Az arany újra az 1000 dolláros árfolyammal küzd, a piacot követők döntő többsége nem tartja kizártnak az 1200-1300 dolláros árat sem. Az olaj sem tétlenkedett ezen a héten, ma már újra a 71 dolláros hordónkénti árfolyamszint környékén üldögél az elmúlt négy kereskedési nap emelkedései után.
Miből következtethetünk arra, hogy a mozgatórugók között elsősorban az inflációval van dolgunk? Ezt legkönnyebben úgy lehet mérni, hogy megvizsgáljuk az arany árfolyamát a dollárral (grafikonon sárga vonal) és az euróval (kékkel jelölt vonal) szemben.
Honnan ered az inflációs félelem? A FED banki mentőcsomagja keretében elkezdte az amerikai állampapírok piacról történő visszavásárlását, ezzel juttatva a rendszerbe közel 700 milliárd dollárt.
Az akció célja a bankok közti rövid lejáratú hitelezés beindítása volt. A hitelezés az egymással szembeni bizalmatlanság miatt akadt el, befagyasztva a pénzáramlást. A pénz rendszerbe való injekciózása azért volt fontos, mert a jelzáloghitelezésnél és a bankközi hitelezésnél benchmarkként szolgáló állampapírhozamokat lecsökkentette. Ez azt jelentette, hogy a bankok sokkal olcsóbban tudtak, tudnak hitelt nyújtani ugyanakkora profitmarzs mellett.
Az alább feltüntetett grafikonon a TED Spread-et láthatjuk, ami a bankközi hitelezés árának mérésére is alkalmas. Ha megfigyeljük 2008 októberét, világossá válik, milyen feszültség lehetett a bankok közt. Ahogy a kedélyek megnyugodni látszanak, megfigyelhető a mutató csökkenése, ezzel előre vetítve a hitelezés lassankénti beindulását és a gazdaság élénkülését.
A tőzsde és a gazdaság szempontjából a történet azon részét érdemes vizsgálni, hogy az állampapírok hozamainak lecsökkentésével a piaci szereplők számára a részvények, illetve árupiaci termékek vonzóbbá váltak, mint egy konzervatívabb bankbetét a 0,25%-os kamataival. Ilyen hozamok mellett a fogyasztókat inkább megtakarításaik elköltésére tudták ösztönözni, ezzel segítve a fogyasztás visszaesésének lassítását, illetve a kockázatosabb, egyben nagyobb nyereséggel kecsegtető termékek irányába terelni megtakarításaikat, mint a részvények. Ennek a jelenségnek lehettünk szemtanúi a mostani részvénypiaci felfutásban.
Nem elhanyagolandó információ, hogy az amerikai adósságot Ázsia, ezen belül Kína és Japán finanszírozza azáltal, hogy az állampapírokat vásárolta. A kérdés csak az, hogy Kína meddig lesz hajlandó az alacsony hozamú állampapírokat tartani, más, nagyobb profitpotenciállal bíró alternatívák helyett. Ebben az esetben az Egyesült Államoknak nem maradna más lehetősége, mint kamatot emelni.
Egy esetleges kamatemelés több tényezőt is befolyásolhat. Visszafogja a lakossági fogyasztást: egyrészt vonzóbbá válhatnak a bankbetétek, mint megtakarítási formák, másrészt a köztudottan hitelre épülő amerikai társadalomban a drágább kölcsönök kevesebb lehetséges forrást jelentenek a fogyasztás fedezésére. A kamatemelés az üzleti szektort is érintené azáltal, hogy a hitelből finanszírozandó beruházások volumene visszaesne.
Hogy mikorra várható egy kamatemelés, azt nem tudhatjuk, azonban vannak olyan eszközök, illetve elhangzottak olyan nyilatkozatok, melyek segíthetik az esedékesség előrejelzését. Hallhattunk kijelentéseket arról, hogy idén már nem tervez a FED kamatemelést - ez látszódik is az állampapírok hozamgörbéjén.
A grafikonon látható, hogy az elkövetkező hat hónap folyamán elég lapos hozamokra lehet számítani, majd csak azt követően számítanak kamatemelésre, illetve erősebb gazdaságélénkülésre. Addig a Fed az inflációs félelmek felerősödése ellen nyíltpiaci műveletekkel tud védekezni, vagyis az állampapírok adás-vételével szabályozza a rendszerben jelenlévő pénz mennyiségét.
Érdemes a VIX-et, vagyis a volatilitás indexet is megvizsgálni, ami a piacon uralkodó pesszimizmus mérésére alkalmas, az opciókereskedők egyik közkedvelt eszköze. Minél magasabb értékeket vesz fel, annál pesszimistább a hangulat a piacon.
Az inflációs nyomás úgy fokozódhat ezen tényezők tudatában, hogy a piac szereplői inkább a kockázatosabb eszközöket keresik szemben a garantált eszközökkel.
Rendelkezésre állnak olyan mérőszámok, mint a CPI, PPI és a Fogyasztói Bizalmi index. Ezek értékei jó kiindulási pontként szolgálhatnak egy esetleges áremelkedés bekövetkeztének megindulásakor. Sok tényező kérdése, hogy mindez mikorra várható, de amíg nem éri meg a lakosságnak megtakarításaikat növelni, hanem inkább a fogyasztást fokozzák, a rendszerben jelenlevő pénz mennyisége a dollár inflálódását fokozza - olvasható a Solar Capital elemzésében.
Nem bankol tovább az amerikai kormány
Elszegényednek az amerikaiak
Éves csúcsra szállt az euró
100 dolláros olajat vár a Gazprom
A lejtő aljánál a világ: ki lesz az első?
Egekben az aranyár, mélyben a dollár
Amerika fegyverrel árasztja el a világot
Privátbankár