„Donald Trump visszatért elnökként – és a globális radikális jobboldal vezető alakjaként. Kormányzata várhatóan nagyrészt magánszereplőkre hagyja a radikális jobboldal transzatlanti hálózatépítését, beleértve a CPAC és NatCon konferenciák szervezőit, a keresztény nacionalista szervezeteket és az olyan „organikus értelmiségieket”, mint Steve Bannon. Ez lehetőségeket teremt az európai szervezetek számára – különösen a magyar Fidesz körülieknek” – így kezdődik Thomas Greven, a berlini Freie Universität politikatudományi adjunktusa A globális radikális jobboldal – Transzatlanti hálózatok című tanulmánya, amely a német a Német Szociáldemokrata Párthoz (SPD) köthető Friedrich Ebert Alapítvány gondozásában jelent meg idén januárban – tehát Donald Trump második beiktatásának időszakában.
A tanulmány az észak-amerikai és európai radikális jobboldali mozgalmak transzatlanti hálózatépítését vizsgálja, külön kiemelve a személyes találkozók fontosságát a digitális világ nyújtotta lehetőségek mellett is.
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A tanulmány a „radikális jobboldal” kifejezést átfogó fogalomként használja, mivel az ideológiai irányzatok és politikai stratégiák folyamatosan változnak. Az azonban közös bennük, hogy ugyan elfogadják a demokratikus intézményrendszert, céljuk nem csupán a választási győzelem, hanem a liberális demokrácia – az ő jelzőikkel – illiberális, antipluralista és autoriter átalakítása. Írásunkban az egyszerűség kedvéért mi is a radikális jobboldal megfogalmazást használjuk, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy akár Donald Trump, akár Orbán Viktor rendszere mennyire tekinthető radikálisan jobboldalinak.
Mi segítette a felemelkedésüket?
A radikális jobboldal globális hálózatépítése kulcsfontosságú stratégiává vált a „globális liberális elitek” elleni harcban. Leginkább egy mozgalomról van szó, amely közös ideológiai keretek mentén formálja ellenségképét. Fő témái az anti-globalizmus, az anti-migráció, az anti-iszlamizmus és az anti-wokeizmus, miközben a nemzet, hagyomány és szuverenitás eszméi központi szerepet kapnak.
Felemelkedésüket három fő tényező magyarázza:
- A gazdasági globalizáció következményei, például a munkahelyek kiszervezése és a regionális gazdasági hanyatlás, amelyek felerősítik a szuverenitáspárti reakciókat. Különösen a munkásosztály tagjai érzik úgy, hogy politikai képviselet nélkül maradtak, mivel a szociáldemokrata pártok sok helyen támogatták a gazdasági liberalizációt.
- A kulturális modernizáció szerepe is jelentős: a nők emancipációja, a vallás szerepének csökkenése és az LMBTQ-jogok térnyerése sok konzervatív választó számára identitásválságot idézett elő. A radikális jobboldal ezt kihasználva kulturális háborút folytat, amely politikailag hatékonyabb eszköz, mint a gazdasági kérdésekről folytatott vita.
- Felemelkedésük hajtóereje pedig a demokráciával szembeni kiábrándultság és politikai fáradtság. A folyamatos válságok – a migrációs, a klímaváltozás, illetve a geopolitikai konfliktusok – állandó nyomást jelentenek, miközben a megoldások elmaradnak. A tanulmány idézi Daron Acemoglu Nobel-díjas közgazdászprofesszort, aki ezt 2024-ben úgy fogalmazta meg: „a demokrácia válságának egyszerű magyarázata az, hogy a rendszer nem tartotta be az ígéreteit.” Ez a kiábrándultság kedvez a populista és autokrata politikusoknak, akik a rendszer ellen fordítják az emberek elégedetlenségét.
Ilyen atmoszférában még könnyebben terjednek az összeesküvés-elméletek, például a „nagy lakosságcsere”, mivel sokan fogékonyak az egyszerű magyarázatokra és a jól azonosítható bűnbakokra.
Project2025, az orbáni terv?
