Kockázatos iparágak: kivel merjünk üzletelni?

A kockázatos iparágak rangsorában az építőipar mellé felzárkózott a bútorgyártás és a vendéglátás is - egyre fontosabb, hogy időben észleljük üzleti partnereink nehézségeit - fest igen pesszimista pillanatképet a honi cégvilágról a Dun & Bradstreet (D&B) nemzetközi cégminősítő friss elemzése.

A Dun & Bradstreet (D&B) nemzetközi cégminősítő egyedi minősítési rendszere alapján megvizsgálta, hogy mely iparágakban a legnagyobb és legkisebb a legrizikósabb, "Rating 4-es" minősítésű cégek aránya. Ezen minősítéssel rendelkező vállalkozások közül minden 10. kerül egy éven belül fizetésképtelenségi eljárás alá. Ma Magyarországon a bútorgyártás, vendéglátás és építőipar területén vannak jelen a legnagyobb arányban a legkockázatosabb cégek.

Kiemelt figyelmet igénylő iparágak

A D&B Rating (cégminősítés) segítségével felmérhető a vállalatok eredményességének vagy csődjének esélye. A "4-es ratinggel" rendelkező, legnagyobb figyelmet igénylő cégek aránya a bútorgyártás, vendéglátás, építőipar, textilipar és fafeldolgozás területén kiemelkedően magas. Itt arányuk eléri, sőt meg is haladja az 50%-ot, ami azt jelenti, hogy minden második cég az átlagnál lényegesen nagyobb kockázatot képvisel, és utalásos számla kiállítása esetén 10%-os eséllyel nem lesz képes a cég fizetni annak ellenértékét.

Keleti József, a D&B nemzetközi cégminősítő ügyvezető igazgatója javasolja, hogy a magas kockázatú cégekkel előrefizetéssel, vagy biztosítékok mellett, szigorúbb szerződési feltételek mentén szerződjenek üzleti partnereik. Amennyiben az üzleti kapcsolat mégis szükségessé teszi utalásos számla kiállítását, úgy érdemes a hitellimiteket a megnövekedett kockázatosságnak megfelelően csökkenteni, és kizárólag a nyitott számlák kifizetését követően venni fel ismét rendelést. A D&B a 4-es minősítésű cégeknél nem javasol halasztott fizetést és hitellimitet.

Nem meglepő, hogy a még mindig megrendeléshiánnyal küzdő gépjármű kereskedelem is szerepel a legtöbb kockázatos vállalkozást felvonultató iparágak között. A D&B által 2010 első félévére közzétett, a legnagyobb bedőlési arányú szektorok listája nagyrészt azonos iparágakat tartalmaz, mint jelen elemzés, elsősorban a sorrendben adódnak eltérések. A textilipar és a kiskereskedelem szerepel a legnagyobb arányú 4-es minősítésű iparágak listájában, és bár bedőlési arányuk nem volt a legjelentősebb 10 között, a kockázatos cégek magas aránya egyértelműen jelzi, hogy az elmúlt időszak jelentősen megtépázta, gyengítette ezen iparágak szereplőinek pénzügyi, gazdasági stabilitását. A gazdasági fellendülés elengedhetetlenül szükséges számukra, hogy új megrendelésekkel gyarapodva stabilizálódjanak. Minél később következik ez be, a már gondokkal küzdő vállalkozások túlélési esélyei annál alacsonyabbak.

A listát egyértelműen a válság által érintett, és sokszor egymáshoz is kapcsolódó ágazatok vezetik. Az építőipari rendelések csökkenése, pénzügyi stabilitásuk zuhanása magával húzza az üveg, kerámia, porcelán, cement, beton, kő termékek gyártóit, a fafeldolgozás terén működő vállalkozásokat is. A fogyasztói kereslet visszaesésének, a beruházások, bútor és gépjárműcserék elodázásának köszönheti nehéz helyzetét például a bútorgyártás, ahol az import termékek is komoly konkurenciát jelentenek a belföldi piacon.




A kevésbé kockázatos iparágak esetén sem megnyugtató a helyzet

Humán-egészségügyi, szociális ellátásban csupán a cégek 16 százaléka tartozik a legnagyobb kockázatú 4-es szintű kategóriába. Kevesebb kockázatos céget vonultatnak fel a többi szektorhoz képest az oktatási tevékenységet, a szakmai, tudományos, műszaki tevékenységet és az ipari gép, berendezés, eszköz javítását végző ágazatok. A kockázatos cégek aránya azonban itt is meglehetősen magas, ahhoz, hogy a pénzügyi szakemberek és a kockázatkezelők nem dőlhetnek hátra.

Trendek a kockázatkezelésben – a megelőzés elengedhetetlen

Keleti József elmondta, hogy a megelőzés szerepének erősödése egyértelműen tetten érhető a cégek kockázatkezelésében, viselkedésében. Egyre több vállalkozás ismeri fel, hogy kiemelt fontosságú kellő időben észlelni partnereik esetleges cash-flow problémáit, és ennek megfelelően módosítani szerződési feltételeiken, adott esetben megszüntetni a halasztott fizetést, ezáltal megelőzve a súlyosabb pénzügyi veszteségeket. Megfelelő eszközökkel már akkor képesek reagálni partnereik pénzügyi helyzetének negatív irányú változására, amikor még az nem nyert nyilvánosságot. Előfordulhat az is, hogy még a kockázatossá váló cégben sem tudatosul, hogy „baj van”, de önkéntelenül olyan lépéseket tesz, ami a fizetésképtelenség felmerülésének nagyobb valószínűségére utal. Fontos hangsúlyozni, hogy a megfelelő kockázatkezelés nemcsak negatív irányú. A megfelelő, javuló pénzügyi helyzetű, erős minősítésű cégeknél az üzleti kapcsolat és a forgalom bővítésével a vállalkozás biztonságosan növekedhet, miközben csökkenti vevőportfóliója kockázatosságát.

Privátbankár - Zsiborás Gergő