KKV-k: olcsó megoldás lehet a kockázati tőke

Magyarországon még nem nevezhető kiemelkedő jelentőségűnek a kockázati tőke szerepe a vállalatok finanszírozásában, pedig hitelszűke idején megfontolandó megoldás - hívja fel rá a figyelmet szerkesztőségünknek küldött összegzésében a DLA Piper, mely felsorolja a kockázatokat és azok megfelelő kezeléséhez is segítséget nyújt.

Magyarországon még nem nevezhető kiemelkedő jelentőségűnek a kockázati tőke szerepe a vállalatok finanszírozásában, amelynek okai között szerepel a cégek kedvezőtlen gazdasági környezet miatt megnövekedett instabilitása és a külföldi befektetőknek az elmúlt években megnőtt ország-kockázat miatti fokozott óvatossága. A kockázati tőkebevonás jelentőségét azonban a közeljövőben kedvezően befolyásolhatja - az ország-kockázat remélhető csökkenésén túl - az uniós forrásból támogatott Jeremie ("Közös európai források a kis- és középvállalkozásoknak", azaz "Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises") program befektetéseinek egyre nagyobb száma, illetve az a tény, hogy egyelőre nem érzékelhető érdemi pozitív változás a bankok hitelezési inaktivitásában. A magyar kkv-knak pedig az elérhető finanszírozáson túl külföldi kapcsolatrendszerre és hatékony menedzsment-módszerekre is szüksége van a megerősödéshez, amit a kockázati tőkebefektető szerencsés esetben szintén biztosítani tud.

A pénzügyi válság hatására a legtöbb hazai hitelintézet drasztikusan korlátozta hitelezési tevékenységét a kkv-k, különösen az induló (start-up) vállalkozások körében. Ennek ellenére a magán- és kockázati tőke szektor Magyarországon egyelőre ilyen hitelfinanszírozási környezetben sem nevezhető kiemelkedő jelentőségűnek, ugyanakkor regionális összehasonlításban fejletlennek sem. Hazánkban a kockázati és magántőke-befektetések GDP-hez viszonyított aránya 0,4% körül van, amely magasabb érték a közép-kelet európai 0,2%-nál, sőt valamivel meghaladja az európai átlagot is. Látni kell azonban, hogy a hazai kockázati tőketranzakciók értékeloszlása az elmúlt években nagyon egyenetlen volt: a relatív kedvező GDP-arány néhány kiemelkedően nagy volumenű kockázati tőketranzakciónak volt betudható, míg a start-up vállalkozásokba történő tőkebefektetések az összes tőkebefektetés értékének kevesebb mint fél százalékát tették ki. A tavaly végrehajtott kockázati tőkebefektetésekben megmozgatott pénzek – összesen közel 60 milliárd forint – több mint 95%-a két cég (Invitel, Mol) három tranzakcióját érintette.

„A szektor fejlődését pozitívan befolyásolhatja az idén beindult Jeremie-alapok tevékenysége, e körben ugyanis növelheti a befektetési kedvet, hogy a program keretében nemcsak az elsődleges kedvezményezettnek minősülő kkv-k, hanem a szektor egésze, azon belül pedig elsősorban a kockázati társbefektetők is támogatásban részesülhetnek a befektetői kockázatok mérséklésére, illetve a befektetők által realizálható többlethozamok elősegítése révén” - hangsúlyozta Nemescsói András, a DLA Piper nemzetközi jogi iroda partnere.

A program érzékelhetően pozitív hatása azonban többek között azt is feltételezi, hogy az állami oldal - amelyik a Jeremie-alapok működésében, befektetési döntéseinek meghozatalában semmilyen formában nem vehet részt - hatékony ellenőrzési mechanizmust működtessen az alapokban rendelkezésre álló forrásoknak a program céljaival összhangban álló felhasználása érdekében. Látványos előrelépést azonban még így sem önmagában a Jeremie-programtól kell várni, hanem valódi áttörést feltehetően csak a gazdasági környezet tartós konszolidálása, az országkockázat további csökkenése, és mindezzel párhuzamosan a kedvező befektetési célpontot jelentő, nagy növekedési potenciállal rendelkező, elsősorban innovatív vállalkozások nagyobb számának megjelenése hozhat. A szakember szerint ugyanis a kockázati tőkeszektor fejlődésének jelenlegi legjelentősebb akadályát nem elsősorban a rendelkezésre álló forrás szűkössége, hanem sokkal inkább a megfelelő - tehát kezdeti stádiumban lévő, de kiemelkedő növekedési potenciállal és változtatásra nyitott tulajdonosokkal, illetve menedzsmenttel rendelkező - céltársaság hiánya képezi.

