Zavaros zavargások, feltörekvő remények

Ma kezdődik a G-8 csúcs, a tiltakozások napok óta tartanak. Olyan ez nekem, mint a régi viccben az albán nehézlégvédelem, vagyis erősen rázni az öklöket az ég felé. Márványi Péter jegyzete

Rostock, tudják, ahol most a balhék vannak - így jelölte meg a minap a G-8-as találkozó helyszínét egy műsorvezető-kollégám a közszolgálatiban. És nem kevés rosszkedvű irónia volt a hangjában. A közvélemény jelentős része nyilván többet hallott az összetűzésekről, mint a csúcsról, de az sem teljesen világos, tulajdonképp mi is a tiltakozások tárgya, például mitől katasztrófa a globalizáció, és hogy képes-e bármiféle tiltakozás megállítani.

Olyan ez nekem, mint a régi viccben az albán nehézlégvédelem, vagyis erősen rázni az öklöket az ég felé. Az egész rostocki balhé az időzítéssel vált hiteltelenné, azzal, hogy a csúcs előtt kezdődött. Ha majd kiderül, hogy semmiben sem sikerült megállapodni, illetve gonosz nagyhatalmak ördögi vezetői továbbra is a földgolyó ellen szövik az összeesküvést, van ok az elkeseredésre.

De könyörgöm, a csúcs csak ma kezdődik. Az előzetes zavargás zavaros logikája azt sugallja, hogy a bajkeverés mostmár elvált a bajkeverés jelszavaitól, például a valóságos környezetvédelmi problémáktól. A balhé önállósodott, a balhésoknak édes mindegy, mire jutnak a G-8-as politikusok.

Egyébként a kissé egyhangú Amerika-ellenesség is mintha már kezdene leválni a realitásoktól, a tényleges amerikai lépésektől: biztos ami biztos, Amerika a főgonosz, elnöke pedig a főhülye, bármi történjék. Arról nem sokat hallani, hogy egyáltalán nem csak az amerikai állásponton múlik a klímaváltozás. Engem momentán inkább aggaszt a kiotói szerződésben mentességet nyert India és Kína. A pekingi vezetés amúgy dicséretesen letett egyfajta koncepciót az üvegházhatás visszaszorítására, de közben határozottan elutasította a kötelező érvényű emissziós előírásokat. Már amelyek Kínára is kötelező érvényűek.

Egyébként a G-8-as csúcsra jónéhány feltörekvő ország is meghívást kapott, többek közt épp Kína, vagy Brazília, amelynek elnökét a minap a BBC-n láttam okosan nyilatkozni, hogyan kellene diverzifikálni a bioenergia alapanyagainak termesztését Latin-Amerika és Afrika között. Most akkor ha tüntetnek a csúcs ellen, akkor tüntetnek a fejlődők ellen is? Vagy nem is tudják a tüntetők, nem is érdekli őket, kik vannak még jelen a tárgyalásokon? Változóban közben az amerikai álláspont, Bush megpróbál a nagy környezetvédelmi hullám tetejére kerülni, ami még akkor is globálisan hasznos, ha nem tudni, mennyire őszinte. Szóval mostantól mindenesetre engedtessék meg nekem, hogy az antiglobalisták mégiscsak kevéssé érdekeljenek magához a csúcshoz képest, illetve tiltakozzam az ellen, ha felgyújtott kocsik füstjével takarják el előlem a valóban izgalmas fejleményeket. Megnyugtatásul közlöm, hogy én viszont anti-antiglobalistaként sem megyek tüntetni az utcára.
Márványi Péter jegyzete

Lesz élet Kiotó után is - de milyen?