
A következő évtizedekben az elöregedési folyamat és az egyelőre alacsonyabb megtakarítási hajlandóság miatt jelentősen csökkenni fog a háztartások aggregált vagyona. Ezért nemcsak a magánemberek időskori jólétének szempontjából fontos a hosszú távú és nyugdíjcélú megtakarítások növelése, hanem a nemzetgazdaság egészének stabilitása szempontjából is. Magyarország jelenlegi fenntartható gazdasági növekedése ugyanis magas külföldi finanszírozási szükségletet feltételez, amit csak a háztartások nettó megtakarító pozíciója enyhíthet. Minél több hazai megtakarítás áll rendelkezésre, annál könnyebb és olcsóbb belülről finanszírozni az államadósságunkat, és így megvédeni a forintot - írja Szalay-Berzeviczy Attila.
Normál körülmények között az állam beruházásaihoz és fejlesztéseihez, a vállalatok pedig tevékenységük finanszírozásához használják fel a háztartások hosszú távú nyugdíj-megtakarításait hitelfelvétel, valamint részvény és állampapír kibocsátás formájában. Ez a finanszírozási gyakorlat azonban teljesen felborult az országot 2001 óta jellemző felelőtlen és minden hosszú távú jövőképet nélkülöző gazdaságpolitika eredményeképpen, mely 2006-ra teljesen felélte tartalékainkat. A GDP 80 százalékát kitevő államadósságot cipelő kormány, melynek a költésein belül már most is 20 százalékos arányt képvisel a nyugdíjrendszer finanszírozása, négyféle módon reagálhat a demográfiai kihívásokra: elfogadja, hogy nyugdíjas korban jelentősen csökken az életszínvonal, vagy növeli a fiatalabb generációk terheit, vagy emeli a nyugdíjkorhatárt, vagy erőteljesen ösztönzi a hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarításokat.
Mindezek fényében súlyos hiba a munkáltatók önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulásainak a kormányzati javaslat szerinti 54%-os adóval és ennek még 27%-os járulékkal való megterhelése - írja Szalay-Berzeviczy. A munkáltatói hozzájárulásokat jelenleg nem terheli adó és TB járulék, a mostani tervezet viszont minden átmenet nélkül 95,6%-os teherrel sújtaná azt. Ez minden valószínűséggel lenullázná a vállalatok befizetési hajlandóságát a magyar nyugdíjrendszerbe, hiszen a jelenlegi munkaerőpiaci körülmények között egyoldalúan megvonhatják ezt az alkalmazottaiktól.
A tőzsde exelnöke szerint a kormányzati javaslat tükrében a 19 százalékos vállalati adó az osztalékadóval együtt is jobb alternatíva lenne a vállalatoknak, így az éves szinten eddig befizetett körülbelül 80 milliárd forint ettől kezdve nemcsak elkerülné a magyar nyugdíjrendszert, de többségében multinacionális vállalatok pénzéről lévén szó, az összeg nagy része tőkerepatriálás miatt osztalék formájában elhagyná az országot újabb nyomást gyakorolva a forintra és a folyófizetési mérlegünkre. Azok az összegek, amelyeket pedig a munkáltató kárpótlásként esetleg beépítene a bérekbe a hosszú távú megtakarítások helyett, a fogyasztást támogatnák. A munkáltatók önkéntes pénztári hozzájárulásainak megadóztatása így gyakorlatilag nagyon limitált azonnali adóbevételt jelentene a költségvetésnek. Hosszú távon viszont ennek sokszorosát kellene majd a következő kormányoknak a nyugdíjasok támogatására fordítania.
A vállalati befizetések ma az önkéntes nyugdíjpénztárakba befolyó pénzek 80 százalékát teszik ki, így könnyen belátható, hogy ezek nélkül a 10 év alatt kiépült rendszer hanyatlásnak indulna és leépülne. Megszűnnének a munkáltatói nyugdíjpénztárak, melyek pedig a piaci szereplők többségét alkotják. Mindezek következtében megszűnne az egyéni befizetések jelentős része is, hiszen ez a legtöbb cégnél feltétele a munkáltatói hozzájárulásnak. Ezzel pedig nagyon komoly megrázkódtatás érné az öngondoskodás intézményét, ami pedig nélkülözhetetlen pillére a nyugdíjrendszerünk szükséges reformjának - fogalmazott a BÉT korábbi elnöke.
A Magyarországon működő 65 önkéntes nyugdíjpénztár ma közel 800 milliárd forint vagyont kezel a mintegy 1,4 millió tagság nevében. Ez a vagyon tavaly már 100 milliárd forintnyi éves befizetéssel bővült. A pénztárak ma a vagyonuk 80-90%-át belföldi pénzügyi instrumentumokban helyezték el, 65-75%-át kifejezetten belföldi állampapírokban 10-15 százalékát pedig magyar részvényekben. A gyors likvidálásuk, valamint az új befizetések leépülése miatt a növekedésük megrekedése a jelen körülmények között az állampapírpiac újabb zavarát okozhatja, miközben még több magyar vállalati részvény kerülne külföldi befektetők kezébe.
Ugyanakkor megemlítendő, hogy a nyugdíjpénztáraknak nem az a feladata, hogy az államháztartás hiányát finanszírozzák, hanem az, hogy a tagság jövőbeni nyugdíját maximalizálják. Éppen ezért a tőzsdék drasztikus visszaesése ellenére sem volt hiba a nyugdíjpénztárak választható portfólióra való áttérése és a 40 százalékos részvénykitettségére vonatkozó szabály bevezetése, annál inkább a kormány tavaly őszi döntése a választható portfóliók feltöltésének határidejének két évvel való elhalasztásáról. Ugyanis megtévesztő és a rendszer iránti bizalmat csökkentő tényező egy hosszú távú koncepció helyességét rövidtávú eredményességen keresztül mérni és ötlet- vagy hangulatszerűen szabályozni. Ugyanígy a pénztári tagság hosszú távú érdekeivel ellentétes, szakmailag elhibázott a kormány azon mostani javaslata, miszerint a magánnyugdíjpénztárak tagjai részére inflációkövető hozamgaranciát kell biztosítani a befizetett összegekre. Az ilyen rövid távon kedvezőnek tűnő döntés valójában a piaci folyamatok törvényszerűsége miatt ugyancsak a hosszú távú jobb teljesítmény és hozam maximalizálás ellen dolgozik majd, kárt okozva ezzel a nyugdíjpénztári tagság többségének. - olvasható Szalay-Berzeviczy Attila állásfoglalásában.
Az önkormányzatokra terhelik a hitelválságot?
Bajnai az egyik kezével elvesz, a másikkal ad
A "pénztárosok" kikeltek a 95,6%-os adóteher ellen
Ez lehet a nyugdíjpénztárak legjobb éve
Nyugdíjpénztárak: ettől még nem dől össze a világ
Az új adócsomag kivégzi az öngondoskodást?
Privátbankár