Milyen előnyei –és hátrányai vannak a kockázati tőkefinanszírozásnak?

Sokszor elhangzik, hogy a tőkefinanszírozás a legdrágább finanszírozási forma. Ez az állítás azonban nem teljesen igaz. A kockázati tőke a céltársaságok szempontjából ugyanis kifejezetten „olcsó” finanszírozási formának számít, mivel a társasághoz úgy érkezik forrás, hogy azt nem terheli kamatteher, illetve visszafizetési kötelezettség sem. Ezzel szemben tény, hogy az ilyen jellegű tőkebevonás a céltársaságok tulajdonosai számára jelentős mértékű hígulással, azaz tulajdonosi pozíciójuk gyengülésével jár együtt; e finanszírozási alternatíva „árát” tehát a céltársaság helyett annak tulajdonosai viselik. Döntő jelentőségű emiatt annak megfelelő felmérése, hogy pontosan milyen összegű tőkebevonásra van szükség, és hogy azért cserébe milyen mértékű tulajdoni részesedés illetve esetleg annak arányát is meghaladó mértékű többletjogok kerülnek át a kockázati tőkebefektetőhöz. Sokszor előfordul, hogy a kockázati tőkések igyekeznek a céltársaság értékét a lehető legkonzervatívabb módon, tehát a lehető legalacsonyabb összegben meghatározni - szemben a tulajdonosok által sokszor felülbecsült cégértékekkel -, amely eredményenként egységnyi tőkebefektetésért esetleg a céltársaság tulajdonosainak elképzelésénél jóval nagyobb tulajdoni hányadra tartanak igényt. A komolyabb üzleti múlttal nem rendelkező, illetve a speciális szektorokban tevékenykedő társaságok esetén már mindkét fél számára elfogadható cégértékelési módszer meghatározása is gyakran komoly nehézséget eredményez. A tőkebefektetők kockázataik mérséklése és a céltársaság működésére való kellő ráhatás érdekében jellemzően speciális jogokat kötnek ki maguknak; elsősorban egyes stratégiai kérdések elhatározásával vagy megvétózásával, illetve az ő, illetve a többi tulajdonos majdani kiszállásával kapcsolatban.

„E tényezők ugyan a hitelfinanszírozáshoz képest jelentősebb mértékben korlátozzák a céltársaság korábbi tulajdonosainak mozgásterét, másrészt azonban a céltársaságok menedzsmentjei számára nem, vagy nem teljes körűen rendelkezésre álló szaktudással rendelkező kockázati tőkebefektetők jellemzően aktívan részt vesznek a vállalat irányításában is, amely pozitív hatással lehet mind a tőkebefektetés, mind a céltársaság sikerességére” – mondta Nemescsói András.

Kockázati tőke szerződés fázisai: Üzleti terv benyújtása Előzetes elemzés Személyes egyeztetés Belső audit Átvilágítás (due diligence) Ár meghatározása Szerződés megkötése

Gyakori hiba, hogy a forrást bevonó céltársaság rosszul méri fel tőkeszükségleteit és így kevesebb tőkéhez jut, mint amennyire valójában szüksége lenne. A másik jellemző hibaként említhető, hogy a gyakran korlátozott mértékű üzleti tapasztalattal rendelkező tulajdonosok és menedzsment nem tudnak ideális szerződéses feltételeket elérni a maguk számára, különös tekintettel a kockázati tőkebefektetés mértéke és aránya, az ahhoz kapcsolódó speciális jogok, illetve az kiszállás időzítése és a kiszállási stratégia - pl. stratégiai/pénzügyi befektető számára való értékesítés, esetleg tőzsdei bevezetés - tekintetében.
 
„Gyakran hiányzik a megfelelő és kiegyensúlyozott szerződéses konstrukció, mivel a kisebb cégek nehezebben tudnak saját oldalukon megfelelő pénzügyi és jogi tanácsadókat bevonni. Jellemzően, minél korábbi fázisban történik meg a "beszállás", a befektetők - fokozott kockázatvállalásukért cserébe - annál jelentősebb előjogokat követelnek maguknak. A potenciális befektetőkkel való tárgyalásokra ezért a céltársaságoknak megfelelően fel kell készülniük. Tudniuk kell, hogy pontosan milyen összeg bevonására van szükségük és hogy azért cserébe milyen jogok és milyen mértékű kontroll átengedésére kerülhet sor. Nagyon fontos továbbá, hogy a céltársaság is határozott elképzeléssel rendelkezzen a majdani befektetői exit-el kapcsolatban. „- tette hozzá Nemescsói András.

Privátbankár - Zsiborás Gergő