Az elemzés szerint Orbán Viktor „illiberális demokráciája” a hipermajoritárius, antipluralista kormányzás mintája lett, amely „egzisztenciális kihívást jelent a liberális demokrácia és a pluralista társadalom számára.” Donald Trump választási kampányának egyik központi témája az úgynevezett Project 2025 terv volt, amely az Egyesült Államok orbánizációjaként is értelmezhető. Ez egy több mint 900 oldalas republikánus javaslattervezet, amely az Egyesült Államok politikai és közigazgatási rendszerének radikális átalakítását célozta Donald Trump hivatalba lépése esetén, például radikális jobboldali kormányzással és káderek pozíciókba ültetésével. Később Trump tagadta, hogy bármit is tudott volna Project 2025-ről, aminek egyes elemeit mintha mégis megvalósítaná a beiktatása óta:
A terv mögött a Heritage Foundation állt, amely a Republikánus Párthoz szorosan kötődő, nagy befolyású agytröszt. A szervezet Ronald Reagan elnöksége óta formálja a konzervatív politikát, és vezetője, Kevin D. Roberts irányítása alatt még radikálisabb irányt vett. Az Átlátszó korábbi cikke szerint a Heritage Foundation együttműködött a magyar kormánypárt nyugati lobbiszervezetével, a Rogán Antal-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda által támogatott Batthyány Lajos Alapítvánnyal. A Heritage több, a Projekt 2025-ben is részt vevő munkatársa pedig más fideszes háttérszervezetekkel – a Mathias Corvinus Collegiummal és az Alapjogokért Központtal – is együtt dolgozott. A gyakorlatilag az orbáni rendszer exportját megtestesítő tervet korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk:
Greven úgy látja, hogy a tervben javasolt elnökihatalom-kiterjesztés nevetségessé teszi a republikánusok hagyományos állítását, miszerint ők a kisállam, azaz a korlátozott kormányzati befolyás pártja. „Az illiberális vagy hipermajoritárius demokrácia támogatói arra törekednek, hogy megszüntessenek minden olyan nemzeti és nemzetközi féket és ellensúlyt, amely akadályozhatja az elnök hatalmát: a jogállamiságot, az igazságszolgáltatás és a média függetlenségét, a vibráló civil társadalmat és a professzionális közigazgatást, amelynek a törvényekhez kellene hűségesnek lennie, nem pedig személyesen az elnökhöz” – írja, majd hozzáteszi:
„Orbánhoz hasonlóan Trump is demokratának tekinti magát – abban az értelemben, hogy többségi szavazással megválasztották, és ezért azt tehet, amit akar.”
A radikális jobboldal nemzetközi együttműködése egyre szervezettebb, a mozgalmakat az internet kapcsolja össze, ahol könnyen terjednek az összeesküvés-elméletek és a gyűlöletbeszéd. Steve Bannon ebben jelentős szerepet játszott: a Breitbart News vezetőjeként az alt-right egyik fő médiaplatformját építette ki, majd Trump kampánystratégájaként segítette hatalomra juttatni a populista politikát. Távozása után Európában is támogatta a nacionalista mozgalmakat.
A NatCon és a CPAC
A CPAC és a NatCon konferenciák a nemzetközi együttműködés központi eseményeivé váltak, lehetőséget biztosítva az ideológiai és stratégiai eszmecserére.
A National Conservatism Conference (NatCon) konferenciasorozat a legfontosabb hálózatépítési eseményévé vált, amelyet a konzervatív think tankként működő, amerikai Edmund Burke Alapítvány szervez. Egy-egy ilyen esemény három-négy millió dollárba is kerülhet, „de a radikális jobboldal számára nem jelent gondot az ehhez szükséges források előteremtése” – véli a szerző. A NatCon elsősorban európai helyszíneken zajlik, Rómában, Londonban és Brüsszelben is tartottak már ilyen konferenciákat. Tavaly, Brüsszelben Orbán Viktor volt az egyik vezérszónok, aki egyebek mellett arról beszélt: „Keresztény civilizációban élni a legjobb. Miért adnánk fel?”
