyezer-milliárdos állományából 234 milliárdnyi számított lejárt követelésnek 2010 végén, addig a csupán ezermilliárdos, ingatlanfedezet nélküli lakossági hitelállományból 199 milliárdnyi állt 90 napot meghaladó késedelemben.

Tipikusan ingatlannal nem fedezett hitelekről beszélünk a személyi kölcsönök, gyorskölcsönök, folyószámlahitelek, áruhitelek és hitelkártyák esetében, és az ingatlanfedezettel bíró hitelekhez hasonlóan ezek is lehetnek deviza- vagy forintalapúak.

Eltérően a jelzálogalapú hitelektől, a fedezetlen lakossági hitelek jellemzően forint alapúak, így nem lehet a devizák erősödésével magyarázni a késedelembe esést. A statisztikák szerint a jelzálogalapú hitelek esetében a forintalapúak négy százaléka (53 milliárd forint), a devizaalapúak közel hét százaléka (181 milliárd forint) esetén állt fenn 90 napon túli lejárt tartozás, míg a fedezetlen hitelek körében a devizahitelek tíz százaléka (29 milliárd forint), a forintban nyilvántartott hiteleknek pedig már 22 százaléka (170 milliárd forint) vált késedelmessé a 2010. év végi adatok szerint.

Kiss Ádám hozzátette, hogy a helyzet azóta tovább romlott, becslésünk szerint a 90 napot meghaladó, fedezet nélküli, forinthitel-tartozás az idei év végén már meghaladhatja a 25 százalékot is, így a bankoknak folyamatosan romló hitelállományokkal kell szembesülniük a következő időszakban.

A romló állományok a bankokra is nagyobb, elsősorban operációs terhet rónak. Mivel az ingatlanfedezet nélküli hitelek összegszerűségükben alacsonyabb, átlagosan mintegy 275 ezer forintnyi értéket képviselnek, így ugyanazon értékű állomány esetében itt jóval nagyobb ügyletszámot kell kezelni. A Díjbeszedő Faktorház vezérigazgatója szerint a bankoknál várhatóan az erős költségcsökkentési kényszer miatt nem lesz házon belül kellő létszámú apparátus az ilyen nagyszámú fedezetlen ügyek főként jogi típusú kezelésére.

Így elkerülhetetlen lesz az egyre növekvő lejárt, fedezetlen hitelek belső banki kezelése után olyan követelésvásárló cégek bevonása, amelyek nagy számú jogi követeléskezelési munkaerővel és megfelelő tőkeerővel rendelkeznek, ezáltal képesek a jelentős ügyszámot megfelelő kapacitással kezelni. A többéves, akár évtizedes múlttal rendelkező, kialakított know-hownak és bejáratott végrehajtói kapcsolatrendszernek köszönhetően ezek a követelésvásárló cégek feltehetően hatékonyabban kezelik jogi fázisban a bankok fedezetlen portfólióit, ráadásul alkalmazásukkal a hitelintézetek a már esetlegesen céltartalékot képzett állományokon is realizálhatnak egy értékesítésből adódó egyszeri bevételt, továbbá jelentős emberi erőforrást és jogi költséget spórolhatnak meg.

Kiss Ádám kiemelte, hogy vannak már a piacon olyan követelésvásárlók, amelyek felkészültek erre a szolgáltatásra, és azonnali megoldást tudnak nyújtani a bankok igényeire. Hozzátette, számításaik szerint jelenleg a lejárt, fedezetlen hitelek több mint 13 százalékát értékesítik az erre specializált követelésvásárló cégeknek, azonban a romló tendenciák miatt azt várható, hogy mind arányában, mind volumenében növekedni fognak a külső követelésvásárlók számára értékesített lejárt hitelügyek.

A növekvő ügyszámok és állományok hatékony kezelésén túl a bankoknak számos további nyomós okuk is van megszabadulni a lejárt fedezetlen lakossági hitelektől. Az ügyfelek kegyeiért versengő lakossági bankok számára jelentős reputációs veszteséget jelenthet ugyanis az a helyzet, amelyben ugyanaz a hitelintézet, amely vonzó szolgáltatásokat kínál, egyben a jogi lehetőségekhez mérten kemény behajtóként igyekszik fellépni a késedelembe esett ügyfelekkel szemben. Kiss Ádám szerint végül, de nem utolsó sorban a külső követelésvásárlók mellett szól az a pszichés faktor, melyet az új szereplő belépése jelent az adós-bank viszonyban: ilyenkor keményedik a feltételrendszer az adós számára, és ez növeli a fizetési hajlandóságot.

Privátbankár