Ezt a balhét nehezen fogja kimozogni Zelenszkij, az oroszok dörzsölik a tenyerüket

Ukrajnában már napok óta tartanak a tüntetések Mihajlo Fedorov védelmi miniszter leváltása miatt. Nagyon úgy tűnik, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ezúttal elszámolta magát, és még az is elképzelhető, hogy kénytelen lesz visszavonulót fújni, sőt az ügybe a hadsereg főparancsnoka is belebukhat. Mi történik és mi lehet ennek a vége?

Az ukrán elnök július 16-án jelentette be a januárban kinevezett Fedorov leváltását. Miközben a média tele van az ukránok elmúlt hónapokban elért hadi sikereivel: Moszkva rendszeres bombázása; az orosz olajfinomítók elleni hadjárat, amely következtében súlyos üzemanyaghiánnyal küzd Oroszország; a Krím utánpótlásának szinte teljes elvágása; az orosz nyári offenzíva majdnem teljes megállítása (Konsztantinyovka elestét leszámítva).

És ami legalább ilyen fontos: a sikerek az ukrán lakosság és haderő morálját szinte a padlóról emelték fel, és visszaadták a győzelem reményét – nemcsak Ukrajnában, de az ország nyugati szövetségeseinek körében is, márpedig a pénz és a fegyverek áramlása szempontjából ez is kulcsfontosságú tényező.

Ha túlzás is lenne mindezt kizárólag Fedorov érdemének betudni, mégis az ő nevéhez köthető ez a fordulat. Mi több, Fedorov jól marketingelhető figura: fiatal, technokrata, eredményorientált, a szovjet örökséget még mindig nyögő hadseregen kívülről érkezett, jó kapcsolatokat ápol viszont a világ legbefolyásosabb techguruival, például a Palantir-alapító Peter Thiellel vagy éppen Elon Muskkal is. A közelmúlt ukrán sikerei mögötti egyik fontos tényező, hogy Muskék végre letiltották az orosz eszközöket a Starlink rendszer használatáról – állítólag Fedorov személyesen győzködte erről az amerikai techmogult.

Ráadásul Fedorov állítólag nekiment a hadsereg begyöpösödöttnek tekintett vezetésének, élén a szovjet iskola tipikus képviselőjeként számon tartott (egyébként Moszkvában tanult és etnikailag orosz) Olekszandr Szirkszkij főparancsnoknak, akit sokat vádolnak azzal, hogy értelmetlen, mereven vezetett hadműveletekben áldozza fel katonái életét.

„Fedorov olyan ember volt, akinek nem igazán számított a rendfokozat és a beosztás, ha valaki nyilvánvalóan hülye volt a feladatához, vagy nem hozta az eredményeket, akkor leváltotta, vagy legalábbis figyelmen kívül hagyta. Kizárólag a harcmezőn látható eredmény képezte az alapját egy ember munkája megítélésének. Ez szerintem a lehető legjobb attitűd ebben a helyzetben.

Sajnos a jelenlegi ukrán katonai vezető elit viszont olyan emberekből áll, akik tökéletesen alkalmatlanok a stratégiai vezetői funkciókat betölteni. Nemcsak Ukrajnára igaz ez, de ott halnak meg emberek miatta, a többi NATO-tagállamban ’csak’ a haderő értkékes személyi állományát teszik tönkre”

– írja Takács Márk katonai szakértő.

És még az ukrán haderő környékén virágzó korrupciót is próbálta letörni. Leváltása előtt nem sokkal például arról beszélt, hogy csak a tüzérségi lövedékek beszerzésén 16 százalékot tudott spórolni a minisztérium nyílt tenderek kiírásával.

„Dühös vagyok és el vagyok keseredve. Meg kell akadályozni Fedorov kirúgását” – mondta egy fiatal férfi a Kijevben rendezett tiltakozó megmozduláson. A társa pedig így folytatta: „a katonabarátaink kértek meg, hogy jöjjünk ki tüntetni, akik a lövészárkokban vannak, és nem hagyhatják el az állásaikat. Nem is kérdés, hogy Oroszországban ezt megünneplik. Az ehhez hasonló szarvashibákat ajándékba adjuk nekik.”

Egy harmadik tüntető pedig úgy vélte,

„hosszú idő után végre felcsillant a remény, hogy a nem túl távoli jövőben befejeződik a háború. Fedorov távozásával azonban elillanhat a remény”.

Túl magasra repült és túl sok érdeket sértett?

És akkor szépen fel is soroltuk bukásának okait. Fedorov egyszerre ment szembe a hadsereg felsőtiszti karának egy jó részével, miközben táncolt a kormány és a haderő mögötti szürkezóna zavarosában halászó befolyásos és gazdag emberek tyúkszemein a beszerzések rendszerének átalakításával.

