Ki állíthatja meg Trump utódját 2028-ban?

Bár a 2028-as amerikai elnökválasztásig még több mint két év van hátra, Washingtonban már javában zajlanak a találgatások, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy ki lehet a Donald Trump után legvalószínűbb republikánus jelöltnek tűnő J.D. Vance alelnök ellenfele. (Bár a jelenlegi amerikai elnök utalt arra, hogy akár egy harmadik ciklust is bevállalna, ezt az amerikai alkotmány egyértelműen kizárja – a szerk.)         

Az amerikai szövetségi politika színterén szemtelenül fiatalnak számító, 41 éves Vance rövid idő alatt lett a Republikánus Párt egyik meghatározó alakja, így 2028-as indulása logikusnak látszik, ráadásul a politikában egyre erősebben megjelenő fiatalítási igénynek is megfelelne.

Vance másik erőssége, hogy Trump populista politikáját egy fegyelmezettebb, intellektuálisabb stílussal ötvözi, amely egyszerre szólítja meg a MAGA-tábort („Make America Great Again!”, avagy „Tedd ismét naggyá Amerikát!”) és a konzervatívabb republikánusok egy részét – ez pedig egy olyan réteg, amelynek elérésével Trumpék régóta küzdenek.

A RealClearPolling közvélemény-kutató aggregátor szerint az előzetes, 2028-ra vonatkozó mérésekben Vance fölénye jelentős: az összesített eredmények szerint 37,9 százalékos eredménnyel áll a második helyezett Marco Rubio külügyminisztere előtt, akit a választók 22,4 százaléka látna szívesen jelöltként. Érdekes, hogy a republikánus választók nem elhanyagolható hányada, mintegy 11,4 százalék családban tartaná az elnökséget, és Donald Trump Jr.-nek, az elnök legidősebb fiának adná a jelöltséget.

Nem működik a Trump-mágia?

Trump gyenge népszerűségi mutatóinak hátterében elsősorban gazdasági és külpolitikai tényezők állnak. A RealClearPolling június 22-i összesítése szerint az elnök munkáját az amerikaiak 40,4 százaléka támogatta, míg 57,5 százalékuk elutasította, ami 17,1 százalékpontos negatív egyenleget jelentett. A Reuters/Ipsos felmérései ennél is rosszabb képet festettek: több júniusi mérésben Trump támogatottsága mindössze 34-36 százalék között mozgott, ami második ciklusának egyik mélypontját jelenti.

A közvélemény-kutatások alapján a legnagyobb problémát továbbra is a megélhetési költségek jelentik. Bár Trump a 2024-es kampányban az infláció letörését és az amerikai családok anyagi helyzetének javítását ígérte, a kutatás eredménye szerint a megkérdezettek mindössze 22 százaléka ismerte el az elnök teljesítményét ezen a téren, miközben 70 százalék elégedetlen volt vele.

Az amerikaiak többsége továbbra is magasnak érzi a megélhetési költségeket, különösen az üzemanyag, a lakhatás és a mindennapi fogyasztási cikkek esetében. A válaszadók 59 százaléka szerint a benzin ára a következő évben tovább emelkedik, míg csupán 17 százalék számít javulásra. (Utóbbit persze nagyban befoyásolja az iráni konfliktus, amely jelentősen megemelte az árakat az amerikai benzinkutakon is az elmúlt hónapokban – a szerk.)       

A felmérések egyúttal azt is ismételten jelezték, hogy Trump körmére égett az iráni háború ügye: az amerikaiak mindössze 24 százaléka gondolja úgy, hogy ez a háború megérte az áldozatokat és költségeket. A többség nemcsak a konfliktus szükségességében kételkedik, hanem annak eredményességében is: 63 százalék nem hiszi, hogy a júniusi amerikai-iráni megállapodás tartós békéhez vezethet.

Különösen kellemetlen Trump számára, hogy a konfliktus éppen két olyan ígéretét ásta alá, amelyekre politikai visszatérését építette: a megélhetési költségek csökkentését és az újabb külföldi háborúk elkerülését. Az amerikaiak jelentős része az iráni konfliktust okolja az energiaárak emelkedéséért, és úgy véli, hogy a háború közvetlenül rontotta saját pénzügyi helyzetét.

Formálódik az esély a demokraták előtt

2028 novembere persze még nagyon messze van, a republikánus választási esélyeket temetni tehát még bőven korai. A 40 százalék körül mozgó elégedettségi ráta ugyanakkor rémálomszerű forgatókönyv a mindenkori elnök számára, és ha a választói elégedetlenség a 2026 novemberében, azaz szűk fél éven belül esedékes félidős választásokon csapódik le, az adminisztráció pillanatok alatt komoly gondban találhatja magát: a képviselőházi és a szenátusi többség esetleges elvesztése alapjaiban akaszthatja meg Trump terveinek végrehajtását.

Egy gyenge republikánus midterm-eredmény kombinálva az általános elégedetlenséggel könnyen megteremtheti a Trump 2024-es újraválasztása óta identitászavarral küzdő Demokrata Párt számára a lehetőséget, hogy egy erős jelölt mögé felsorakozva visszavegye az irányítást 2028-ban.

Ha valóban Vance lesz a republikánus jelölt, a demokratáknak egy alapvető kérdésre kell választ találniuk: egy minden konfliktusba fejest ugró harcost, egy átgondolt, pragmatikus politikust, vagy egy jól ismert veteránt akarnak-e indítani ellene?

Aki kész lejátszani a csatákat – Gavin Newsom

A kaliforniai kormányzó utolsó hónapjait tölti ilyen minőségében, hiszen többször már nem indulhat újra a mindenkori demokrata fellegvárnak számító állam vezetéséért. Ha a demokraták arra jutnak, hogy a párt legnagyobb problémája nem az ideológia, hanem a hozzáállás, Newsom könnyen az élre törhet.

