Mondták, hogy jön a válság - de nem elég hangosan

Az Álomcsőd című könyvben a magyar gazdasági elit tíz reprezentánsa mondja el – egymásnak időnként ellentmondó – véleményét a válságról. Olyan vezetők, akik nem elemzői páholyból figyelték az eseményeket, hanem alakítói voltak azoknak. Döntéseiknek, cselekedeteiknek, nyilatkozataiknak hatalmas tétje volt abban az időszakban, amikor a gyors cselekvés elengedhetetlen volt az államcsőd elkerüléséhez - olvasható a könybemutatón kiadott közleményben.

A könyv tíz interjúalanya sok mindenben nem ért egyet, számos kérdést másként lát most is. Mindegyiküknek saját története van a válságról. Demján Sándor úgy véli, előre lehetett látni, hogy közeleg a vész, és azt mondja, „a válság mentette meg Magyarországot a csődtől”. Felcsuti Péter szerint ilyen válságra nem számíthatott senki sem. Teljesen különböznek a vélemények a jegybanki politikáról – legyen szó a múltbeli lépésekről, vagy a jövőben bekövetkező változásokról.

A könybemutatón Simor András jegybankelnök a személyes felelősségét firtató kérdésre elmondta: az ő - és vele együtt a gazdasági elit - felelőssége talán abban áll, hogy bár érezhetőek voltak a válság jelei, nem tudták időben felhívni a döntéshozók figyelmét a bajra. "Hiába mondtam, nem tudtam úgy mondani, hogy meghalgassanak" - fogalmazott Simor András. "Talán ha más van az én helyemben, ő máshogy tudta volna mondani, többet tudott volna elérni." A válság kirobbanásának időszakára úgy emlékszik: a jegybankban a vezetőség és a vezetőséget segítő csapat rendkívül profin és higgadtan kezelte a helyzetet. Ezzel együtt azonban a jegybankelnöknek sem mindig sikerült megőrizni a hidegvérét: "Előfordult, hogy ordítottam" - mesélte a könyvbemutatón.

Egyetértés a kötet szereplői között két dologban van: a 2001-től 2009 tavaszáig folytatott gazdaságpolitikát – azon belül is elsősorban a 2001 és 2006 közötti osztogatást – hibáztatják a kialakult helyzetért, és úgy látják, az akut válságot aligha lehetett volna másként kezelni 2008 októberében, mint hogy Magyarország a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és az Európai Unióhoz fordul segítségért.

A kötet címe az interjúk nyomán kialakuló összképet sűríti egyetlen szóvá, annak mindkét értelmében: egyfelől szertefoszlott az önámító politika álma, hogy hitelből megvalósítható a „jóléti rendszerváltás”. Másfelől, a krízis, a csőd hosszabb távon megtisztulást hozhat. A válságban benne van a lehetőség – mondják a kínaiak, és úgy tűnik, a keleti aforizma a magyar gazdaságpolitikára is érvényes lehet.

A kötetet Pogátsa Zoltán tanulmánya zárja, aki a tudományos kutató szemszögéből reflektál az interjúkban elhangzottakra. A könyvbemutatón a szociológus-közgazdász elmondta: a válság rámutatott, hogy az iskolákban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a közgazdasági, jogi, állampolgári ismeretek oktatására. Véleménye szerint a legmegdöbbentőbb, hogy a válságot okozó problémák nagy részével már 30 éve küzd Magyarország, de a jegybankelnök még ma sem meri kijelenteni, hogy megoldottuk őket, túl vagyunk rajtuk.

Privátbankár - Gáspár András