Európa gázforrásai hamarosan elapadnak

A világszerte növekvő kőolaj iránti kereslet miatt a hosszú távú előrejelzés 102,6 dolláros hordónkénti ár képét vetíti előre az Erste elemzői szerint. A downstream szegmens nyomás alá került, amiből a komplex finomítók (Mol, INA) húzhatnak hasznot. Úgy tűnik, hogy az EU nem hagyományos gázfeltárással próbálja ellensúlyozni alacsony gázkészleteit – a források Észak-Európában, Lengyelországban és Romániában összpontosulnak - tudtuk meg az Erste Group szektort elemző közleményéből.

Olaj szektor
Az Erste Group elemzői azzal számolnak, hogy a nyersolaj ára emelkedni fog, jóllehet az elmúlt 12 hónap során viszonylag széles sávban mozgott, hordónként 64 és 87 dollár között ingadozva.  „2010 végére átlagosan 79,8 dolláros hordónkénti olajárat prognosztizálunk, ami 2011 végére 86,8 dollárra, hosszú távon (tehát 215 végéig) pedig 102,6 dollárra emelkedik számításaink szerint” – jelentette ki Thomas Unger, az Erste Group olaj- és gázipari elemzője.

Az olajárat a jövőben befolyásolni képes tényezők közül az egyik legjelentősebb az OECD kőolajkészlete, ami viszont a várakozások szerint magas szinten marad, így az áringadozás ellenszereként működhet. Emellett az elkövetkezendő két-három évre csak kismértékű kockázat látszik a kínálat beszűkülésének kialakulására, ugyanis az olajkitermelés kényelmesen lépést tud tartani a fogyasztás növekedési ütemével.

Nagy erőkkel készül a magyar energiastratégia

A kőolaj iránt a kereslet világszinten növekedést mutat (+2 százalék a 2009. év átlagához képest), ami a várakozások szerint tovább bővül rövid- és középtávon egyaránt” – tette hozzá Thomas Unger. Mindent összevetve ez azt jelzi, hogy a fejlett országokban indított energiahatékonysági programokat bőven ellensúlyozza a feltörekvő piacokon (elsősorban is Kínában) várható erőteljes keresleti boom. A népességnövekedés és a makrogazdasági felzárkózás továbbra is az olajfogyasztás hajtóerejeként jelentkezik. Másrészről viszont a kitermelési, gyártási és fejlesztési költségek növekedése miatt várhatóan emelkedni fog az olajár.

Európa egyre kevesebb kőolajat használ majd fel

A downstream (feldolgozás és kereskedelem) oldalon a vállalatok zöme jelentős veszteségekről számolt be a recesszió idején és jelenleg is csak szerény nyereséget tud felmutatni. A jövőre nézve a helyzet meglehetősen borús marad.

Európában – az Európai Uniónak a közlekedés terén alkalmazott szigorúbb széndioxid-kibocsátási normái  miatt – a nyersolaj iránti kereslet továbbra is évi 0,7 százalékos ütemben esik vissza 2020-ig. Emellett a fogyasztás további nyomás alá kerül az elektromos hajtású autók terjedése miatt is. 2020-ban mindez körülbelül 4 millió tonnával kevesebb olajfelhasználásban nyilvánul majd meg. „A kelet-közép-európai régióban jelentősen alacsonyabb az egy főre eső olajfelhasználás, ámbár az egyes országok között komoly eltérések mutatkoznak (lásd a grafikont). Úgy tűnik, Lengyelország és Románia rendelkezik a legnagyobb növekedési potenciállal, hiszen kőolajfogyasztásuk az uniós átlag 60 százalékán áll, ami azt jelzi, hogy mintegy 13,5 millió tonna, azaz az EU összfogyasztásának két százalékát kitevő pluszkereslet jelentkezhet majd ebben a térségben” – mutatott rá az Erste elemzője.

