Nyugdíjas költségek: eltérő pályán a két pénztári ág

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a tanulmány szerint összességében elmondható, hogy az összes nyugdíjpénztári vagyon átlagos díjterhelése fokozatosan és folyamatosan csökkent: 2009-ben egységnyi pénztári vagyonra esően a magánnyugdíjpénztárak átlagában 1,12%-os, az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagában pedig 0,97%-os volt a díjterhelés (2000-ben még ugyanez 3,44, illetve 1,97%-ot tett ki).

A pénztárak egyedi díjterhelése mértékének megítélésekor a PSZÁF szerint figyelembe kell venni, hogy a díjterhelés alakulását befolyásolja a pénztárak alapítási időpontja. Az alapítás első éveiben ugyanis természetszerűleg nagyobb a díjterhelés, mivel az új tagdíjak aránya a vagyon mértékéhez képest jelentős, a működési/likviditási célú tagdíjlevonás pedig vagyonarányosan nagyobb díjterhelést eredményez. Ugyanígy a díjterhelés alakulását alapvetően befolyásolja a pénztárak felfutása, növekedése is. Dinamikus növekedés esetén ugyanis az új tagdíjak aránya szintén jelentős, így a működési/likviditási célú tagdíjlevonás mértéke nagyobb - magyarázza a felügyelet.

A tanulmány szerint azt is látni kell, hogy  banki/biztosítói/munkáltatói csoportok esetenként direkt vagy indirekt módon finanszírozták a pénztár indításával kapcsolatos költségeket, amit a későbbi díjstruktúrájuk kialakítása során figyelembe vettek. Így díjterhelésük olykor magasabb lehet az egyéb alapítású pénztárakénál. Másrészről a munkáltató által esetenként átvállalt működési költségek révén kedvezőbb terhelési mutató érhető el.

A PSZÁF a vizsgálat megállapításai közül a legfontosabbnak azt tartja, hogy az elmúlt tíz évben a pénztárak mindkét ágának vagyonarányos díjterhelése számottevően csökkent. Ennek fő oka az, hogy a vagyon méreteit jellemzően követő befektetési díjakkal szemben a működési alapból fedezett költségek nagy része fix költségként, vagy forgalomarányosan viselkedik.

Megfigyelhető ugyanakkor a két nyugdíjpénztári ág fajlagos díjterhelésének a vizsgált időszakon belüli eltérő fejlődése is - hívják fel rá a figyelmet. A tanulmány megállapításai szerint így a magánpénztárak díjszintje jóval magasabb szintről viszonylag gyors ütemben, az önkéntes pénztáraké pedig alacsonyabb induló szintről lassabb ütemben süllyedt az időszak végi hasonló, bár nem teljesen azonos szintre. A még mindig meglévő különbséget jelentős részben a magánpénztárakat terhelő nagyobb adminisztrációs teher indokolja. Ugyanakkor a magánpénztárak esetében a díjszint csökkenése jelentős hatású jogszabályi korlátozás nyomán következett be: a pénztári befizetések működési és likviditási alapokra levonható maximális összegét a jogszabály 2008-ban 5,5 százalékban, 2009-től 4,5 százalékban határozta meg.

Privátbankár