Míg a sokszor túlságosan ideológiai alapon kommunikáló demokrata politikusok közül többen nehezebben kezelik a Trump-féle agresszív stílust, Newsom kifejezetten keresi ezeket az összecsapásokat. Elég csak azt az elhíresült esetet említeni, amikor 2023 végén vitára hívta az akkor még a jövő egyik lehetséges republikánus sztárjának tartott, még az elnökjelöltségért is harcban álló Ron DeSantis floridai kormányzót, aztán felmosta vele a padlót. Newsom ekkor úgy csinált bolondot DeSantisból, hogy igazából semmilyen tétje nem volt számára ennek, egyszerűen csak szeret vitatkozni – ez pedig 2028-ban Vance ellen is hasznos tulajdonság lehet.

A lehetséges jelöltek közül kevesen dolgoztak olyan tudatosan országos ismertségük felépítésén, mint ő. Newsom évek óta aktív szereplője az abortuszról, a bevándorlásról, a fegyvertartásról és a Demokrata Párt jövőjéről szóló vitáknak. Miközben a legtöbb kormányzó elsősorban saját államára koncentrál, ő gyakran inkább országos politikusként viselkedik.

Az elmúlt hónapokban tovább erősítette országos jelenlétét, szoros kapcsolatot ápol Joe Bidennel, és következetesen védelmébe vette a volt elnök örökségét akkor is, amikor a párt egyes szereplői már inkább távolodni próbáltak a Biden-korszaktól – Newsom arra játszott, hogy a szavazók nosztalgiával gondolnak a Biden-érára a Trump-korszak visszásságait látva.

Legnagyobb gyengesége és támadási felülete ugyanakkor nyilvánvaló. A republikánusok évek óta Kaliforniát hozzák fel példaként arra, hogy szerintük miért működik rosszul a demokrata kormányzás. A hajléktalanság, a lakhatási válság, a magas megélhetési költségek és a bűnözés mind olyan témák, amelyeket egy országos kampányban nem fog tudni kikerülni a jelenlegi kormányzó.

Aki elérheti a kételkedőket – Josh Shapiro

Ha Newsom a párt harcos szárnyát testesíti meg, a pennsylvaniai kormányzó a pragmatikus vonalat képviseli. Josh Shapiro politikai vonzereje egyetlen egyszerű állításon alapul: ott nyer választásokat, ahol a demokratáknak nyerniük kell.

Pennsylvania továbbra is az amerikai politika egyik legfontosabb csatatérállama, Shapiro pedig olyan kompetens, viszonylag mérsékelt kormányzóként építette fel magát, aki képes megszólítani a külvárosi, független és munkásosztálybeli szavazókat is. Egy olyan párt számára, amely még mindig keresi a visszaútját a 2024-es vereség után, ez komoly politikai tőke.

Országos ismertsége 2025 áprilisában ugrott meg jelentősen, amikor egy támadó felgyújtotta a pennsylvaniai kormányzói rezidenciát, miközben Shapiro, felesége és gyermekeik bent aludtak az épületben. A család sértetlenül megmenekült, az eset azonban az egész országot megrázta, és Shapiro a politikai erőszakról szóló nemzeti vita középpontjába került. Higgadt reakciója sokak figyelmét felkeltette, és olyan amerikaiak milliói ismerték meg a nevét, akik korábban legfeljebb Pennsylvaniában hallottak róla.

Newsommal ellentétben Shapiro ritkán keresi a reflektorfényt. Politikai márkája nem a konfrontációra, hanem a kompetenciára épül. Támogatói szerint éppen ezért lehetne erős országos jelölt: nem túlkiabálni próbálja a republikánusokat, hanem azt akarja bizonyítani, hogy a kormányzás még mindig működhet.

Aki újra próbálkozhat – Kamala Harris

A 2028-as demokrata mezőnyben senki sem rendelkezik akkora névismertséggel, mint Kamala Harris. Joe Biden volt alelnöke, egyben a demokraták 2024-es elnökjelöltje továbbra is az amerikai politika egyik legismertebb szereplője. Országos adományozói hálózattal, kampánysinfrastruktúrával és kiterjedt pártkapcsolatokkal rendelkezik, ráadásul nemrég bejelentette, hogy nem indul el 2026-ban a kaliforniai kormányzóságért – nyitva hagyva ezzel a kaput egy 2028-as kampány előtt.

A legtöbb potenciális riválisával ellentétben Harrisnek nem kellene bemutatkoznia a választóknak. Az ő problémája egészen más. A róla szóló viták előbb-utóbb mindig ugyanoda jutnak: megérdemelnek-e még egy esélyt azok a jelöltek, akik egyszer már elvesztettek egy elnökválasztást? Az amerikai pártok ritkán térnek vissza egy ilyen politikushoz, és sok demokrata úgy véli, hogy a pártnak generációs megújulásra van szüksége a Biden-korszak után.

Támogatói ugyanakkor azzal érvelnek, hogy továbbra is a párt egyik legerősebb politikusa országos szinten, a 2024-es választás körülményei pedig különösen nehezek voltak. Ha valóban ringbe szállna, minden bizonnyal a legismertebb nevek egyikeként kezdené a versenyt.

Nyitott verseny

Jelenleg egyik demokrata politikus sem emelkedett ki egyértelmű favoritként, az azonban már látszik, hogy mindegyikőjük más erősségeket hozhat a meccsbe. Hogy a párton belül végül melyik tulajdonságot értékelik a legtöbbre, az nagyban attól is függhet, hogy kiknek a nevei lesznek majd még rajta a szavazólapokon.