Január 1-jén sokan fellélegeztek az európai fővárosokban, hogy véget ért a féléves magyar soros elnökség, és a magyar kormánytól a lengyel kabinet vette át az Európai Tanács vezetését – ezt nem mi mondjuk, hanem azok a nemzetközi lapok, amelyek beszámolóiról nemrégiben laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor számolt be.
A két félév közti – egyelőre csak remélt – különbséget leginkább az demonstrálja, hogy január 9-én és 10-én Gdańskban együttes ülést tart a lengyel kormány és az Európai Bizottság. Júliusban, a magyar elnökség kezdetén ilyesmi nem volt, Ursula von der Leyen bizottsági elnök sem jött Budapestre.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A legnagyobb kihívás mindkét kormány számára az orosz-ukrán háború, de Budapesten és Varsóban nagyon különbözőképpen állnak ehhez a kérdéshez. Orbán Viktor magyar miniszterelnök arra használta fel a soros elnökséget, hogy egy általa „békemissziónak” nevezett tárgyalássorozatot kezdjen. Ez azonban nem vitt közelebb a háború lezárásához, csupán a többi tagállam rosszallását váltotta ki, hogy felhatalmazás nélkül tárgyalt, látszólag az EU nevében (hogy ezt nem e jogcímen tette, azt jókora késéssel maga Orbán ismerte el a december 21-ei nemzetközi sajtótájékoztatóján – a szerk.).
Nem állnak jól a csillagok
Bár a lengyel kormány – történelmi okokból – következetesen kemény álláspontot képvisel Oroszországgal szemben, a világpolitikai és európai helyzet, illetve a belpolitikai események sem könnyítik meg a helyzetét. A legfontosabb, hogy január 20-án hivatalba lép a régi-új amerikai elnök, Donald Trump, aki azt ígérte, hogy véget vet a háborúnak, csak ennek a mikéntjéről nem lehet semmit tudni.
„A lengyel elnökség fő üzenete a biztonság” – mondta ennek megfelelően Magdalena Sobkowiak-Czarnecka, uniós ügyekért felelős államtitkár. Varsóban érzik azt a veszélyt, hogy a magára és Kínára figyelő Egyesült Államok esetleg magára hagyja európai szövetségeseit, amelyek így kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének az orosz nyomásgyakorlással szemben, sőt, talán a nyílt agresszióval is szembe kellene nézniük.
Ennek megfelelően Lengyelország egy ideje erősen fegyverkezik: a GDP 4 százaléka felett költ védelemre, ami a legmagasabb arány a NATO-ban. A lengyel elnökség idején biztosan elővesznek egy ehhez kapcsolódó tervet: a Keleti Pajzs nevűt, amely lényege, hogy fizikailag megerősítenék Lengyelország Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös, mintegy 800 kilométer hosszú határszakaszát, ami egyben az EU külső határa is. Varsóban azt szeretnék, hogy ezt a hatalmas munkát részben az EU finanszírozná, de ezt eddig nem sikerült elérni.
Polish President Andrzej Duda says that its „Eastern Shield” fortification construction project on the borders with Belarus and Russia is in fact the start of a new „Iron Curtain” against the Russian world.
— Visegrád 24 (@visegrad24) November 18, 2024
He added that Estonia, Latvia & Lithuania are also building their part… pic.twitter.com/iOriYjDVFD
Donald Tusk lengyel miniszterelnök tavaly májusban jelentette be, hogy a Keleti Pajzs keretében Varsó 10 milliárd złotyt (átszámítva több mint 967 milliárd forintot) különít el a határvédelem megerősítésére. A források már rendelkezésre állnak, és a tervek között szerepel modern határvédelmi infrastruktúra, fizikai akadályok és fejlett megfigyelőrendszerek telepítése. Wladyslaw Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter tavasszal úgy nyilatkozott, hogy ez a NATO keleti szárnyának legnagyobb megerősítése 1945 óta. A projekt célja az illegális migráció és a hibrid fenyegetések elleni védekezés, amit Litvániával, Lettországgal és Észtországgal közösen hajtanak végre.
