Nyugdíj: mennyi kerül a számlájára?
A felügyeleti összefoglaló szerint a különböző pénztárak díjterhelése nem csupán a díjak különböző vetítési alapja miatt (befizetésarányos, illetve vagyonarányos) ítélhető meg nehezen, de az időtényező figyelembevétele is problémát okoz. A megtakarítások kezdeti éveiben ugyanis a működési és likviditási célú tagdíjlevonás tetemes hányadot tesz ki a díjterhelésből, míg a befektetési díjak aránya csekélyebb. Később a befektetési díjak fokozatosan kiszorítják a díjterhelésből a működési és likviditási célú tagdíjbevételeket, így hosszú távon már előbbiek a meghatározóak - állapítja meg a PSZÁF.
Az elemzés szerint az elmúlt évek tapasztalatai alapján összességében elmondható, hogy a nyugdíjpénztárak szektorszintű díjterhelése fokozatosan és folyamatosan csökkent, 2006-ban vagyonnal súlyozottan magánnyugdíjpénztárak esetében 1,76 százalékot, önkéntes nyugdíjpénztáraknál pedig 1,18 százalékot ért el. Előbbi 2000-ben még 3,44 százalék, utóbbi 1,97 százalék volt.
Az elmúlt hét évben egyébként mind a magán-, mind az önkéntes nyugdíjpénztárakat illetően megfigyelhető tendencia a működési díjterhelési rész folyamatos csökkenése, és ez az átlagos díjterhelés csökkenésének elsődleges oka.
Balul is elsülhet a túlzott spórolás
A hat évvel ezelőtti, már említett 3,44 százalékos magánpénztári átlagos díjterhelésből pl. 2,64 százalékot tett ki a működési díjrész és 0,8 százalékot a befektetési díjrész. 2007-ben viszont az összesített 1,76 százalékon belül már csak 1 százalék volt a működési díjterhelés rész, miközben a befektetési díjterhelés 0,76 százalékkal gyakorlatilag szinten maradt.
A felügyelet a pénztárak egyenkénti díjterhelését is megvizsgálta. A PSZÁF elemzése arra volt kíváncsi, hogy a pénztártagok évente átlagosan a megtakarításuk hány százalékát fizették ki működési, likviditási célokra, illetve vagyonkezelési, letétkezelési díjként.
A Privátbankár ajánlata: - Magánnyugdíjpénztárak összehasonlítása - Önkéntes nyugdíjpénztárak összehasonlítása |
A PSZÁF által megvizsgált önkéntes nyugdíjpénztárak esetében most és hat éve is sokkal nagyobb volt a díjterhelések szóródása. 2000-ben például az egyik pénztár csak 0,11 százalékos díjterheléssel dolgozott, a másik végletet pedig a 3,67 százalékos terhelés jelentette. Tavaly a két szélsőséget már csak a 0,36 és a 2,32 százalék jelentette.
Az mindenesetre látszik, hogy ha a munkáltatót maga mögött tudó önkéntes pénztáraktól eltekintünk, akkor mindkét pénztári ágon jellemzően a banki, vagy biztosítói háttérrel nem rendelkező kasszák működtek alacsonyabb díjterheléssel az elmúlt években.
Szóljon bele nyugdíjába! |
A felügyelet ezen kívül felhívja a figyelmet arra, hogy a díjterhelés alakulását befolyásolja a pénztárak felfutása, növekedése is. Dinamikus növekedés esetén ugyanis az új tagdíjak aránya szintén jelentős, így a működési/likviditási célú tagdíjlevonás mértéke nagyobb.
A tagdíjfelosztási arányszámok változása mellett kihat a díjterhelés alakulására még az is, hogy a pénztár mögött esetlegesen álló munkáltató átvállal-e esetenként a működési költségekből, illetve az is, hogy pénzügyi csoportok, vagy munkáltatók esetenként finanszírozták a pénztár indításával kapcsolatos költségeket, amit a későbbi díjstruktúrájuk kialakítása során a kasszák figyelembe vettek.
Nyugdíjbukta: jöhet az állami segítség
Magánnyugdíj: van, aki visszatáncolhat
Korlátos adókedvezmény a magánpénztáraknál
Nyugdíj és munkahely: így kell váltani!
Ezrelékes pénztárváltás