.jpg)
Több szociális bérlakásra azonban nem csupán a foglalkoztatáspolitikai szempontok miatt lenne szükség. A rendszerváltozást követő kiárusítás után a bérlemények alig négy százaléka maradt önkormányzati tulajdonban, holott a jóléti államokban a szociális bérlakások aránya átlagosan 15 százalék.
Svédországban ennek csaknem a háromszorosa. Igaz, annak idején a Világbank is privatizációt javasolt. A bérlakások működtetése ugyanis iszonyúan drága az államnak: a költségek alig ötödét fedezte az alacsony lakbér. A kedvezményes áron történt eladás közhangulatot javított és gazdasági ötletként is jónak tűnt.
A végső számvetéskor már kevésbé. Az Állami Számvevőszék vizsgálatából kiderült, hogy a lakásmagánosítás során csaknem 800 milliárd forintnyi értéket adtak el úgy, hogy az önkormányzatoknak ebből csupán 137 milliárd volt a bevételük. A lakásokat a forgalmi érték átlag 27 százalékáért értékesítették.
Ráadásul a privatizáció után néhány évvel a korábbi bérlők háromnegyede sem tartotta már jó döntésnek a vételt. A magántulajdonnal járó fenntartási és felújítási költségek előteremtése sokszor meghaladta az erejüket. A lakásigénylők listája meg egyre hosszabb lett.
A rendszerváltozás hajnalán létező 703 ezer bérlakásból 2003-ra 176 ezer maradt. Többnyire sötétek, vizesek, penészesek, rossz hírű környékek düledező házaiban. A piacon lévő, csaknem ugyanennyi magántulajdonban lévő albérlet a magas bérleti díj okán kevesek számára jelent megoldást. A bérlakáshiány az ezredfordulóra elérte a kritikus határt.
Az MSZP-vezette kormány a Sikeres Magyarországért program keretében útjára is indította Bérlakás Hitelprogramot. A Magyar Fejlesztési Bankon keresztül 5-10 százalékos önrésszel, 6,2 százalékos kamatozású, 25 éves futamidejű kölcsönt kínált a bérlakásépítésre vállalkozó önkormányzatoknak és kistérségi társulásoknak. Nem kapkodnak utána. Eddig összesen 900 milliót sikerült kiosztani két vidéki városnak és hét községnek. A pénzből 70 bérlakás és egy idősek otthona épült. Ötvenkilencmilliárd a kasszában maradt. A sikertelenséget látva a pénzintézet néhány hónapja magáncégek, illetve önkormányzattal társuló vállalkozások számára is elérhetővé tette a programot: hárommilliárd forint kérhető 25 éves futamidővel. Az önkormányzati kerettel együtt összesen százmilliárd forint költhető bérlakásépítésre, ami 9-10 ezer új bérlemény kialakítására lenne elegendő. Ha lenne vállalkozó. |
Az újabb koncepciók a magántőkét mozgósították volna. Az ingatlanfejlesztők azonban garanciákat kértek, amit a politikusok vonakodtak megadni. A Prémium cégcsoportot viszont ez sem tántorította el. A XIII. kerületi Fáy utcában 2003-ban adták át 129 lakásos bérházukat. A lakások bérleti díja 1400-1500 forint négyzetméterenként - egy 60 négyzetméteres otthon havi lakbére így 84 ezer forint. A borsos árak ellenére a ház a kezdetektől 90 százalékos telítettséggel működik és évi 6-7 százalékos, tisztes hozamot biztosít. A sikeren felbuzdulva a cég újabb bérház építésébe kezdett, a szintén angyalföldi Országbíró utca sarkán.
A hatszintes, összesen 136 lakást magába foglaló épület átadását idén márciusra tervezik. A bővülő szolgáltatásokkal és az emelkedő árakkal együtt a bérlői célcsoport is változott. A 38-70 négyzetméteres, teljesen berendezett lakásokat elsősorban a rövidebb-hosszabb ideig Budapesten élő középvezetői rétegnek, illetve alkalmazottaikat gyakran utaztató cégeknek ajánlják.
A beruházás megtérülési ideje 15-20 év. A gyors tőkemozgásra szakosodott ingatlanfejlesztő cégeknek ez túl hosszú idő. Külföldi ingatlanalapok viszont szívesen vásárolnak bérházakat. Ám ehhez legalább 7000 magánbérleményre lenne szükség, bérházakba tömörítve. De ennek a töredéke sincs meg. A szétszórt elhelyezkedésű hazai magántulajdonú bérlakáspiac a kockázatmentes ügyleteket preferáló ingatlanalapoknak túlságosan ingoványos terület.
Osztrák minta
Kísérletezés helyett az Ausztriában már évtizedek óta működő modell átvételét ajánlja a Társaság a Lakásépítésért Egyesület. Nem először. Két éve már felhívta a hazai döntéshozók figyelmét az 1,56 millió osztrák bérlakásállomány harmadát kezelő közhasznú társaságokra. A TLE szerint ez a modell a magyar családoknak is valódi alternatíva lehet.
Modellszámításaik alapján egy új építésű, 65 négyzetméteres lakás lakbére 32 ezer forint - lenne. Beköltözéskor ugyan a lakás bekerülési költségének öt százalékát biztosítékként be kell fizetni, ám ezt távozáskor visszakapnák. Bizonyos feltételek teljesülése mellett - például az előtakarékosság - később megvásárolhatnák az ingatlant.
Ötezer lakás fenti modell szerinti megépítése, illetve üzemeltetése évi 2,4 milliárd forint állami kiadást igényelne az első évben, miközben a lakások után beszedett áfa eléri a 11 milliárdot. Az egyetlen szépséghiba a befektetés 25 éves megtérülése. Éppen ezért jogi garanciák nélkül aligha akad vállalkozás, amelyik belevágna.
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium lakásügyi titkárságának vezetője, Csider László a hazai lakáspolitika stratégiai feladatának tartja a bérlakásszám növelését, de még fontosabbnak a lakbér-támogatási rendszer átalakítását. Az idén azonban aligha jutnak túl az elemzéseken. Jövőre - némi szerencsével - visszaérkezhetünk a lassan egy évtizede megtalált kiindulóponthoz: több bérlakás kell.
Már nem jó biznisz fürdővárosban lakást venni
Panelprogram: lakásonként 500 ezret kaphatunk
Még mindig jó befektetés egy lakás
Nagyot akar kaszálni? Vegyen lakást Belgrádban
Csúcs ez a luxus: lakásárban adják a négyzetmétert
Népszabadság