Allan Lichtman, a tévedhetetlen „guru” egészen az amerikai választások napjáig Kamala Harris győzelmét jósolta – és ahogy sokan mások, ő is tévedett, méghozzá jókorát. A verseny még csak igazán szoros sem volt, hosszan elhúzódó számolás, esetleges jogi ügyek helyett már amerikai idő szerint szerda hajnalban egyértelmű lett az eredmény: Donald Trump nyert.
„Nem látom, hogyan”
– mondta Lichtman, amikor a választások éjszakáján az egyik legfontosabb ingaállam, Pennsylvania friss eredményeit látva azon tűnődött, hogyan tudná Harris ledolgozni a hátrányát. Ez volt talán az a pillanat, amikor Lichtman szembesült azzal: ezúttal tévedett. Vajon miért? A modell eddig Lichtman szerint soha nem tévedett, akkor most mi sült el balul?
Eddig csak egyszer tévedett – vagy egyszer sem?
A történészprofesszor Allan Lichtman és Vlagyimir Keilis-Borok orosz geofizikus ezt a Lichtman-modellt, más néven a Fehér Ház 13 kulcsa modellt még 1981-ben dolgozta ki 120 év elnökválasztási eredményeinek vizsgálata nyomán, Keilis-Borok földrengések előrejelzésére használatos modelljét adaptálva az elnökválasztások kimenetelének előrejelzésére.
Mint a 13 kulcs elnevezés is utal rá, a Lichtman-modell 13 tényezőt vizsgál, és az aktuális közvélemény-kutatásokat figyelmen kívül hagyva csak ezek alapján határozza meg a győztes személyét. A 13 kulcs egy része objektívan meghatározható. Például hogy melyik párt nyert képviselői helyeket a félidős választásokon, vagy hogy a regnáló elnök indul-e újra, esetleg, hogy a gazdasági növekedés a ciklus alatt eléri vagy meghaladja-e az elmúlt két elnöki ciklus értékét. Vannak nehezebben eldönthető „kulcsok” is, például, hogy karizmatikus-e egyik vagy másik jelölt, vagy mondjuk az, hogy volt-e súlyos külpolitikai kudarca a Fehér Háznak a ciklusban.
Lichtmanék modellje az azóta eltelt időszakban csak egyszer nem találta el a győztest: Al Gore 2000-es, George W. Bushtól elszenvedett veresége alkalmával, amikor a demokrata jelölt 537 szavazattal maradt alul Floridában, a döntőnek bizonyult államban (Lichtman szerint itt csalás történt).
Különleges helyzet volt
A professzor a CNN-nek adott interjújában azán némileg hidegebb fejjel – és megborotválkozva – értékelte, mi ment ezúttal félre. Szerinte nem az ő interpretációjával volt gond, hanem magukkal a kulcsokkal. Hozzátette, hogy a rendkívüli tényezők megtörhetik a történelmi mintázatokat, és most ez történt.
Lichtman szerint egyedi vonása volt ennek a választásnak, hogy a demokraták „nyíltan és keményen” ócsárolták a saját, hivatalban lévő elnöküket.
„Soha nem láttam még ilyet, pedig az alapító atyákig visszamenően tanulmányozom a történelmet”
– mondta Lichtman, aki szerint ez hatalmas hiba volt, és Biden ennek hatására megzuhanó népszerűsége kihatott Harris esélyeire is. A professzor szerint problémás volt az is, hogy nem volt előválasztási verseny a demokrata elnökjelöltek között. Lichtman ezt a (contest elnevezésű) „kulcsot” elszámolta a demokratáknak, de valójában arra még nem volt példa a történelemben, hogy egy már kiválasztott elnökjelölt visszalépjen. Lichtman szerint hiába sorakoztak fel a demokraták gyorsan Harris mögé, ez nem volt ugyanaz, mintha simán nyert volna egy előválasztási folyamatot.
Rasszizmus és Elon Musk: veszélyben a demokrácia?
Vannak azonban olyan tényezők, amelyek nemcsak erre a választásra jellemző, különleges körülményekként befolyásolták a kulcsok működését, hanem trendszerűen jelentkeztek, és amelyek hosszú távon is ronthatják a modell működését – és Lichtman szerint az amerikai demokrácia jövőjét is veszélyeztethetik.
„A kulcsok a választópolgárok racionális, pragmatikus viselkedésén alapulnak, akik a kormányzati teljesítmény alapján döntenek arról, hogy a hivatalban lévő elnök pártja kapjon e plusz négy évet a hatalomban”
– hívta fel a figyelmet Licthman. Ezt veszélyezteti például a dezinformáció robbanásszerű terjedése.
„Elon Musk, akinek nem tudom, hány száz milliárd dollárja van, a dezinformáció karmestereként működött. Kétmilliárd megtekintése volt a dezinformációnak, amit terjesztett, nemcsak a gazdaságról, hanem a bevándorlókról, a kisebbségekről. Soha nem láttunk ilyen léptékben dezinformációt”
– mutatott rá Lichtman.
A professzor három másik, az amerikai történelemben meghatározó tényező (újra)erősödését is kiemelte: nőgyűlölet, rasszizmus és idegengyűlölet. Lichtman szerint ezek mindig is ott voltak az amerikai történelem hátterében – a nők csak 1920-ban kaptak szavazójogot, a faji szegregációs törvényeket csak az 1960-as években számolták fel –, ismételt felerősödésük pedig alapvetően veszélyezteti a demokrácia jövőjét, és mellesleg az ő kulcsainak működését is.
Ennek ellenére Lichtman nem tervezi, hogy most, a választási eredmények sokkja után gyorsan megváltoztassa a kulcsait.
„De nagyon alaposan meg fogom fontolni. Igaz, az is ott jár a fejemben, hogy 2028-ban vajon valóban szabad és tiszta választások lesznek-e. Ha nem, az használhatatlanná tenné a kulcsokat, de sokkal fontosabb, hogy veszélybe sodorná a demokráciánkat”
– zárta értékelését Allan Lichtman.
A piacok átmeneti nyugalma csalóka lehet. 
