A kampányban Orbán Viktor sokszor elmondta, hogy az önkormányzatok és az állam közötti munkamegosztás újragondolására törekszik. Ez elsősorban azt jelentheti, hogy a sok szempontból nem megfelelően működő és pazarló ellátórendszerek – egészségügy, oktatás – megreformálásának első lépése az erőteljes centralizáció lenne: a kormány magához vonná ezen területek felügyeletét, majd központilag vezényelné le az átalakításokat. Ez mindenképpen ésszerű törekvésnek tűnik, ha abból indulunk ki, hogy a rendszerváltás óta a kormányzati átalakító törekvések sok esetben buktak meg a helyi érdekek ellenállásán, őrlődtek fel a szétaprózott struktúrán. Az oktatás központosítására ráadásul sok szakértő szerint a sokat emlegetett roma integrációs programok sikeréhez is szükség lehet.
Mivel ez a módosítás végső soron az önkormányzatok hatáskörének és politikai jelentőségének csökkenését is jelentheti, érdekellentétekhez vezethet majd a kormány és a most szinte teljes egészében kormánypárti vezetés alá került önkormányzatok között. Ráadásul az önkormányzatok és maguk az oktatási és egészségügyi intézmények is rendkívül súlyos eladósodottsággal küzdenek (az önkormányzatok adósságállománya a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi adatai szerint 1400 milliárd forintot tesz ki, ami a 2009-es nemzeti össztermék 18 százaléka). Az egészségügyi intézmények adósságállománya a tárca felmérése szerint közel 40 milliárdos. Ha a kormány ezen intézmények adósságait is átvállalja, a konszolidáció nem elhanyagolható terhet jelent a költségvetésnek. Mivel nem lenne automatikusan olcsóbb az állam által működtetett egészségügyi rendszer, az adósságok újratermelődésének megakadályozásának kulcsa az egészségügy vezetői által sűrűn emlegetett "területi és funkcionális integráció" lehet. Ez azonban nem nagyon jelenthet mást, mint intézménybezárásokat és -összevonásokat. Ez pedig látványos politikai csatákat vetít előre az ágazati szereplőkkel is - vélik a Political Capital szakértői.
Segélyezés csökkentése
A segélyezéssel kapcsolatos anomáliák és visszaélések az utóbbi években a politikai közbeszéd fókuszába kerültek, és az LMP-n kívül minden jelenlegi parlamenti párt sürgette már a segélyezés rendszerének megváltoztatását. A gazdasági válság tovább növelte a segélyezettek számát és a velük szembeni társadalmi ellenérzéseket. A segélyezés hatókörének csökkentése, a "munkabérek és a segélyek közti olló szétnyitása" jelenleg vitathatatlanul népszerű törekvésnek tűnik: egy 2009-es kutatás szerint a 15 évnél idősebb magyar válaszadók 76 százaléka egyetért azzal, hogy a legtöbben jogosulatlanul jutnak hozzá a segélyekhez. A segélyezés csökkentésének fiskális előnyei kétségtelenek, és egy ilyen lépés Magyarország befektetői megítélésén is sokat javíthatna. És nem mellesleg: a Fidesz számára a segélyezés mértékének csökkentése a Jobbik gyengítésének és politikai kiüresítésének újabb hatékony eszköze lehet a kettős állampolgárságról szóló törvény, a Trianon-emléknap és az elszámoltatás után.
A segélyezés esetleges átalakítása is a kormány és az önkormányzatok tevékenységének összehangolását igényli azonban, társadalmi hatásai pedig egyelőre beláthatatlanok. A segélyezettek köre az utóbbi időben jelentősen növekedett, jelenleg csaknem 330 ezerre tehető (a munkanélküli járadékban 163 ezer, rendszeres szociális ellátásban 167 ezer ember részesül), a segélyezés hatóköre pedig a háztartásokra vetítve még jelentősebb. A segélyezettek meghatározó része politikailag inaktív, ugyanakkor a társadalmi konfliktusok a segélyezés drasztikus átalakítása esetén semmiképpen nem spórolhatóak meg. Sőt, mivel a segélyezettek jelentős része roma, ezek könnyen további etnikai feszültségek formájában jelentkezhetnek - áll a tanulmányban.
Válságadók
A bankadó utáni további különadók kivetése a kormány számára a bevételszerzés politikailag leginkább fájdalommentes formája lehet – még azzal együtt is, hogy minden szektorban várható bizonyos költségek fogyasztókra való áthárítása. A lépés politikai szempontból azért is jól eladhatónak tűnik, mert jelentős részben külföldi tulajdonban lévő cégeket érint, és a "multiellenes" retorikára jelenleg nagy a lakosság fogadókészsége.
Ezen, átmenetinek szánt lépésekkel a kormány végső soron haladékot ad magának addig, amíg beindul a gazdasági növekedés, illetve beérhetnek a fent is tárgyalt átalakítások részletei. A kormány olyan szektorok megadóztatását kezdeményezte, melyek hatalmas befektetéseket, infrastrukturális fejlesztéseket hajtottak végre, vagyontárgyuk nem "mozdítható" egyik pillanatról a másikra, így rövid távú "kivonulásuk" szinte lehetetlennek tűnik, és az ezzel való fenyegetőzésnek így kisebb is a nyomatéka. Az azonban komoly kockázatot jelenthet, hogy a potenciális gazdasági szereplők - félve a további szabályozási változások lehetőségétől, az ebben rejlő bizonytalanságtól, és attól, hogy ha "túlzottan sikeresnek" bizonyuló szektorba fektetnek be, különadót kaphatnak a nyakukba - más befektetési célpontot választanak maguknak.
Adócsökkentési tervek
A kormány várhatóan úgy fogja végrehajtani az adócsökkentést, hogy alig lesznek, akik azt megszorításnak fogják érzékelni, azaz sokkal inkább adócsökkentésről és nem adóátrendezésről lesz szó. Az új adórendszernek ettől függetlenül természetesen lesznek vesztesei és nyertesei: relatív károsultjai az alacsony keresetűek lesznek, akik számára érdemi mértékben nem csökken majd az adóteher – mivel a csökkentést a másik oldalon kiüti az adójóváírás megszüntetése –, míg a legnagyobb haszonélvezői a legmagasabb keresetűek lesznek, akiket az adójóváírás eddig sem érintett, de az szja-kulcsuk kevesebb mint a felére csökken. Emiatt komoly politikai támadások érhetik a kormányt minden ellenzéki párt részéről, mondván, hogy csupán a leggazdagabbakat hozzák jobb helyzetbe - olvasható a Political Capital elemzésében.
Privátbankár