Az őszi műtárgy árveréseken még nem érződött a pénzügyi világválság hatása. A nagy galériák bevétele magasabb volt, mint a tavalyi aukciókon, noha rekordárak most nem születtek 
A szenzációt ígérő árveréseken óriási volt az érdeklődés. Kellő "felhajtás", médiakampány övezte az eseményeket. Zsúfolásig meg is teltek az aukciós termek, a Vígszínházban "még a csillárokon is ültek". Igaz, itt a rendszerváltás utáni évek legmagasabb kikiáltási árú festménye volt a sztár. Ám bárhogy tálalják is, igazi rekordok nem születtek. Hiszen Bortnyik Sándor festménye 100 millió forintról "csak" 170 millióig bírta. Az ismeretlen, és az életmű hiányzó láncszemeként bevezetett Gulácsy Lajos kép 40 millióról 65 millióig emelkedett, nem érte el a festő 95 millió forintos, tavalyi rekord árát.
Mindezek ellenére a két vezető ház kiemelkedő eredményeket ért el, a Kieselbach Galéria egymilliárd, Virág Judit Galéria 670 millió forintos összleütéssel zárta a szezont. Ezek magasabbak, mint a tavalyi, hasonló időszak számai. És közel azonos átlagot jelentenek, mivel Kieselbachnál 251, Virág Juditnál 175 tételt vittek kalapács alá.
A közepes házak közül egyedül az Abigail Galéria ért el nyolc számjegyű leütést (26 millió forintot) egy kvalitásos Aba Novák temperával. Az egyre eredményesebb galéria mintha megtalálta volna azt a rést, ahol versenybe szállhat a nagy árverezőkkel, új színt hozva a hazai műkereskedelembe. Az itthon csak elvétve elérhető, külföldön kiemelkedő életművet teremtett magyar festők képeit kínálja, szinte megalakulásától kezdve, megfizethető áron. Különösen a Franciaországban alkotó művészek kerülnek be ezáltal a hazai műkincspiaci vérkeringésbe: A. Tóth Sándor, Bíró Ákos, Fehér György, Joseph K´dar, Judith Nem´s, Stein Anna, Etienne Beothy, Szittya Emil, Réth Alfréd, Kósza Sipos Lászó, Kun Imre, Liptay Mátyás vagy az időközben hazatelepült Vajda Lívia és Szilárd Klára.
Az őszi eredmények azt mutatják, hogy a hazai sztárfestők munkái még mindig vonzók a gyűjtők, még inkább a befektetők körében. A legdrágábban leütött művek szerzői - a már említett Bortnyik Sándor és Gulácsy Lajos mellett - Szinyei Merse Pál, Aba Novák Vilmos, Vaszary János, Czóbel Béla, Tihanyi Lajos, Czigány Dezső, Batthyány Gyula, Patkó Károly, Csók István, Ámos Imre, Mednyánszky László.
A magas árakat - kvalitásukon, műtörténeti értékükön kívül - egy-egy közelmúltbeli életmű-, vagy gyűjteményes kiállítás (a Magyar Nemzeti Galéria korábbi Mednyánszky, majd Vaszary és Magyar Vadak, a KogartHáz Gulácsy, a debreceni Modem Aba Novák kiállítása) is generálja. Vagy egy-egy monográfia megjelenése (Batthyány Gyula, Aba Novák Vilmos, Vaszary János). Ugyanígy vonzó azoknak a műveknek a felbukkanása, amelyeknek alkotói csekély, szétszórt, nagyrészt múzeumokban őrzött életművel rendelkeznek (Czigány Dezső, Ámos Imre, Szinyei Merse Pál).
Mindazonáltal érezhetően szűkül az eladható képek száma. Az igazi remekművek felbukkanása, leginkább külföldről, tényleg ünnepi esemény. Így aztán még a legrangosabb aukciókra is bekerülnek olyan festmények, amelyeknek néhány éve még ajtót mutattak volna. És persze jönnek a kortárs művek is, melyek közül a már klasszikusnak számítók magas áron találtak új gazdára. Lakner László 1960-as Hajógyári munkások című festménye 14 millió forintig jutott. Ilyen magas összeget még nem adtak magyar kortárs művész munkájáért.
A további leütések is érdemlegesek: Keserű Ilona (4,8 millió), Fehér László (4,2 millió), Szabó Ákos (3,8 millió), Tót Endre (2,8 millió), Nádler István (1,9 millió), Váli Dezső (900 ezer), Hencze Tamás (850 ezer). A tavaly elhunyt Csernus Tibor Tengeralattjárója 11 millió forintért kelt el, a napokban meghalt El Kazovszkij Tengerparti balettjéért 1,8 millió forintot adtak. Szomorú aktualitás, a művész halála növelte tizenkétszeres licitlépcsővel az amúgy Párizsban a legmagasabb áron forgó Hantai Simon ifjúkori kis akvarelljét. Az 1943-ban Pécsett festett lap 16 ezer forintnál indult és 260 ezer forinton végzett Polgárnál, a Belvedere aukcióján pedig 2,8 millió forintról 3,6 millióig ért el a művész 1950-ben festett absztrakt alkotása.
Mivel immár közelről érzi a magyar gazdaság is a nemzetközi pénzvilág megrendülését, a szakértők nem egységesek a műtárgypiac jövőjének megítélésében. Az optimisták szerint egyre többen fogják műkincsekbe fektetni megtakarításaikat vagyonmentési célból, míg a csődbe jutott vásárlókat újak váltják fel. (Erre vannak példák: indiai, kínai, orosz vásárlók veszik meg elképesztő árakon a legrangosabb klasszikus és kortárs műveket.) A pesszimisták ezzel szemben attól tartanak, hogy a tőzsdék és bankok negatív helyzete a műkereskedelmet is visszaveti.
A pofátlanság teteje: így lopnak a műkincsrablók
Teendők leütés után: irány a biztosító!
170 millió forintért kelt el a Lámpagyújtó
Ez nem az Ön Picassója véletlenül?
Kincset érő ötlet: hova menekülhet a pénz?
MTI
Átalakítja a személyes értékesítési hálózatát a Kincstár. 