Gáz szektor
Az európai gázszektor némiképp különleges, hiszen hosszú távú szerződések és igen sűrű vezetékhálózat jellemzi. Jelenleg három fő régióból biztosított a kontinens gázellátása: az északi-tengeri mezőkről (Norvégia, Hollandia, és az Egyesült Királyság), Oroszországból, valamint a Közel-Keletről és Afrikából. Az orosz gáz hagyományosan főleg Kelet-Közép-Európába jutott el, Nyugat-Európa pedig két másik forrásra volt kénytelen támaszkodni. Annak ellenére, hogy számos nyilatkozatban fejeződtek ki aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy Európa túlságosan is függ Oroszországtól, a British Petroleum szerint az EU a saját fogyasztásának 58 százalékát termelte ki (464 milliárd köbmétert 2009-ben).

A gázszállítással kapcsolatban számos projekt halasztódhat, hiszen a gázár pillanatnyilag meglehetősen nyomott. Azonban a cseppfolyós földgáz (LNG) továbbra is egyre fontosabb szerepet játszik (Ukrajna például 10 milliárd köbméter kapacitású LNG-terminált tervez, Lengyelország és a Balti államok pedig szintén szeretnének terminált építeni). Mindezek ellenére a cseppfolyós földgáz mindig is drágább lesz, mint a helyi kitermelésű és a hagyományosan vezetéken keresztül exportált gáz.

Másrészről azonban elhanyagolható az EU részesedése a világ földgáztartalékaiból, pedig Norvégia tartalékai 10 évnyi fogyasztásra és 17 évnyi kitermelésre elegendőek, s ezzel az Unió legkomolyabb gáznagyhatalmának számít a skandináv ország. „Világviszonylatban az Európai Unió gázkészletei marginális mennyiséget képviselnek, ugyanis a jelenleg ismert készletek zöme Oroszországban (a FÁK országok területén), valamint a Közel-Keleten találhatók. A helyzet azonban megváltozhat a nem hagyományos gázkitermeléssel. Európának nincs szüksége különösebb ösztönzésre ahhoz, hogy bővítse gázforrásait, hiszen hamarosan kimerülnek a készletei, ugyanakkor a széndioxid-kibocsátás visszaszorítását is tervezi (a gáz a szén CO2-kibocsátásának felét jelenti csak) és fokozni kívánja az energiaellátás biztonságát. A gázkészletek, úgy tűnik, Európa északi részén koncentrálódnak, az Északi-tengeren, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban, Lengyelországban és a Balti-térségben, de jelentős telepek találhatók a Kárpátokban (Romániában) is” – fejtette ki Thomas Uher.

Ázsia gázéhsége teremt egyensúlyt

Úgy tűnik, viszonylag nagy mennyiségű (nem hagyományos) gáz áll rendelkezésre, ami viszont meglehetősen egyenletesen oszlik el. A keresletben jelentkező visszaesés, a cseppfolyós földgáz kínálatának növekedése (hiszen a gáz kereskedett nyersanyaggá válik), valamint a palagázzal kapcsolatos fejlemények következtében nyomás alá kerül a földgáz ára. Másrészről viszont a széndioxid-kibocsátási értékek európai szigorítása arra készteti az áramtermelőket, hogy széntüzelésű erőműveket helyettesítő alternatívákat keressenek, s ezek közül a gáztüzelésű erőművek jelentik a leggyorsabban elérhető megoldást (hiszen kb. három év alatt áll üzembe egy gázerőmű és a szénerőmű kibocsátásnak felét jelenti csak). Persze az Ázsiában jelentkező energiaigény a várakozások szerint szintén hozzájárul a földgáz keresleti-kínálati egyensúlyának kiegyenlítéséhez. Továbbra is meglehetősen bizakodóak vagyunk a földgáz középtávú árával kapcsolatban: becslésünk szerint 5,5-6,5 dollár lesz a gáz ára ezer köblábra számítva.

Privátbankár - Zsiborás Gergő