
Moszkva szerint a sarki jég alatti hátság, vagy négyezer méter mélyen, Oroszországhoz tartozik, és persze mindig is Oroszországhoz tartozott, néhány napon belül egy különleges tengeralattjárójuk le is merül a fenékre és bebizonyítja, hogy a pólus közelében lévő tengerfenék geológiai struktúrája azonos az orosz szárazföldével, tehát a határok kiterjesztése egészen az Északi Sarkig jogában áll Moszkvának.
Putyin tiszteletet követel Oroszország számára, Oroszország azonban a jelek szerint nem tisztel néhány igen fontos nemzetközi szabályt és szokásjogot. Az emberiségnek a zaklatott huszadik században némi reménységet jelentett, hogy a nagyhatalmak nem akartak mindent gyarmatosítani, nemzetközi felügyelet alatt maradt az Antarktisz, nemzetközi vizeknek minősült az Északi jeges tenger szárazföldektől messze eső része, beleértve a pólus befagyott tengervizét.
Némi kísérletek ellenére a földön kívüli térséget sem próbálta senki sem birtokba venni. Bár a hatvanas évek pesti humora még azt feltételezte, hogy a szovjetek feljutnak a Holdra és vörösre festik, aztán az amerikaiak is felmennek és ráfestik fehérrel egy üdítőital reklámfeliratát.
Nos Moszkva most meg akarja törni a jeget, az arktika jegét is a szó szoros értelmében, és persze nem csak presztízsről van szó, hanem súlyos gazdasági érdekről. Ha a klímaváltozás elolvasztaná a sarki jégsapkát, hozzáférhetővé válna a tengerfenék olaj- és gázkincse. Nos, amit most tehát Putyin a britek fejéhez vág, az London úgymond gyarmatosító gondolkodása. Az, amit az oroszok északon csinálnának, az nem gyarmatosító gondolkodás, hanem inkább modern gyarmatosítási gyakorlat, még ha úgymond csak a határok kiterjesztéséről van szó, bennszülöttek nélkül, de ugyanúgy az értékes nyersanyagokért, mint néhány évszázada a klasszikus gyarmatbirodalmak korában.
Harc indulhat a sarki olajért
Döbbenetes ütemben olvad a sarki jég
Márványi Péter