Az újfajta üzemanyagokkal kapcsolatban amúgy is elég sok a kétely. Vannak, akik attól féltik az esőerdőt, hogy most a bioetanol-üzlet vezet majd a fokozott dzsungel-irtáshoz, igaz, itt a Gazdasági Rádióban is elhangzott, hogy az amazóniai vörösföld nem alkalmas az effajta kultúrákra. Viszont más területeken ugyancsak kockázatos és nehezen prognosztizálható hatásai lehetnek nem is a cukornád, hanem a kukorica bevetésének az üzemanyag-gyártásba. Ugyanis épp azokon a közép- és dél-amerikai területeken adják majd el a kukoricát jó pénzért üzemanyag-gyártásra, ahol közben a kukorica a tömegtáplálkozás legfontosabb élelmiszere. Ez pedig felboríthatja az ottani társadalmakat, ugyanis ha a kukorica üzemanyag-forrás is, és ennek következtében felmegy az ára, sokmillió ember csakcsupán amiatt kerül a létbizonytalanság peremére, mert megdrágul a legfontosabb mindennapi tápláléka.
Még a legrokonszenvesebbnek az az amerikai terv tűnik, amely óriási tengeri algatelepekből nyerné ki a bioüzemanyaghoz szükséges anyagokat, bár a környezetvédők biztos ebben a tervben is találnak valamit, ami kifogásolható, ami miatt elvetendő az elképzelés. Az biztos, hogy az üzemanyagok kérdése durván, szinte rideg józansággal döbbenti rá az emberiséget, mennyire bonyolult és sérülékeny összefüggésrendszerben élünk, a bioszféra minden részlete számít és hat a másikra, nehéz olyan megoldást találni, amely minden összetevőt érintetlenül hagy. És persze ehhez jön még az olyan nem környezetvédelmi, hanem szociális bonyodalmak tömkelege, mint például a Para államban talált rabszolga-ültetvény.
Ha ilyen forrásokból származik modern világunk megváltója, az ásványi olajszármazékok kiváltója, a jövő energetikai megoldása, ha a bioetanolhoz ilyen sár tapad, ki meri tiszta üzemanyagnak mondani?
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Megtúráztatott nyugdíjasok: kapcsoltan fér bele
Sok dolgot lehetne parlagfűben mérni
Magyarázhatja a bizonyítványt az EU
Kotorászás a zsebekben: mindenki benne van
Egyetemi tabló: keresse meg a kakukktojást!