.jpg)
A hírügynökségek világszerte kétfrontos harcot vívnak: a válság mellett meg kell küzdeniük az internettel is A hírügynökségek világszerte kétfrontos harcot vívnak: egyrészt - a gazdasági válság következményeként - egyre több előfizetőjüket veszítik el, ami komoly bevételkiesést okoz. Másrészt az internetre - akár az agentúra, akár valamelyik előfizető honlapján keresztül - fölkerülő hírügynökségi információ pillanatokon belül "továbbértékesítőre" talál. Utóbbiak egy része, akiket a Der Spiegel "arcátlan üzletelőknek" nevez, sokszor saját értesüléseként terjeszti a hírügynökségi hírt, ráadásul a hozzácsatolt reklámok révén még pénzt is keres velük.
Az elsők között lépett az esseni WAZ-csoport (amely több magyar megyei lapban is tulajdonosként érdekelt). 2009 januárja óta a WAZ négy Ruhr-vidéki újságja nem fizet elő a dpa-ra. "Választhattunk: vagy elbocsátunk sok újságírót, vagy megtakarítunk 3 millió eurót a dpa lemondásával. Mi az utóbbi mellett döntöttünk" - indokolta a lépést Ulrich Reitz, a WAZ főszerkesztője, aki szerint a négy érintett napilap beszámolói "egyénibbek, mint valaha", s az előfizetők részéről sem érkezett egyetlen reklamáció sem.
Wilm Herlyn, a dpa főszerkesztője vitatja ezt; állítása szerint január óta a WAZ-lapok több eseményről egyszerűen "lemaradtak". Ráadásul Herlyn él a gyanúperrel, hogy a WAZ - az internet révén - titokban mégiscsak merít a dpa híreiből. A hamburgi dpa-székházban ezért üzembe helyezték az Attributor nevű számítógépes programot. Ennek révén igyekeznek kiszűrni a WAZ-lapokban megjelent hírekből a plágiumokat, azaz dpa-híreket.
Hogy a kutakodás eredménnyel jár-e, egyelőre kétséges. Az viszont tény, hogy a német hírügynökség üzleti forgalma 106,2 millió euróról (2002) pár év alatt 93,8 millió euróra (2007) csökkent. Az üzleti eredmény (4,4 millió euró) pedig 2007-ben 30 százalékkal maradt el az előző évitől.
A gondok egyik forrása, hogy a dpa főnökei "elaludták" a multimédia kor kezdetét, mert az új médiumokban inkább veszélyt, semmint ígéretes lehetőséget láttak. Így azután olyan kép alakult ki a hírügynökségről, mint a közszolgálati adókról: komótosan és rosszkedvűen tesz eleget alapvető kötelességének. Ez meglehetősen lesújtó kép egy agentúráról - viszont esélyt kínál a dpa által korábban megmosolygott kisebb vetélytársaknak. Például a magánkézben lévő ddp-nek, amely a fizetésképtelenség után az utóbbi években nyereségessé vált. "Mi 145 munkatárssal megmutattuk, hogy ilyen méretekben is lehet nyereséget termelő hírügynökséget működtetni" - hangoztatja Matthias Schulze, a ddp ügyvezető igazgatója.
A nagy hírügynökségeknek - akár tetszik nekik, akár nem - föl kell venniük a kicsik által eléjük vetett kesztyűt. A dpa esetében ezt azt jelenti, hogy a kft. tulajdonosainak dönteniük kell: szubvencionált alapszolgáltatásra törekszenek-e, mint a közszolgálati rádió- és tv-adók, vagy olyan minőségi újságírást biztosító vállalat a céljuk, amely képes megállni a helyét a hírek piacán. "Gyorsabb, jobb és alaposabb hírekre van szükség - máshogy nem fog menni" - summázta a Der Spiegel hasábjain a problémát Wolfgang Wähner-Schmidt, a Reuters európai szolgálatának korábbi főszerkesztője.
