
Nem túl épületes szöveg, az sem épp érdektelen, hogy a panaszkodó lakók néhány oszlopot azóta is őriznek, nyilván drága emlékként abból az időből, amikor még ezek szabadon tartották nekik a saját járdájukat. Egyvalami apróság azonban a levelekből, meg a dühödt hozzászólásokból is teljesen kimaradt, az az érdekes kérdés, hogy vajon miért dőlnek ki vagy pusztulnak el még drasztikusabban a parkolásgátló karók? Gyanítom, hogy parkolás miatt.
A Rádiónkkal szemben lévő sarkon is áll délcegen egy csomó, de a legkritikusabb ponton kettő földig hajolva, kettő meg erősen megdőlve szégyenkezik, egyébként a ledőlt, de ki nem vett karók feltehetően igen komoly bokasérüléseket képesek okozni az óvatlan gyalogosoknak, vagyis ha a karót megdöntik, akkor már nem védi, hanem inkább veszélyezteti a járdavilágot.
Maga a karózás is egyébként, valljuk be magunk között, szégyen, mert pontosan azt jelzi, hogy a budapesti autóst a tiltás, a tábla, a felfestés, meg egyéb jelzések nem gátolják a szabálytalankodásban, maximum a fizikai akadály. Sőt, ahogy láttuk, még az sem.
Azt a levelezők és a hozzászólók tehát nem firtatják, vajon mi van azokkal, akik kidöntik a karókat, őket ki találja meg, ki vonja felelősségre. Ha a karó valami kárt okozott is a járművükben, azon túl azért talán lehetne még valami plusz hátrányuk is abból, hogy ilyen kíméletlenül parkoltak?
Mindenki felelős, a főpolgármester, mint az egyik levélből kiderül, még az egészségügyi miniszter is, csak az nem, aki valójában a kárt okozza. És az sem fordul meg senkinek a fejében, hogy ha elfogyott az idénre szánt pénz, az valószínűleg azért van, mert túl sok helyen túl sok karót döntöttek ki túl sokan, talán azok közül is, akik most mindenki mást szidnak a karók kidöntéséért. Az már csak nem túl édes hab a tortán, mennyire szomorúan tükrözi a kilátástalan járdaszéli helyzetet az útszéli stílus.
Márványi Péter