Ráadásként pedig túlságosan népszerű is lett. Már Szirszkij elődje, a háború első szakaszának hőse, a londoni nagyköveti posztra „száműzött” Valerij Zaluzsnij tábornok leváltásakor felmerült, hogy őt Zelenszkij a politikai ambíciói miatt távolította el, miután népszerűsége már megelőzte az övét és sutyorogni kezdtek arról, hogy Zaluzsnij egy következő választáson Zelenszkij kihívójaként is felléphet – esélyesként.

„Fedorov túlságosan tiszta volt, és transzparensen fogott hozzá a külföldi támogatások ellenőrzéséhez és a katonai beszerzéséhez. Mivel az elmúlt években még csak fel sem merült nála a korrupció gyanúja, túlságosan közel került a Zelenszkij köreit vizsgáló korrupcióellenes szervekhez is, például a NABU-hoz, ami zavarhatta Zelenszkijt és Szirszkijt is. Sőt mi több, az elmúlt hónapok ukrán sikerei miatt egyre inkább Zaluzsnijhoz vagy Budanovhoz hasonló, feddhetetlen nemzeti hőssé kezdett válni, ami már-már potenciális elnökjelöltté is tehette volna Fedorovot” – írja le Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője Fedorov távozásának egyik lehetséges forgatókönyvét.

Fedorov ráadásul nem a semmiből érkezett volna a politikába. Zelenszkij szoros szövetségeseként fontos szerepe volt annak győztes választási kampányában, így aztán nem úgy érkezne a politika színpadára, mint egy kicsit a civil életben bumfordian mozgó katona – ezzel még veszélyesebb kihívóként fellépve.

„Nincs az az épeszű ember, aki most, a szemünk előtt zajló fordulat után meneszti Fedorovot. De, mégis van. […] Nem ez az első ilyen döntése Zelenszkijnek, amely totálisan szembemegy a nemzeti érdekekkel, és kizárólag az ő személyes, politikai érdekeit helyezi az előtérbe”

– értékelt Bendarzsevszkij.

Maga Fedorov pedig így nyilatkozott a menesztése után:

“2019 óta az elnök csapatában dolgoztam, és az első kormány utolsó minisztere maradtam. Hét éven át nem építettem saját politikai karriert. Soha nem okoztam csalódást Zelenszkijnek, és nem keveredtem korrupcióba. Amikor a Védelmi Minisztériumba kerültem, láttam, hogy a hadseregben senki sem vállal felelősséget semmiért, a parancsnokokat folyamatosan cserélik, a lojálisakat elszigetelik, a nagy projekteket pedig blokkolják. Erre válaszul radikális személyzeti változásokat javasoltam – az ukrán fegyveres erők főparancsnokának, Alekszandr Szirszkijnek és a vezérkar főnökének, Andrej Gnatovnak a menesztését, ha aszimmetrikusan, minimális veszteségekkel akarjuk legyőzni az Orosz Föderációt.

Amikor az elnök kijelentette, hogy nem tervezi Szirszkij elbocsátását, azt mondtam, hogy akkor megtanulok vele együtt dolgozni. De Szirszkij nem hajlandó a problémákról beszélni. Intrikákat sző. Ultimátumot adott: vagy én, vagy ő. Ahelyett, hogy kitalálná, hogyan lehet legyőzni Oroszországot, azt találta ki, hogyan lehet megosztani az országot.”

Az érme másik oldala

Akkor tehát ennyi a történet? A hadsereg inkompetens és korrupt vezetői a saját hatalmát féltő Zelenszkijjel összefogva megbuktatták Ukrajna megmentőjét, a tiszta kezű és zseniális újítót?

A világ azért általában nem ennyire fekete vagy fehér. A hivatalos indoklás szerint Fedorovot a mozgósítási rendszer sikertelen reformja miatt menesztették. És ugyan jogos a felvetés, hogy fél év hivatali idő után kicsit korai ezt számon kérni rajta, az tény, hogy az ukrán haderő egyre súlyosabb emberhiánnyal küzd. Mindenesetre tény, hogy Zelenszkij Fedorov ideiglenes utódjának az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU) vezetőjét nevezte ki, aki tehát belügyi területről érkezik, és egyik fő erőssége éppen a sorozások hatékonyabb bonyolítása lehet.

