.png)
A pénzügyi válság elmélyülése és a világgazdaság lassulása egyértelműen megváltoztatta a hazai gazdasági környezetet is. A harmadik negyedévben a magyar gazdaság 0,8%-kal bővült éves szinten, a második negyedéves 2%-os növekedést követően – utóbbit nagyrészt a mezőgazdaság kedvező teljesítménye segítette. A nyugat-európai vártnál nagyobb gazdasági visszaesés hatására a külső kereslet sem lesz a gazdaság húzóereje. A változások hatására az eddig fenntartott idei évre vonatkozó 2%-os gazdasági növekedési várakozásunkat 1,2%-ra csökkentettük, míg a jövő évben 2%-os visszaesésre számítunk.
Egyelőre nem látható még, hogy meddig tarthat a visszaesés, nehéz év áll előttünk. A külső és belső keresleti tényezőkön felül a világszerte tapasztalható likviditás-csökkenés, a források elapadása is a gazdasági növekedés lassulását okozza, a bizonytalanság jelentős. A harmadik negyedévben a termelési oldal aggasztói folyamatai is erősödtek, az ipari termelés a negyedév során átlagosan 2%-kal esett vissza. Az üzleti várakozások soha nem tapasztalt romlása arra utal, hogy a vállalatok is elhúzódó gazdasági problémákkal számolnak. Az építőipari termelés trendje a legutóbbi hónapokban stagnálást mutatott, a harmadik negyedév során is átlagosan 5% körüli ütemben csökkent a termelés. A szektor kilátásait a pénzpiaci krízis a finanszírozási források szűkülése nyomán csak tovább árnyalhatja.
A harmadik negyedévben 2,3%-kal csökkent a beruházások volumene, a nehezedő hitelhez jutás a beruházási tevékenységre is negatívan hat. A külkereskedelmi folyamatokban már látható a lassulás, az export visszaesése mellett az import is jelentősen mérséklődni fog, így ennek eredőjeként a nettó export segítheti a magyar gazdaság növekedését.
Idén az első tíz hónapban átlagosan 6,5%-kal voltak magasabbak az árak, mint az előző év azonos időszakában. A nyári hónapoktól fokozatosan mérséklődött az infláció, a nyersanyagárak jelentős és az élelmiszerárak fokozatos visszaesésével együtt. Az infláció csökkenését a gazdaság visszaesése is támogatja.
Ahogyan az elmúlt hónapokban ismét láthattuk, a befektetők különbséget tettek egyes országok között, a gyenge külső egyensúlyi mutatók miatt a hazai gazdaság is előtérbe került. Az izlandi bankszektor lefagyása után erősödött az a nézet, hogy a következő problémás ország Magyarország lehet. A pánikhangulat jelentős forinteladási hullámot indított el, a befektetők látványos méretekben szabadultak meg a hazai pénzeszközöktől, állampapíroktól. Az idei évben a márciusi megtorpanást követően októberben másodszor fagyott le a hazai állampapírpiac, a vevők szinte eltűntek a 10 éves állampapír aukcióról, míg a tőzsdei és az elsődleges forgalmazók közötti árjegyzés is elakadt.
November elejére már mutatkozott a stabilizáció fokozatos jele, a vevők fokozatosan tértek vissza, amely az állampapír-piaci hozamok fokozatos mérséklődésében vált láthatóvá. A gazdaságpolitikai intézkedések terén az elmúlt éveket elvesztegetett éveknek tekinthetjük. Bár az államháztartás hiányának csökkenését többszöri megszorító intézkedésekkel sikerült lefaragni, és úgy tűnik, az idei terv jobban teljesülhet, az ország nem tudta kihasználni az elmúlt évek kedvező külső konjunktúráját ahhoz, hogy eközben kisebb áldozattal végrehajtsa a kormányzat az égetően szükséges strukturális reformokat.
Nem látjuk még körvonalaiban sem, mitől indulhat be a gazdaság élénkülése azután, hogy az elmúlt két év megszorításai jelentős növekedési áldozattal jártak. Egyértelművé vált, hogy a pusztán csak exportra alapozott gazdasági növekedés a külső környezet megváltozásával nem vezethet eredményre, ezt végül a kormány is elismerte, és a szeptember végén benyújtott jövő évi költségvetési törvényjavaslat makrogazdasági várakozásait is jelentősen módosította.
Az idei növekedést a mezőgazdaság jó teljesítménye is segítette, de hogy a jövő év hogyan alakul, azt nehéz megbecsülni. A kis- és középvállalkozások számára továbbra is jelentős terhet jelent a magas munkabérköltség, az adóversenyben jellemzően hátrányban vannak a magyar vállalkozások, még régiós viszonylatban is.
A recesszióba kerülés lehetőségét – amelyet a külső hatások is erősítenek – külön kell választani az államcsőd közeli helyzettől, ahová a magyar gazdaság az elmúlt években halmozódó belső problémái hatására jutott. A magas államadósság nemzeti szinten, míg a devizában történő jelentős eladósodottság a lakosság és vállalatok számára rejt jelentős kockázatot. A pánikhangulat közepette a kormány tárgyalást indított a Valutaalappal, az Európai Unióhoz is segítségért fordult, az alkalmazott kommunikáció azonban mintha azt éreztette volna, nagy a baj, és ugyanezt sugallta a jegybank rendkívüli kamatemelése is, amely átmenetileg stabilizálóan hatott.
A kamatemelést egy-másfél héttel követte a Valutalap vezetésével nyújtott mentőcsomag konkretizálódása, a jelentős hitelkeret megszavazása az ország finanszírozásával kapcsolatos kételyeket csökkenti. A kormány a hitelkeret 40%-át már lehívta, az rendelkezésre áll. Az IMF általában a „nullás országokat” szokta megsegíteni, az Európa Unió tagállamai közül korábban csak Nagy-Britannia kért segítséget, ennek a segítő kéznyújtásnak pedig nem kis ára lehet.
A sorozat első részében a pénzügyi válság sújtotta világgazdaság helyzetét tekintettük át - olvassa el! >>
(x)