Persze a minőségi hírszolgálat sem nyújt védelmet a hírlopás ellen, amely világszerte egyre nagyobb gondot jelent lapkiadóknak, hírügynökségeknek és újságíróknak. Szemben a filmproducerekkel, hanghordozók előállítóival, műsorszórókkal és koncertszervezőkkel, akiknek oldalán ott áll a szerzői joggal messzemenően azonos közvetítői jog, a lapkiadók gyakorlatilag védtelenek. Pedig az ő tevékenységük nem kevésbé méltó a védelemre. A lapkiadó teremti meg ugyanis a feltételeit annak, hogy az újságírók cikkei, tudósításai egyáltalán eljussanak az olvasókhoz, és kifejtsék hatásukat - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Jan Hagemann ügyvéd, aki szerzői és médiajogot oktat a berlini Freie Universitäten.
A lapkiadó csak akkor fejtheti ki átfogó tevékenységét, ha azért ellenszolgáltatásban részesül: az újság, hetilap vételárának, illetve fizetett hirdetésnek a formájában. Ha viszont a felhasználással nem áll szemben sem vételár, sem reklámbevétel, s ehelyett az interneten való ingyenes felhasználás emészti fel a nyomtatott sajtótermék terjesztéséből származó bevételeket, az előbb vagy utóbb a lapkiadó gazdasági csődjéhez vezet.
Az egyre arcátlanabb internetes szolgáltatók komplett cikkeket emelnek át egyes sajtótermékekből, és kínálják azokat olvasóiknak anélkül, hogy megjelölnék az írás eredeti forrását. Hasonlóan járnak el a különböző információs szolgálatok, valamint sajtószemle-készítők, amikor digitális rögzítési és továbbítási technikák segítségével merítenek sajtótermékek tartalmából, és azt fizetség ellenében továbbítják ügyfeleiknek. Mindez jogellenes - szögezi le Hagemann.
Sajtó és sokszínű sajtó csak addig fog létezni, amíg a lapkiadók kereskedelmi értéktöbbletet kapnak gazdasági és szervezési munkájukért. Jogilag lehetővé kell tenni számukra, hogy ez a digitális jelenben és jövőben is megtörténjen. Ehhez pedig arra van szükség, hogy önálló és valódi védelmi jog ismerje el a lapkiadók tevékenységét - mutat rá Hagemann professzor.
Alig járunk újságoshoz - csak a Bors örülhet
Nem akar Bors-ozni a Ringier
Danubius-Sláger: össze kell magukat kapniuk
Csak az internet nem szenvedi meg a válságot
Kik irányítják ma a magyar médiapiacot?
.jpg)
| Web: leáldozott az ingyenesség kultúrája |
Wilm Herlyn, a dpa főszerkesztője vitatja ezt; állítása szerint január óta a WAZ-lapok több eseményről egyszerűen "lemaradtak". Ráadásul Herlyn él a gyanúperrel, hogy a WAZ - az internet révén - titokban mégiscsak merít a dpa híreiből. A hamburgi dpa-székházban ezért üzembe helyezték az Attributor nevű számítógépes programot. Ennek révén igyekeznek kiszűrni a WAZ-lapokban megjelent hírekből a plágiumokat, azaz dpa-híreket.
Hogy a kutakodás eredménnyel jár-e, egyelőre kétséges. Az viszont tény, hogy a német hírügynökség üzleti forgalma 106,2 millió euróról (2002) pár év alatt 93,8 millió euróra (2007) csökkent. Az üzleti eredmény (4,4 millió euró) pedig 2007-ben 30 százalékkal maradt el az előző évitől.
A gondok egyik forrása, hogy a dpa főnökei "elaludták" a multimédia kor kezdetét, mert az új médiumokban inkább veszélyt, semmint ígéretes lehetőséget láttak. Így azután olyan kép alakult ki a hírügynökségről, mint a közszolgálati adókról: komótosan és rosszkedvűen tesz eleget alapvető kötelességének. Ez meglehetősen lesújtó kép egy agentúráról - viszont esélyt kínál a dpa által korábban megmosolygott kisebb vetélytársaknak. Például a magánkézben lévő ddp-nek, amely a fizetésképtelenség után az utóbbi években nyereségessé vált. "Mi 145 munkatárssal megmutattuk, hogy ilyen méretekben is lehet nyereséget termelő hírügynökséget működtetni" - hangoztatja Matthias Schulze, a ddp ügyvezető igazgatója.
