A frissen nyilvánosságra hozott brit levéltári dokumentumok tanúsága szerint Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnököt saját kormányának tagjai arra ösztönözték, hogy az Európai Unió 2004-es bővítése után korlátozza az új közép- és kelet-európai EU-tagországok állampolgárainak nagy-britanniai letelepedését és munkavállalását. A brit nemzeti levéltár minden év végén hagyományosan betekintést enged 20-30 évvel korábbi archív kormányzati iratokba.
Fotó: Depositphotos
Figyelmeztettek
A kedden nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az EU első keleti bővítése előtt Jack Straw akkori brit külügyminiszter és John Prescott miniszterelnök-helyettes több átiratban is arra figyelmeztette Blairt, hogy komoly nehézségeket okozhat a közép- és kelet-európai munkavállalók tömeges nagy-britanniai bevándorlása.
Prescott 2004 februárjában, három hónappal a nyolc közép- és kelet-európai országra, köztük Magyarországra kiterjedő EU-bővítés előtt azt írta Blairnek, hogy az országcsoportból érkezők zöme várhatóan Londonban és Délkelet-Angliában kíván majd letelepedni, de a magas lakásbérleti díjakat nem tudják majd kifizetni, és ennek egyik valószínűsíthető következménye az lesz, hogy sokan nagyon rossz lakhatási körülmények között zsúfolódnak majd össze egyébként is szegény térségekben.
Ugyancsak 2004 februárjában Jack Straw külügyminiszter hivatalos átiratban figyelmeztette a kormányfőt, hogy „nagyon nehéz helyzetben találhatjuk magunkat, ha ezt elrontjuk”.
Straw azt javasolta Blairnek, hogy legalább fél évvel halassza el a teljes határnyitást, időt engedve a brit kormánynak arra, hogy figyelemmel kísérje „az új EU-tagországokból útnak indulók mozgását”.
Alábecsülték
Nagy-Britannia volt a legnagyobb olyan nyugati EU-tagország, amely a 2004-es bővítés után a lehetséges átmeneti korlátozásokkal nem élve, azonnal megnyitotta munkaerőpiacát az akkor uniós taggá vált nyolc közép- és kelet-európai ország, köztük Magyarország előtt, és csak annyit írt elő, hogy az új keleti tagországokból érkezők jóváhagyásra terjesszék be munkavállalási folyamodványukat a brit belügyminisztériumhoz. Ez mindazonáltal szinte csak formalitás volt, a kérvények 96 százalékát ugyanis elfogadta a brit hatóság.
A Blair-kormány a 2004-es EU-bővítés előtt évi 5-13 ezer kelet-európai betelepülővel számolt, ám ez a becslés igen alacsonynak bizonyult, ebből az országcsoportból ugyanis már 2005-ben csaknem 70 ezren, egyes későbbi években pedig 200 ezernél többen érkeztek tartós letelepedés és munkavállalás céljából.
Jack Straw évekkel később nyilvánosan is „látványos hibának” minősítette, hogy a kormány a keleti bővítés után nem élt az EU-szabályok által lehetővé tett átmeneti korlátozásokkal.
A 30 százalék hangzatos, de ennyit nem spórolnak. 
