Japánban továbbra sem lehet bármi olyat főzni otthon, amely meghaladja az 1 százalékos alkoholtartalmat, ezért megy csodaszámba, hogy a kézműves sörforradalom hogyan indulhatott el. Vajon a kezdő sörfőzők nem engedelmeskedtek a törvényeknek, vagy a tengerentúlra utaztak edukálódni? Nos, nehéz lenne az igazságot megtudni, de minden 1994 után indult, amikor megváltoztak a japán sörgyártási törvények.
Korábban minden potenciális sörgyártónak, aki engedélyt akart szerezni, 2 millió liter sört kellett előállítania az engedély megszerzéséhez, ám a dereguláció után mindössze 60 000 literre volt szükség. Ennek következtében a következő három évben több, mint 300 új sörfőzde nyílt meg.
Elrepült még pár év, és Tokió tele lett mikro sörfőzdékkel, valamint kézműves sört kínáló bárokkal, ami azt mutatja, hogy ez már aligha egy születőfélben lévő iparág: 2021-ben a főváros 73 kézműves sörfőzdével büszkélkedhet, míg a szomszédos Kanagawa prefektúrában 36-tal. És ebben a számban nincs benne minden japán kocsma (izakaya) és étterem, ahol olyan italóriásoktól eltérő dizájner főzeteket szolgálnak fel, mint az Asahi, az Ebisu, a Suntory vagy a Kirin – írja a Japán Times.
Fotó: Depositphotos
Egy évtizeddel ezelőtt egy kézműves sörtúra Tokióban kevésbé lett volna érdekes, mint manapság. Bár akkoriban, a sörfőzdék első hullámában alakult ki az élcsapat, akik kitartottak és a mai napig jelen vannak: a Kawagoe's Coedo, az Echigo Beer és a Hitachino Nest. Nem sokkal ezután pedig megjelent a Baird és a Yoho Brewing. Ám ezek egyáltalán nem hasonlítottak még a mai kézműves sörökhöz.
De mára a sörözők sarkaiban álló mikro sörfőzdéktől a palackozott kínálattal rendelkező apró kocsmákig Tokió a sörkedvelők Mekkája lett. Pubok, kézműves sörbárok, és egyéb divatos helyek nőttek ki gombamód, ahol sörfogyasztás közben falatozhatnak is a fogyasztók.
Ni-hai-me no Beer
A Ni-hai-me no Beer jelentése: „a második pohár sör”. Ami utalás arra, hogy nem ez az első és nem is az utolsó sör, amit megihatunk ezen a varázslatos helyen. És van ebben némi bölcsesség.
A söralapú filozófia mellett nagy érdeme van maguknak a helyszíneknek is, amelyek hozzájárulnak az egy-egy üzlet megpecsételéséhez.
A hely a tokiói Commissaryban található, amely egy újszerű, 2020-ban megnyílt élelmiszercsarnokhoz hasonlatos helyen található.
Nyolc sörük van, például az Inkhorn's Baby Raptor Hazy IPA névre hallgató alkotás. A Ni-hai-me no Beer megfizethető Tokióban, a korsó ára nem haladja meg az 1100 jent (kb. 2 600 forint). A pilsner típusú sör 900 jen. De kellemes utóízű főzet a sanshо̄-yuzu pale ale japán borssal és citrusfélékkel, míg a Nihonbashi IPÁ-juk enyhén nyirkos, komlós aromájú, nem túl erős és jól kortyolható.
Two Fingers
Ez a hely nem egészen az, mint aminek látszik. Különleges hangulatát a tulajdonosok, Stefan Lovell és Naoko Sumiya teremtik meg: egy olyan kocsma, amit az ember a barátaival nyitna meg, ha tehetné. Stefan pedig egy élő sörenciklopédia, aki fejből tudja, hogy mi van a csapokon, honnan származik, és ami a legfontosabb, milyen ízű.
Az itteni sörök nemzetközi és hazai gyártásúak, olyanoktól, mint a West Coast Brewing a Shizuoka prefektúrából, vagy a Chigasaki, a Kanagawa prefektúrából. Igaz, az 5,2 százalékos Cozy Dry Hop Sour itt már 1500 jen. Esténként zenekarok játszanak, miközben a bárban ki lehet próbálni a kendamá-t, egy tradicionális japán fajátékot.
