
Messze van az az idő, amikor a házasságtörés bűncselekménynek minősült, és akkor is csak akkor, ha a nő követte el. Az asszony egy évi börtönt kaphatott, ha a férj ezért bírósághoz fordult. 1968 decemberében szűnt meg ez a diszkrimináció, mint alkotmányellenes törvény, mivel az olasz alkotmány rögzíti a házastársak erkölcsi és jogi egyenlőségét. Ugyanakkor a jogászok rámutatnak arra, hogy az államnak garantálnia kell a családok egységét, de szankciók híján nincs jogi eszköz ennek gyakorlati biztosítására.
A házasságtörés napjainkra már annyira banalizálódott, hogy "kiruccanásnak" nevezik és nagyon elnézőn, sőt, szimpátiával néznek az emberek a félrelépőre, főleg, ha az férfi. A kettős mérce így ma is működik. Olaszországban a házasságtörés nem fő válási ok. A válások főként "az összeférhetetlen tulajdonságok miatt" következnek be.
Ma a házasságtörés "light" időszakát éljük. A kalandok könnyebbek, rövidebbek, nincs bennük elkötelezettség. A házastársak könnyebben bonyolódnak kis melléktörténetekbe - mondják a szexológusok, akik a félrelépést egyfajta antidepresszánsnak is tekintik az együttélés rutinjával szemben. Olyan szakember is akad, aki szerint a terápiás házasságtörés jót tesz a párkapcsolat harmóniájának. Ebben a légkörben nem lehet csodálkozni azon, hogy tíz házasságtörőből csak egy érzi magát bűnösnek és tízből nyolcan jól érzik magukat ebben a szerepben.
A folyamatot segítik az új technológiák. Az interneten hemzsegnek a házasságtörési útmutatók, a kínálatok, ahol a félrelépni kívánó kiválaszthatja magának a partnert, de még a kapcsolat időtartamát is, nem beszélve azokról a portálokról, amelyek mindenféle agyafúrt alibit is készek biztosítani számára.
Már a csecsemőket is igazoltathatja a rendőr
A nők hűséges társa: a migrén
Miért hűtlenek a pasik?
Nappal politizálnak, este ágybabújnak
Több gyereket akarunk, de nem bírjuk pénzzel
MTI