This is what being a 'doer' means. 'It’s not populism, it’s politics, it’s leadership'—as @PM_ViktorOrban puts it. #Hungary
— Balázs Orbán (@BalazsOrban_HU) April 20, 2024
Full video from this week's #NatCon:… pic.twitter.com/lyYYOnUih3
Ezek a konferenciák azonban nem csupán ideológiai egyeztetésekre szolgálnak, hanem közös akciókat is előkészítenek. A 2022-es NatCon konferencián Orbán Balázs, Orbán Viktor politikai tanácsadója először beszélt a „Wokebusters” (körülbelül Wokeirtókra fordítható a Szellemirtók analógiájára) kezdeményezésről, amely a wokeizmus globális elleni fellépésre szólított fel. Ez a 2024-es, Budapesten megrendezett CPAC-en (Konzervatív Politikai Akció Konferencia, Conservative Political Action Conference) is központi témává vált, ahol egy „konzervatív gyorsreagálású politikai akciókoalíció” létrehozását jelentették be. A CPAC eredetileg kizárólag amerikai esemény volt, fejlődési iránya – illetve a NatConé is – jól mutatja, hogy az elmúlt években mennyire felerősödött a hálózatépítési vágy: egyre gyakrabban tartanak ilyen összejöveteleket és egyre több ország képviselteti magát, azonban a legtöbb előadó amerikai.
Donald Trump és Orbán Viktor politikai szövetsége az amerikai radikális jobboldalon is egyre nagyobb figyelmet kap. A szerző szerint ebben a szegmensben egyre inkább Magyarországot tekintik követendő példának, és ezt tudatosan segítik a Fidesz-közeli intézetek is. A tanulmány idézi Kevin Robertset, a Heritage Foundation elnökét, aki úgy fogalmazott:
„A modern Magyarország nem csupán egy konzervatív államvezetési modell, hanem a modell.”
A tanulmány kiemeli, hogy a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Danube Institute fontos szerepet játszanak a hálózatépítésben. Az MCC ösztöndíjakat biztosít amerikai konzervatív értelmiségiek számára, akik később publikációikban Magyarországot a radikális jobboldali politika egyik modellállamaként mutatják be. A Danube Institute szoros kapcsolatokat ápol amerikai konzervatív think tankekkel, például a Heritage Foundationnel, amely szintén részt vesz a transzatlanti jobboldali hálózatépítésben.
A szerző felhívja a figyelmet: Orbán Viktor világossá tette, hogy az általa képviselt politika túlmutat a hagyományos pártpolitikán, a cél a liberális demokrácia intézményeinek átformálása és egy új politikai-kulturális dominancia kiépítése. Az Orbán-kormány politikai gyakorlata – beleértve a médiarendszer átalakítását, a civil szervezetek mozgásterének szűkítését és a politikai ellenfelek marginalizálását – mintául szolgálhat olyan amerikai politikai szereplők számára, akik a Republikánus Pártot radikálisabb irányba kívánják terelni.
A tanulmány arra is kitér, hogy Trump és Orbán szövetsége nem minden szempontból zökkenőmentes. A szerző szerint Trump adminisztrációja számára Kína visszaszorítása kulcsfontosságú stratégiai cél, míg Orbán politikája nyitottabb Kína irányába. Orbán rendszeresen hangoztatta, hogy a Nyugat-Kelet konfliktusban nem kíván egyoldalúan elköteleződni, hanem Magyarország „híd” lehet a két pólus között.
Ez pedig feszültséget okozhat Trump és Orbán politikai szövetségében. Bár az amerikai radikális jobboldal továbbra is Orbánt tekinti egyik fő ideológiai szövetségesének Európában, az Egyesült Államok várhatóan nyomást gyakorolhat Orbánra, hogy egyértelműbben foglaljon állást a Kína-politikájában, különösen a NATO és az Európai Unió keretein belül.
A tanulmány végkövetkeztetése szerint a radikális jobboldal globális térnyerése nemcsak ideológiai, hanem gyakorlati szinten is formálja a transzatlanti politikát. Az olyan események, mint a CPAC, a NatCon és más radikális jobboldali konferenciák egyre inkább intézményesítik és megerősítik a hálózatot, lehetőséget teremtve az egyes stratégiák összehangolására.