Fedorov ezen úgy kívánt változtatni, hogy megemelte a fizetéseket, és határozott idejű szerződéseket kínált volna az önkénteseknek, miközben minél több zsoldost toborzott volna külföldön. Megígérte a katonák életkörülményeinek javítását is. Ez mind jól hangzik, csak éppen egy élet-halál harcot vívó országban nem biztos, hogy megvalósítható. Arról nem is beszélve, hogy egy hadseregben azért sajnos igenis előfordulnak olyan helyzetek, amikor a katonáknak gondolkodás nélkül, a saját jobb belátásuk ellenére engedelmeskedni kell a feljebbvalók parancsának. Hogy Szirszkijék ezt túl sokszor követelték, túl nagy, indokolatlan vérveszteséget okozva a seregnek? Lehetséges, de ettől még nem biztos, hogy az elengedett gyeplő a legjobb irány. Szirszkij kinevezése előtt komoly gondokat okozott a fronton egyes alakulatok túlzott önállósága is, egy-egy önmagában akár indokolt visszavonulás például egész fronszakaszokat sodorhat veszélybe.

Szirszkij egyébként hétfőn megszólalt a kialakult helyzetről, és azt állította, nem volt személyes konfliktusa Fedorovval. Bírálta ugyanakkor a leváltott miniszter nemrég bevezetett katonai szerződéses reformját, mivel több mint egy hónappal a bevezetés után is mindössze mintegy kétezer katona írta alá az új megállapodásokat. Arra is figyelmeztetett, hogy sok katona elveszítette a motivációját, miután a gyakorlatban nem a várt feltételekkel találkoztak. Külön kitért a katonák illetményére is, amely szerinte nem képezheti átcsoportosítható tartalék alapját.

Tegyük azért azt is hozzá, hogy Szirszkij nem holmi fotelkatona, 2022-ben Kijev sikeres védelmében szerzett elévülhetetlen érdekemeket, 2022 nyarán pedig a harkivi ellentámadásban.

A hadsereg részéről Fedorov sok bírálatot kapott azért is, mert az elérhető források nagyobb részét költötte volna drónokra például tüzérségi lőszerek helyett is. És ugyan a drónhadjárat eredményei valóban látványosak, azért a lövészárokban kuksoló katonák és hagyományos fegyverek, például tüzérség nélkül nem lehet egy több száz kilométeres frontot tartani. Egy nagyjából egymillió fős hadsereget pedig nem lehet úgy vezetni, mint egy startupcéget, miközben egy-egy átgondolatlan döntésnek nagyon súlyos következményei lehetnek.

Hasonló megfontolások részben alkalmazhatók a korrupció letörésének igyekezetére is. Elvben persze nagyon jól hangzik egy teljesen tiszta és transzparens beszerzési rendszer, de egy háborúban bizony az elsődleges cél az, hogy soha ne fogyjon ki a lőszer a fronton. Ha ehhez néha gyanús szereplőkkel kell gyanús üzleteket kötni, itt-ott kicsit „megolajozni” némi pénzzel a fogaskerekeket, akkor is. Természetesen van különbség a gátlástalan lopás és egy kis „csurranó-cseppenő” korrupció között, de azt elvárni, hogy egy háború előtt sem éppen mintaállamként működő országban a háború káoszában minden törvény szerint működjön, veszélyes idealizmus.

Merre – és kivel – tovább?

De mi lesz most? Valószínűleg Zelenszkijt is meglepte a Fedorov menesztését követő heves reakció az ukrán társadalom részéről. Azért itt is tegyük hozzá, hogy minden bizonnyal nemcsak Fedorov kétségtelen népszerűsége járult ehhez hozzá, hanem az ő menesztése a „nép” szemében tökéletesen jelképezi mindazt, amiből elegük van: a háború kilátástalanságát, a rendszer korruptságát, a politikai-gazdasági-katonai elit leválthatatlanságát, a sorozások körüli anomáliákat és félelmeket, és így tovább. De tény, Kijev, Odessza és más nagyvárosok utcáin Fedorovot éltető tömegek vonultak fel, és az emberek nyíltan követelik Szirszkij leváltását, és hangosan kritizálják Zelenszkijt is.

Az elnök egyszer már elszámolta magát a korrupcióellenes hatóság megszüntetésének kísérlete idején, és annak a botránysorozatnak a végén el kellett küldenie befolyásos főtanácsadóját, Andrij Jermakot is.

Most nagyon úgy tűnik, hogy Szirkszkij lesz a – semmiképpen sem teljesen ártatlan – bűnbak, akit a tömegek elé lehet vetni áldozatként. Ugyan kedden még cáfolták, hogy a főparancsnok leváltása napirenden lenne, sok elemző szerint ez már eldöntött kérdés. Mindenesetre az elnök az elmúlt napokban a haderő számos vezetőjével találkozott, és nagyon úgy viselkedik, mint aki Szirszkij utódját keresi.

