Mi alapján kell fizetni a 98 százalékos különadót?

A különadó alapja

A különadó kiszámítása során minden olyan bevételt figyelembe kell venni, amelyet a magánszemély a jogviszonyának a megszűnésére tekintettel szerez meg. Ilyen bevétel különösen

• a törvény vagy megállapodás alapján fizetett végkielégítés,
• a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a megállapodás alapján fizetett járandóság,
• a jogviszony megszűnésének évét megelőző években esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel,
• a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére fizetett átlagkereset,
  az előzőektől függetlenül is, a munkaszerződésben, megbízási szerződésben kikötött, a szerződés megszűnésére tekintettel fizetett összeg, ideértve az Mt. 3. § (6) bekezdése szerint megkötött versenytilalmi megállapodás alapján juttatott ellenértéket (ún. „hallgatási” pénzt) is.

Nem minősül ugyanakkor a munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésével összefüggésben megszerzett bevételnek

• a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel,
• a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom,
• a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó részére kifizetendő munkabér, illetmény,
• a szerződéses katonák leszerelési segélye.

A törvényi rendelkezések alapján a különadó alapját a következők szerint kell meghatározni:

Főszabály szerint a különadó-köteles bevételnek az a része képezi a különadó alapját, amely meghaladja a magánszemélyt megillető rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét. Rendszeres járandóságnak minősül minden olyan bevétel (különösen bér, munkadíj, tiszteletdíj), amely a magánszemélyt a jogviszony megszűnéséig e jogviszonyra tekintettel, jogszabály vagy szerződés alapján, a legutolsó besorolás szerint, meghatározott időközönként vagy a tartós megbízás teljes időtartamára illeti meg.

Az APEH tájékoztatója szerint az ismertetett főszabályhoz képest a törvény két fontos kivételt tartalmaz. Egyrészt nem minősül a különadó alapjának a jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevétel 2 millió forintot meg nem haladó része, még abban az esetben sem, ha a rendszeres járandóságok 60 napra számított összege kevesebb, mint az említett 2 millió forint. Így például, ha a jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevétel 5 millió forint, és a rendszeres járandóságok 60 napra számított összege 800 000 forint, akkor a különadó alapja nem 4,2 millió forint (5 millió csökkentve 800 ezerrel), hanem 3 millió forint (5 millió csökkentve 2 millióval).

Másrészt a különadó alapjának minősül a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegéből a 2 millió forintot meghaladó rész is. Így például, ha a jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevétel 10 millió forint, és a rendszeres járandóságok 60 napra számított összege 3 millió forint, akkor a különadó alapját a következőképpen kell kiszámítani. Egyrészt a főszabály szerint a különadó alapjának minősül a bevételnek a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét meghaladó része, azaz 7 millió forint (10 millió csökkentve 3 millióval). Ugyanakkor a különadó alapjának minősül a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegének 2
millió forint feletti része is, azaz további 1 millió forint (3 millió csökkentve 2 millióval). A különadó alapja tehát a példa szerinti esetben 8 millió forint.

Mindez azt jelenti, hogy a különadó alapjának minősülő teljes összegből nem kevesebb, de nem is több, mint 2 millió forint után nem kell különadót fizetni. Erre tekintettel a kifizetések számfejtésekor a 60 napi rendszeres járandóság megállapítása a gyakorlatban szükségtelen.

A bevételt – és abból a különadó alapot – megszűnő jogviszonyonként külön-külön kell megállapítani. Egy jogviszony megszűnésére tekintettel több időpontban megszerzett bevételeket össze kell számítani, még abban az esetben is, ha a bevétel megszerzése több adóévre esik. Ha a kifizetés több időpontban, részletekben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély először a különadó-alapot nem képező – tehát az általános szabályok szerint adóköteles – jövedelmet szerzi meg.

A 2010. január 1-je előtt megszerzett jövedelmet – figyelemmel a 2010. évi XC. törvény 133.§-ában foglalt átmeneti rendelkezésre – a különadó alap megállapításánál nem lehet figyelembe venni - olvasható az APEH tájékoztatójában.

Privátbankár