"Nem sérült a demokrácia Belgiumban"
Biztosította európai uniós kollégáit Guy Verhofstadt ügyvivő belga kormányfő arról, hogy országában a több mint fél éve tartó politikai válság ellenére minden demokratikusan zajlik.
Az átmeneti kormányt irányító miniszterelnök erről a La Libre Belgique című brüsszeli napilap keddi számában megjelent interjúban beszélt, kifejezve optimizmusát is, hogy az ország megerősödve kerül ki a tavaly júniusi választással kezdődött válságból. Elmondta, hogy az uniós csúcsértekezletek résztvevői tettek utalásokat a válságra, illetve egyes belgiumi álláspontok bizonyos fokú radikalizálódására. Erre válaszul azonban közlése szerint egyértelműen leszögezte, hogy eddig minden problémát demokratikus módon rendeztek.
A korábban nyolc éven át kormányzó Verhofstadt flamand liberális pártja ugyan nem győztesként került ki a választásból, de miután a legerősebb erőnek bizonyult flamand kereszténydemokraták kormányfőjelöltje, Yves Leterme egyelőre nem tudott életképes koalíciót összeállítani, március végéig a távozó miniszterelnök alakította ideiglenes kabinet viszi az ország folyó ügyeit.
A válság miatt megfigyelői véleményekben többször felbukkant az, hogy a létrehozása, 1831 óta a két nagy országrész, a holland ajkú Flandria és a francia nyelvű Vallónia örökös rivalizálásától terhelt Belgiumot szakadás fenyegeti. Verhofstadt most hangoztatta azt a véleményét, hogy mind a lakosság, mind a politikusok - köztük a szakadársággal is gyanúsított Flandria közéleti személyiségeinek - többsége ragaszkodik az egységes, föderális belga államhoz.
A hagyományok szerint az országban gyakorlatilag nem alakulhat olyan kormány, amely nem foglal magában vallon és flamand pártokat is. A két országrész között azonban egyelőre kibékíthetetlennek létszó ellentét feszül abban a kérdésben, hogy szükség van-e olyan államreformra, amely nagyobb jogköröket ad a régióknak - vallon meglátás szerint a flamandok számára jelentős előnyökkel.
Verhofstadt erről úgy nyilatkozott, hogy a reform már több évtizede várat magára, ezért megkerülhetetlen, de olyannak kell lennie, amelyből mindkét régió és maga az államszövetség is a jelenleginél erősebben kerül ki. Úgy vélte, a megoldás egy olyan autonómiakeret meghatározása lehet, amely a kereten belül bizonyos mozgásteret hagy a régiónak. Mint mondta, a belga föderális rendszer működtetését hasonlóképpen képzeli el, mint az euróövezetét, amelyben kötelező előírás a részt vevő országok gazdaságának folyamatos közeledése egymáshoz, konvergenciája, mégis önálló irányításra van lehetőség.
Verhofstadt leszögezte, hogy minden politikai erőn érzi az akaratot a válság rendezésére. Az eddigi eredménytelen koalíciós tárgyalásokra utalva értésre adta azt is, hogy "úgy nem lehet kormányt alakítani, hogy nincs meg a politikusok közti bizalmi minimum".
Lenyomta az angol a hollandot Brüsszelben
Kettészakad Belgium? A zászló már ég
Az átmeneti kormányt irányító miniszterelnök erről a La Libre Belgique című brüsszeli napilap keddi számában megjelent interjúban beszélt, kifejezve optimizmusát is, hogy az ország megerősödve kerül ki a tavaly júniusi választással kezdődött válságból. Elmondta, hogy az uniós csúcsértekezletek résztvevői tettek utalásokat a válságra, illetve egyes belgiumi álláspontok bizonyos fokú radikalizálódására. Erre válaszul azonban közlése szerint egyértelműen leszögezte, hogy eddig minden problémát demokratikus módon rendeztek.
A korábban nyolc éven át kormányzó Verhofstadt flamand liberális pártja ugyan nem győztesként került ki a választásból, de miután a legerősebb erőnek bizonyult flamand kereszténydemokraták kormányfőjelöltje, Yves Leterme egyelőre nem tudott életképes koalíciót összeállítani, március végéig a távozó miniszterelnök alakította ideiglenes kabinet viszi az ország folyó ügyeit.
A válság miatt megfigyelői véleményekben többször felbukkant az, hogy a létrehozása, 1831 óta a két nagy országrész, a holland ajkú Flandria és a francia nyelvű Vallónia örökös rivalizálásától terhelt Belgiumot szakadás fenyegeti. Verhofstadt most hangoztatta azt a véleményét, hogy mind a lakosság, mind a politikusok - köztük a szakadársággal is gyanúsított Flandria közéleti személyiségeinek - többsége ragaszkodik az egységes, föderális belga államhoz.
A hagyományok szerint az országban gyakorlatilag nem alakulhat olyan kormány, amely nem foglal magában vallon és flamand pártokat is. A két országrész között azonban egyelőre kibékíthetetlennek létszó ellentét feszül abban a kérdésben, hogy szükség van-e olyan államreformra, amely nagyobb jogköröket ad a régióknak - vallon meglátás szerint a flamandok számára jelentős előnyökkel.
Verhofstadt erről úgy nyilatkozott, hogy a reform már több évtizede várat magára, ezért megkerülhetetlen, de olyannak kell lennie, amelyből mindkét régió és maga az államszövetség is a jelenleginél erősebben kerül ki. Úgy vélte, a megoldás egy olyan autonómiakeret meghatározása lehet, amely a kereten belül bizonyos mozgásteret hagy a régiónak. Mint mondta, a belga föderális rendszer működtetését hasonlóképpen képzeli el, mint az euróövezetét, amelyben kötelező előírás a részt vevő országok gazdaságának folyamatos közeledése egymáshoz, konvergenciája, mégis önálló irányításra van lehetőség.
Verhofstadt leszögezte, hogy minden politikai erőn érzi az akaratot a válság rendezésére. Az eddigi eredménytelen koalíciós tárgyalásokra utalva értésre adta azt is, hogy "úgy nem lehet kormányt alakítani, hogy nincs meg a politikusok közti bizalmi minimum".
Lenyomta az angol a hollandot Brüsszelben
Kettészakad Belgium? A zászló már ég
MTI
Újabb kötvénykibocsátást hajtott végre a WINGolding Zrt. 