Ám nem egyszerű feladat megfelelő embert választani, és bármit is dönt Zelenszkij, annak a frontokon túl is következményei lesznek. Az egyik lehetőség Mihajlo Drapatij kinevezése, aki egy kiképzőközpont elleni rakétatámadás után mondott le az ukrán Összevont Erők parancsnokságáról tavaly. Ezzel kivívta a katonák tiszteletét, ráadásul már 2014-ben a harctéri rátermettségét is bizonyította az orosz szeparatisták elleni harcban. Csakhogy ő tulajdonképpen egy Zaluzsnij 2.0 lenne, akinek túlzott népszerűsége megijesztheti mind az elnököt, mind a főtisztek egy részét is.

Szóba került az Azov zászlóalj két vezetője korábbi vezetője, Andrij Bileckij és Denisz „Redys” Prokopenko is. Katonaként mindketten bizonyítottak, de kinevezésük az azonos kötődésük miatt az ukrán nacionalista jobboldal előretörését is jelentené. Ez belpolitikailag sem éppen Zelenszkij álma, de Nyugat – és különösen Lengyelország, amellyel jelenleg enélkül is nagyon feszült a viszony – irányába sem lenne túl szerencsés üzenet.

A negyedik jelölt, Oleh Aposztol tulajdonképpen a Szirszkij-vonal meghosszabbítása lenne – egy igazi, hagyományos értelemben vett katona, aki teszi, amit mondanak neki, és ugyanezt várja el a beosztottjaitól is. Kérdés, hogy az ő kinevezésével le lehetne-e csendesíteni a tiltakozásokat mind a civilek, mind a katonák körében.

Vlagyimir Gorbatyuk viszont talán ideális kompromisszum lenne: jó nyugati kapcsolatokkal és Fedorovhoz hasonlóan nyugatias gondolkodásmóddal rendelkezik. Jó stratégának tartják, de a hadsereg és a társadalom körében sem annyira ismert és népszerű, mint egyes fenti jelöltek – ez mint láttuk, egyszerre hátrány és előny is a jelen helyzetben.

Frissítés:

Kedd késő este Zelenszkij bejelentette, hogy leváltja Szirszkijt, helyére pedig Mihajlo Drapatijt ülteti. Az ukrán elnök azt is hozzátette:

„Találkoztam Fedorovval, méltó pozíciót kínáltam fel neki.”

Azt azonban nem fejtette ki, mi is lenne ez a pozíció.

Az óra ketyeg, a Kreml boldog

Zelenszkij mindenesetre a hírek szerint megpróbált kiegyezni Fedorovval, és mindenféle kormányzati posztot, például valamiféle az egész haderő felett ellenőrzést biztosító pozíciót is felajánlott neki. Fedorov viszont úgy tűnik, megmakacsolta magát, és csak a védelmi miniszteri pozícióba visszahelyezéssel engesztelődne ki. Ehhez nyilvánvalóan le kellene váltani Szirszkijt. Ez ugyan – úgy néz ki – Fedorov sorsától függetlenül is megtörténhet, viszont Zelenszkijnek mindenképpen óriási arcvesztés lenne a leváltott minisztert visszavenni ugyanarra a posztra. Nem mellesleg ezzel egy hatalmas győzelmet ajándékozna annak a Fedorovnak, aki talán hamarosan nyíltan is a politikai kihívója lehet.

A kijevi tüntetők kedden mindenesetre péntekig adtak határidőt Zelenszkijnek Szirszkij leváltására és Fedorov visszavételére. Nagy kérdés, hogy a már jó ideje igencsak vékony kötélen egyensúlyozó Zelenszkij ki tud-e ebből a helyzetből úgy jönni, hogy sem a hadsereget, sem az ukrán társadalmat, sem Ukrajna nyugati szövetségeseit nem haragítja nagyon (még jobban) magára. Nem lesz egyszerű.

Egy szereplő viszont biztosan elégedett lehet a dolgok ilyetén alakulásával: Oroszország.

„Fedorov csapatának eredményei mindössze hat hónapnyi (!!!) munka után is meglehetősen jelentősek és érezhetőek. Az ellenség katonai tárcájánál végrehajtott személyi változásokat kifejezetten pozitív hírként értékelem, mivel – ahogy azt a történelmi tapasztalat is mutatja – az egyén szerepe az egyes rendszerszintű folyamatokban gyakran döntő jelentőségű, a már elért változások pedig könnyen visszafordíthatónak bizonyulhatnak”

– idézi Bendarzsevszkij Anton Szvjatoszlav Golikovot, a „Filológus lesben” Telegram-csatorna orosz szerzőjét.

És ez azért sokat elárul. Ha Fedorovnak voltak is hibái, azért ezekért minden bizonnyal kárpótoltak az általa elért eredmények – legalábbis a halálos ellenség ritkán szokott örülni valaki leváltásának a másik oldalon, ha az nem a jó irányba vitte a dolgokat.