Adam Szłapka EU-ügyi miniszter most azt nyilatkozta, biztos benne, hogy meglesz az uniós pénz is.
donald tusk: poland has begun construction of the “east shield”
— ian bremmer (@ianbremmer) November 1, 2024
fortifying its eastern borders with belarus and russia pic.twitter.com/tOfTynU5Gj
Már februárban az asztalra kerül az új, Oroszország és Fehéroroszország elleni szankciós csomag, amit a varsói kormány, mint Ukrajna egyik fő támogatója nyilván át szeretne vinni a Tanácson. Ebben egyrészt megnehezítenék a szankciók kijátszását, másrészt újabb területekre terjesztenék ki a korlátozásokat. Az EU ugyanis még mindig nagy mennyiségben importál orosz energiahordozókat. Ez rögtön kiélezi majd a konfliktust Budapesttel, hiszen Orbán Viktor kormánya mindig ellenzi a szankciókat (bár aztán azokat kivétel nélkül megszavazza).
Donald Tusk miniszterelnök és a lengyel kormány számára az orosz-ukrán konfliktus mellett az európai gazdaság gyengélkedése adhat nehezen megoldható feladatot. Ahogy Arkadiusz Muś és Marek Tatała írják a Gazeta Wyborcza című lapban megjelent véleménycikkükben: „Az EU egy gazdasági skanzen sorsa előtt áll.” És nem csak az Egyesült Államokkal szembeni versenyben marad le Európa, a gazdasági pangás már az EU létét fenyegeti, hiszen egyre erősíti a szélsőséges politikai mozgalmakat.
Ez a téma már a magyar elnökség idején is hangsúlyos volt, Orbán Viktor gyakran ostorozta az európai gazdaságot – joggal. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy a közösség vak lenne a problémára, Orbán Viktor éppen egy olyan tanulmányra hivatkozva kritizálta a magyar ciklus alatt az EU-t, amelyet Ursula von der Leyen megbízásából készített Mario Draghi. Az Európai Központi Bank korábbi elnöke lassú agóniára és komoly versenyképességi elmaradásokra figyelmeztetett, megállapításait a Privátbankáron Garamvölgyi Zsolt elemezte:
Andrzej Domański pénzügyminiszter szerint „rendkívül fontos, hogy a legújabb technológián alapuló erős európai védelmi ipart építsünk”, vagyis a fegyverkezési kényszerből kovácsolna új gazdasági fellendülést. Az EU-elnökség másik prioritása a szabályozás egyszerűsítése, egy komoly deregulációs csomag lenne. A pénzügyminiszter emellett az uniós vámrendszer reformjára törekszik: „Az EU-nak szigorítania kell a határokra vonatkozó előírásait, hogy az európai vállalatok egyenlő és tisztességes feltételekkel versenyezzenek” – mondta az állami hírügynökségnek.
A legnagyobb kockázat a lengyel kormány számára a következő félévben minden külső nehézségek ellenére is belpolitikai természetű: idén lejár Andrzej Duda elnök második mandátuma, így májusban elnökválasztást rendeznek. A Tusk-kormány és a mögötte álló centrista-liberális-baloldali koalíció sorsdöntőnek tekinti ezt a választást.
Duda ugyanis a tavaly ősszel leváltott jobboldali-populista PiS-kormány támogatója volt, ha sikerülne a helyére egy mérsékelt államfőt ültetni, azzal jelentősen nőne a jelenlegi kormány mozgástere.
„A lengyel kormány ezt a választást az ország jövője szempontjából abszolút alapvetőnek tekinti. Tusk számára alapvetően ez a legfontosabb” – mondta a Politicónak Piotr Buras, az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodavezetője. Egy uniós diplomata pedig úgy fogalmazott: a tagállamok és a Bizottság is aggódik amiatt, hogy a lengyel elnökség a nemzeti érdekeket az európai érdekek elé helyezi. „Nem tekintik őket becsületes közvetítőnek. Úgy tűnik, hogy minden az elnökválasztásról szól” – mondta.
Estére ugyanis erősödött a forint. 
