Magánbiztosítók az egészségügyben - mit is akarunk?

A Generali Reform Műhely felkérésére a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Széchenyi István Szakkollégium (SZISZ) közreműködésével felmérést készített a mai magyar lakosság egészségügyi kiadásairól, magánfinanszírozási hajlandóságáról, illetve arról, hogyan ítélik meg a magánbiztosítók esetleges részvételét az egészségügyi alapbiztosításban. A felmérés április második felében készült, a szokásosnál lényegesen nagyobb, 2500 fős országos reprezentatív mintán, hasonlatosan a tavalyi, nyugdíjrendszer átalakulásával kapcsolatos kutatáshoz, amit szintén a Medián készített el a Generali felkérésére. A kutatási eredményeket „Az egészségbiztosítás és egészségfinanszírozás kihívásai – Lakossági attitűdök” című kétnapos konferencia második napján mutatták be.

A kutatási eredményeket értékelve dr. Paál Zoltán, a Generali-Providencia Biztosító Zrt. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy ezzel reális képet lehet alkotni a magyar lakosság jelenlegi egészségügyi magánkiadásainak mértékéről és összetételéről. Örömtelinek tartja, hogy a közvélemény egy része nem csak az alap, hanem a kiegészítő biztosítások területén is igénybe venné a magánbiztosítók szolgáltatásait. Ugyanakkor a kiegészítő biztosítások kérdésében jelen lévő bizonytalanságot is teljesen megérti, ezen a területen szerinte – és ezt a kutatási eredmények is alátámasztották - nagy szükség van részletes, kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Paál Zoltán hozzátette, ehhez jó lenne legalább az új egészségbiztosítási modell szabályozási kérdéseit tisztázni - áll a társaság közleményében.

A kutatás legfontosabb megállapításai

Egészségügyi kiadások
A Medián és a Szakkollégium szakemberei arra az ellentmondásra próbáltak elsőként magyarázatot találni, hogy bár Magyarországon meglehetősen magasak a lakosság egészségügyi magánkiadásai, nagyon alacsony az egészségüggyel kapcsolatos magánbiztosítások száma. A kutatás eredménye szerint a magyar felnőtt lakosság körülbelül 385 milliárd forintot költött egészségügyi kiadásokra a kutatást megelőző 12 hónapban. Az összes kiadás csaknem hatvan százalékát gyógyszerre költötték az emberek – átlagosan évi 27.860 forintot. A második legnagyobb tétel a fogászati kezelésekre jutott. Az összes kiadás 7 százaléka volt a hálapénz, kevesebb annál, mint amit talán sokan gondolnak. Az adatfelvétel kezdete előtt két hónappal bevezetett vizitdíj csak elenyésző részt tett ki az összes egészségügyre fordított magánkiadásból.



Hálapénz
A megkérdezettek 70 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban járt betegként háziorvosnál. Közülük a legutóbbi alkalommal csak kevesebb, mint minden tizedik adott hálapénzt – átlagosan négyezer forintot. A hálapénz adása a kórházi fekvőbeteg-ellátásban a leggyakoribb, de úgy tűnik, ott sem általános: a kórházba kerülők közül minden második ember mondta azt, hogy adott hálapénzt az orvosoknak vagy a nővéreknek. Igaz, a hálapénz átlagos mértéke itt már meghaladja a 16 ezer forintot.

A háziorvosi ellátásban már érződik a vizitdíj hatása: azok, akik az intézkedés bevezetése előtt illetve azt követően voltak utoljára háziorvosnál, ugyanakkora arányban adtak hálapénzt, ám ennek összege szignifikáns mértékben kisebb volt az utóbbiaknál: 5.800 forint helyett 2.800. A kutatásból az is kiderült, hogy a szegényebbek nagyjából ugyanannyi hálapénzt fizetnek, mint a jobb körülmények között élők, de rosszabb szociális helyzetükből adódó egészségi állapotuk miatt többször kénytelenek igénybe venni.

Oldalak:

( 1 )

( 2 )

következő >>