A nagy hírügynökségeknek - akár tetszik nekik, akár nem - föl kell venniük a kicsik által eléjük vetett kesztyűt. A dpa esetében ezt azt jelenti, hogy a kft. tulajdonosainak dönteniük kell: szubvencionált alapszolgáltatásra törekszenek-e, mint a közszolgálati rádió- és tv-adók, vagy olyan minőségi újságírást biztosító vállalat a céljuk, amely képes megállni a helyét a hírek piacán. "Gyorsabb, jobb és alaposabb hírekre van szükség - máshogy nem fog menni" - summázta a Der Spiegel hasábjain a problémát Wolfgang Wähner-Schmidt, a Reuters európai szolgálatának korábbi főszerkesztője.
Persze a minőségi hírszolgálat sem nyújt védelmet a hírlopás ellen, amely világszerte egyre nagyobb gondot jelent lapkiadóknak, hírügynökségeknek és újságíróknak. Szemben a filmproducerekkel, hanghordozók előállítóival, műsorszórókkal és koncertszervezőkkel, akiknek oldalán ott áll a szerzői joggal messzemenően azonos közvetítői jog, a lapkiadók gyakorlatilag védtelenek. Pedig az ő tevékenységük nem kevésbé méltó a védelemre. A lapkiadó teremti meg ugyanis a feltételeit annak, hogy az újságírók cikkei, tudósításai egyáltalán eljussanak az olvasókhoz, és kifejtsék hatásukat - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Jan Hagemann ügyvéd, aki szerzői és médiajogot oktat a berlini Freie Universitäten.
A lapkiadó csak akkor fejtheti ki átfogó tevékenységét, ha azért ellenszolgáltatásban részesül: az újság, hetilap vételárának, illetve fizetett hirdetésnek a formájában. Ha viszont a felhasználással nem áll szemben sem vételár, sem reklámbevétel, s ehelyett az interneten való ingyenes felhasználás emészti fel a nyomtatott sajtótermék terjesztéséből származó bevételeket, az előbb vagy utóbb a lapkiadó gazdasági csődjéhez vezet.
Az egyre arcátlanabb internetes szolgáltatók komplett cikkeket emelnek át egyes sajtótermékekből, és kínálják azokat olvasóiknak anélkül, hogy megjelölnék az írás eredeti forrását. Hasonlóan járnak el a különböző információs szolgálatok, valamint sajtószemle-készítők, amikor digitális rögzítési és továbbítási technikák segítségével merítenek sajtótermékek tartalmából, és azt fizetség ellenében továbbítják ügyfeleiknek. Mindez jogellenes - szögezi le Hagemann.
Sajtó és sokszínű sajtó csak addig fog létezni, amíg a lapkiadók kereskedelmi értéktöbbletet kapnak gazdasági és szervezési munkájukért. Jogilag lehetővé kell tenni számukra, hogy ez a digitális jelenben és jövőben is megtörténjen. Ehhez pedig arra van szükség, hogy önálló és valódi védelmi jog ismerje el a lapkiadók tevékenységét - mutat rá Hagemann professzor.
Alig járunk újságoshoz - csak a Bors örülhet
Nem akar Bors-ozni a Ringier
Danubius-Sláger: össze kell magukat kapniuk
Csak az internet nem szenvedi meg a válságot
Kik irányítják ma a magyar médiapiacot?
MTI
A brazil tisztviselők 163 kínai állampolgárt találtak, akik „rabszolgasághoz hasonló körülmények között” dolgoztak a BYD kínai elektromos járműgyártó gyárának építkezésén a brazil Bahia államban. 