Inkhorn Brewing
Ez egy minimál berendezésű hely, amely a sörről szól – konkrétan az Inkhorn's sörről, amelyet a helyszínen főznek. 10 csap kínálja magát, ebből nyolc Inkhorn, kettő pedig vendégsör. Ezek olyan egzotikusnak számító sörök szoktak lenni, mint például a belga Den Herberg.
Az Inkhorn saját főzetei egy kicsit erősek, a többség 7 százalékos, de a szűretlen sörei ezen is túltesznek.
A Silvereye No.4 friss, trópusi illatú, míg a Baby Raptor No.2 hasonló gyümölcsös tónusokkal, de keserűbb utóízzel is finom. Egy pohár 800 jen, a korsók 1200-1300 jenbe kerülnek. Itt nem szolgálnak fel ételt, de be lehet vinni máshonnan bármilyen finomságot.
Beer Boy Nakameguro
A Shibuya Parco alagsori élelmiszercsarnokában található úgynevezett tachinomi (álló bár), és szinte mindenki szereti, aki ismeri. Itt ételek is vannak, amelyek egyenesen csodálatosak. Korábban a szájban elolvadó sertéshasat készítették sanshō-infúziós szósszal, de most ajitama-menchit készítenek, ami a skót tojás tovább gondolt változata, a japán stílusú pácolt tojás 790 jenért.
A sörválaszték is egyedülálló, a japán kézműves sörök olyan alappilléreitől kezdve, mint a Coedo és Kunitachi, a nemzetközileg elismert sörmárkákig, mint a BrewDog, vagy az egyesült királyságbeli sörfőzdékig, mint a Vocation és a Cloudwater Brew Co. Russel Thomas, a cikk írója épp akkor járt ott, amikor a 4,5 százalékos citrusos Coedo IPA Marihanából ihatott 900 jenért egy korsóval.
Fotó: Depositphotos
Popeye
Ez a pub a japán stílus keresztezése egy német tipusú sörözővel. Az egyik sarkában egy nagy műfa áll, műkomlóval beborítva. A Popeye azóta csapolja a sörhabot, hogy 1985-ben nyugati stílusú izakayaként megnyílt, és állítólag ők voltak az első bár Japánban, ahol többféle sört is kínáltak egy helyen.
Ma már legalább 70-100 sört csapolnak, ami lebéníthatja a nehezen döntésre jutó fogyasztókat, de inkább a bőség zavarát éljék meg, mint a szegényes kínálatot.
Ezeket is érdemes megemlíteni
A Taihu nevű helyen kínálják talán a legdrágább korsó söröket (1200-1700 jen), de a díjnyertes tajvani kézműves sörbarlangot mégis érdemes útba ejteni. Kilenc saját főzet, plusz néhány vendégsör áll rendelkezésre, így, ha van kellő pénzünk, jó ideig kóstolgathatunk. A Taihu dekorációja sem elhanyagolandó. Földszintje elegáns és hangulatos, míg az emeletén fehér csempézett falak, fémasztalok és betonpadló található, mint egy retró tajvani étteremben. Nem mellesleg az étel éppúgy indok, hogy ezt a helyet válasszuk, mint a sör.
A díjnyertes hongkongi székhelyű Carbon Brews Tokióban is megtalálható, mégpedig egy pincéből kialakított helyen, amely szintén gyilkosan jó ételeket kínál. A kólában párolt pulled pork burger (1300 jen) és a gokō (öt fűszeres) sült csirke (760 jen). Az „életben maradáshoz” ideális partner lehet a 4,6 százalékos session IPA 1200 jenért, vagy a másik hét sör bármelyike.
Aztán ott van a Pigalle, az önmagát "Tokió legkisebb kézműves sör- és palackbárjaként” emlegető hely a maga 16 és fél négyzetméterével. Épp emiatt különös a légkör a barátságos tulajdonosokkal, a kellemes hot dogokkal, a hat csapolt sörével és almaborával.
Egy kevésbé meghitt, de modern, érintőképernyős szórakozáshoz érdemes felkeresni az Ebisu prefektúrát Tokióban, amit a japán sörök szíveként is emlegetnek. Itt található a Tap & Tumbler, ahol 15 önkiszolgáló csapból magunk csapolhatjuk a sört, de választhatunk az üvegesek közül is a világ minden tájáról. A sörtúrára invitáló cikkíró azt reméli, mindenki tudja, hogyan kell lehúzni egy korsó sört, hiszen aranyigazság, hogy minél többet kóstol valaki, annál többet fog megtudni a kézműves sörökről. És ezzel bizony nehéz lenne vitatkozni.
