Tudatos minőségrontással is pótolható a válságadó

„Rossz üzenet, a befektetők rémálma a Robin Hood-adó” - állt 2008 óta a Fidesz honlapján. Ennek ellenére a kormányzati kommunikáció meggyőző, legtöbben helyesnek ítélik az új adócsomag elemeit, miközben akár a minőségen is spórolhatnak az érintett cégek.

Rossz üzenet, a befektetők rémálma a Robin Hood-adó, amely az energiaár-emeléseken meggazdagodott vállalatok hasznát vonja el a távhőtámogatás javára. Egyrészt ugyanis azzal fenyegeti a befektetőket, hogy ha túl nagy haszonnal működik a vállalkozásuk, akkor a kormány lefölözi a haszon egy részét. Ráadásul nem szektorsemleges megoldásokkal, hanem az egyes ágazatokra célzott, a piacgazdaság működésének alapjait megkérdőjelező módszerekkel, amelyek hátrányosan megkülönböztetik a legjobban teljesítőket – volt olvasható még a múlt hét végén is a Fidesz.hu honlapon egy 2008-as jobboldali lapvélemény, amit azután a hétfői parlamenti vitában Mesterházy Attila szocialista pártelnök is számon kért Orbán Viktoron – írja a Figyelő a csütörtökön megjelenő számában.

 A hétfőn a parlamentben bejelentett akcióterv leginkább mellbevágó része a magánnyugdíjpénztári befizetések lenyúlása, s hosszabb távon a pénztárak ellehetetlenítése lehet. De az erő pozíciójának „a tárgyalási sallangokat mellőző” érvényesítése is meglephette a cégeket. A telekommunikációval és a kiskereskedelemmel ellentétben, az energiaszektor egy részének már volt tapasztalata a kellemetlen állami bejelentésekről, a közműdíjak korábban meghirdetett moratóriuma azonban nem érte annyira váratlanul az áram- és gázcégeket, mint a mostani elvonás. Akkor volt hivatalos előzetes kommunikáció, most senkit nem értesítettek a bejelentés előtt - írja a lap.

A Figyelő információi szerint a kormány azt is erősen fontolgatja, hogy tőkeemeléssel állami tulajdonba vonja a BKV nagyjából felét. Ha a kormányban ezt komolyan gondolják, s beszállnak a három közlekedési vállalat közvetlen működtetésébe, annak költségei alaphangon is 100 milliárd forint körül mozoghatnak.

A bejelentett csomaggal kapcsolatban talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy az érintett vállalatok terheik növekedését továbbhárítják-e a fogyasztókra vagy sem. Az nem kétséges, hogy megpróbálják majd – hiába is kommunikálják most az ellenkezőjét. A cégek viszont nemcsak az új terheknek a vevőik felé való áthárításával igyekezhetnek megőrizni nyereségességüknek legalább egy részét – írja a Figyelő. A kiskereskedelemben – de részben a távközlésben is – a nagyvállalatok megpróbálják majd beszállítóik felé javítani pozícióikat. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a „visszatérítések”, azaz a bónuszrendszer keményítésével a (hazai) élelmiszer-beszállítók is viselik majd a különadó terheit. Egy másik módszer lehet a tudatos minőségrontás, vagy a minőségjavítás elodázása. Az üzletekben hosszabb lehet a sor, az ügyfélszolgálatnál – még a jelenleginél is – később veszik majd fel a telefont, hamarabb elfogy az akciós mobil. Persze ezek is mind a fogyasztókon csapódnak le. A vállalatok minden bizonnyal a költségcsökkentés más formáira is rákényszerülnek. Tipikusan ilyen lesz a beruházások visszafogása.

Einstand, lopás, állami lenyúlás – e szavakkal illetik az Orbán-kormány második akciótervének nyugdíjrendszerre vonatkozó elképzeléseit a hazai nyugdíjszakma képviselői – írja a Figyelő. Az utca embere ugyanakkor másképpen gondolkodik, minden bizonnyal a rendkívül hatásos kormányzati kommunikáció és a vállalhatatlan piaci kockázatok hallatán. Helyes intézkedés, a kormány jól teszi, hogy a nyugdíjpénztárakon spórol, mert azok rosszul, pazarlóan működtek – nyugtázta például elsöprő többséggel (tízből nyolc esetben) a FigyelőNet olvasótábora, miként azt az fn.hu – nem reprezentatív, de közel 17 ezer szavazót megmozgató – internetes voksolásának eredménye mutatta.

Mindkét szélsőséges álláspontban sok az igazság. Egyfelől, az úgynevezett kötelező magánpénztárak, 1998-as megalakulásuk óta, valóban siralmas eredménnyel forgatják tagjaik pénzét, és ezt egy felelősen viselkedő államnak valamilyen módon, számon kell kérnie. Másfelől viszont, az a megoldás, amelyet a Fidesz-kormány a probléma orvoslására választ, több szempontból roppant aggályos. Felborít egy már meglévő, kiépített intézményrendszert, és elbizonytalanítja mindazokat – intézményi szereplőket és magánszemélyeket egyaránt –, akik bíztak a több pilléres nyugdíjrendszer hosszú távú működőképességében, és a meglévő keretek között próbáltak a jövőjükről gondolkodni.

A világos jövőkép azonban most egyik napról a másikra eltűnt – írja a hetilap. Azzal, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket – immár egy villámgyors jogalkotással is szentesítve – 2011. év végéig felfüggesztette a kormány, és a pénztártagok rendes havi fizetéséből levont összegeket (vagyis a hivatalos kommunikációval ellentétben nem az állam pénzét) novembertől már teljes egészében az állami nyugdíjalapba tereli, valamint feloldja a pályakezdők kötelező pénztári tagságát, teljesen új helyzetet teremtett. A magánpénztárakat átmenetileg kiiktatta a rendszerből, azt azonban elmulasztotta felvázolni, hogy mégis milyen nyugdíjrendszerre ébred Magyarország 2012. január 1-jén. Márpedig a mostani intézkedés után – a megvalósítást érintő technikai részleteken és a nyilván nem elhanyagolható jogi kérdőjeleken, netán alkotmányossági aggályokon is túl – ez az egyik legfontosabb kérdés.

Figyelő, Privátbankár